Az új paradigma gondolatfüzérei               

 

                    

                                                                                                                  IBOLYA LÁNG

                                         

                                                                                                                                                 Első rész                           

                        

 

 

                                                                                                     FÖLDRE SZÁLLT ANGYALOK ZARÁNDOKLATA

          

 

 

 

 

                                                                                                                                  D. D. Desiderius munkája 

                                                                                                                    A szerző részéről minden jog fenntartva!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                         Tartalom

 

 

                                            

   - Navigáció

 

        - A dualitás világa - OTT és AKKOR

          Az új tudatosság - ITT és MOST

 

  - Váltás

 

   - Gondolatok az új tudatosság szellemiségről

 

   - Gondolatok az emberi létről I. - VI.

 

   - Az eredet

 

   - A kezdet

 

   - A kezdet után

 

   - A dualitásban élő angyalember

 

         - Az új tudatosságban élő angyalember

 

         - Az új tudatossággal élő emberangyal

  

         - Fohász az új tudatosságban

 

   - Az új paradigma fogalomtára

 

  

 

 

 

 

 

                                                                                                                                        NAVIGÁCIÓ

 

 

Az  emberi  tudás  és  a  világ  valósága  végső  megismerhetőségének  kérdése  örök  idők  óta foglalkoztatja a gondolkodó embert.

Egyes vélemények szerint soha nem lesz lehetősége az embernek arra, hogy abszolút módon megismerje a végső valóságot a maga teljességében. Hiszen az univerzális kozmosz, általunk részleteiben nem ismert, végtelen rendszere megszámlálhatatlannak tekinthető kifejeződési formát tartalmaz, melyek az adott helyen szükségszerűen nyilvánulnak meg és érvényesítik hatásaikat.

 

Ezek a megnyilvánulások a földi emberi érzékszervekkel csak igen szűk mértékben érzékelhetőek. Így általában csak a legkülönfélébb hatás-megnyilvánulások számunkra megmutatkozó részeit  tapasztalhatjuk esetenként meg. Ennek okán a földi ember fizikai testi léte nem teszi lehetővé egy sor más aspektusból való információ megszerzését.  Pedig, természetesen ezek is az úgynevezett kvantumvalóság alkotó elemeiről szólnak.

Mivel ezekről a létezőkről a maguk valóságos konkrétságában még fogalmunk sincs, így rájuk vonatkozóan még konkrét kérdéseket sem áll módunkban feltenni.

 

A mai napig meghatározónak mondható régi tudatforma mindenáron való elterjesztésének és fenntartásának érdekében a tanítások lényege egy olyan deduktívnak nevezett, külsőleges következtetések által meghatározott hitvilági módszeren alapul, amely az ember és a földi természet biológiai eredetét és múltját, annak soha feltárni nem kívánt bizonyosságait, az emberi tudat számára

felfoghatatlanul különálló, tőle teljesen függetlenül létező, szervező hierarchiákkal, igazságosztókkal és  hitelemekkel igyekezett pótolni.

 

A mai új tudatossági szinteken élő emberek jelentős része viszont már saját személyes megtapasztalásai alapján tisztában van azzal, hogy élete minden mozzanata tulajdonképpen csak tőle, mint multidimenzionális lénytől függ. Így a megismerés szintjén alapuló valósága is azoktól a saját maga által megfogalmazott kérdésektől függ, amelyeket feltesz önmagának. Hiszen, az ezekre a kérdésekre önmaga által megfogalmazott válaszok alapján építgeti fel, minden értelmes ember, a saját valóságát, a saját benső világát.

 

Ez egy induktívnak nevezett valóságkép, amely az adott ember belső tartalmainak összességéből, önmaga által megteremtve jön létre. Olyan belsőleg felismert igazságok egymásra épüléséből keletkező egyéni produktumról van itt szó, amely az adott ember spirituális intelligenciájának aktuális szintjén megvalósulni képes.

 

A fentiekből nyilvánvaló, hogy amíg a korábbi deduktív tudatformáló módszer lényegében a mások által külsőleg megfogalmazott, meghatározott hitvilágra alapozódott, addig az induktív tudatosság folyamata az ember benső, spirituális lelki tényezőinek hatására, és a spontán módon megnyilvánuló igényére alakítja ki és építi fel ezt, a csak az adott egyénre jellemző tudatvilágot és valóságképet.

 

Ezt a tudatformát joggal nevezhetjük az egyéni kreativitás erőcentrumának, hiszen minden egyéni emberi cselekedetben a mozgató és megnyilvánuló tudati impulzusok innen származnak, ebből merítenek. Ugyanígy ebből ered minden további felmerülő kérdés tartalma is, amely a gondolkodó egyént magába foglaló, univerzális kozmosz folytonosan változó megnyilvánulásainak a

megfigyeléséből következik.

 

Az egyénileg megélt és megtapasztalt élmények által kapott, különböző életválaszok sajátos feldolgozásával eljut az egyén egy számára elfogadható magyarázatig, ami viszont újabb és újabb kérdéseket fogalmaz meg benne. Ezeknek az egyre szélesebb körű és egyre mélyebbre hatoló kérdéseknek a megfogalmazódása által, az egyetemes valóság egyre nagyobb összefüggései tárulnak fel, és válnak a gondolkodó és tudatos életvitelre törekvő ember egyéni ismeretének részévé.

 

Látható, hogy ennek az új tudatosodási folyamatnak immár nem a külsőleg, mások által meghatározott és rögzített különböző elvek és elvárások, mértékek és korlátok a meghatározói, hanem kizárólag az önmaga lényegét és lehetőségeit, léte irányultságát tudatosan kereső, gondolkodó egyén megismerésre, felismerésre és megtapasztalásra törekvő szándékai.

 

ITT és MOST már nem az a kérdés, hogy mit engedhet meg magának a megismerésre és megtapasztalásra törekvő egyén a környezeti elvárások, meghatározottságok és diktátumok hálójában, hanem az, hogy milyen mértékben kívánja kiterjeszteni multidimenzionális, önvaló lényét és lényegét, az örök transzdimenzionális kozmikus létében.

 

Az új tudatossággal élő mai ember nem tesz mást, mint igyekszik visszatérni azokhoz az örökelvekhez és gyakorlatokhoz egy magasabb szinten, amelyek mindig is az egyéni megtapasztalás és az erre épülő egyéni tudatformálás útját tartották elsődleges fontosságúnak.

Ennek az útnak semmi köze sincs a mai vallási hitvilágokhoz, sem pedig az ezek által elvárt engedelmességhez.

ITT és MOST az egyén csupán önmagának tartozik elszámolással annak tekintetében, hogy a Benső Fény útján meddig kíván eljutni.

 

Az új világkorszak új univerzális kozmikus energetikai viszonyai elhozták számunkra az új lehetőségeket. Ezeknek az új energetikai hatásoknak a következtében már nem tud érvényesülni a múlt tudatosságából származó, leépülőben lévő hierarchiák elutasító, megfélemlítő megnyilvánulásainak ereje.

Ma már nem nyilvánulhat meg az új tudatú intelligenciának, közelmúltból jól ismert, általános üldözése sem.

 

Új idők kezdetén vagyunk. Élnünk kell korlátlanná váló lehetőségeinkkel!

Hiszen  az   új  világkorszak  beköszöntével  egyre  szabadabban  szárnyalhat  tudományos  körökben is,  a  korábban  mesterségesen  létrehozott,  önkorlátozástól  mindinkább  megszabaduló  emberi gondolkodás.  Követheti, az eredendően  szellemi  létszinteken  információkat  begyűjtő,  és  számára ezeket folyamatosan közvetítő emberi tudat teljes működési sokoldalúságát.     

 

A tudat az emberi szellem eredendő közegéből, az univerzális kozmosz mentális szféráiból szerzi be az emberi egyéniség kiteljesedéséhez és felemelkedéséhez szükséges információkat.

Ez, a szabaddá vált emberi agyba áramló szellemi tartalom pedig, lehetővé teszi az anyagi világ sűrű fizikai viszonyrendszereinek sötét labirintusaiban megedződött emberi gondolkodásnak, hogy szabadságával élve visszataláljon arra a tradicionális útra, amely előző világkorszakokban vezette a világosság, a FÉNY felé a szabad gondolkodókat.

 

Új korszakunk, a Vízöntő kora szükségszerű meghatározottsággal hozza magával, az új lényegének megfelelő, kozmikus változásokat az univerzum teljes horizontális és vertikális viszonyrendszerében, a permanens módon zajló, örök, egyetemes evolúciós folyamatban.

Az átállás, az újhoz való alkalmazkodás pedig, olyan mértékben jár nehézségekkel és áldozatokkal, amilyen mértékben igyekezett a letűnő korszak emberisége eltérni, sajátosan antikozmikussá vált gondolkodásával, az univerzális Teremtő Erő által meghatározott egyetemes irányultságtól.

 

Az emberiség úgynevezett magasan civilizált részének nem lesz könnyű, gondtalan séta visszatérni az eredendően determinált, követendő útra. De a lehetőségek egyre inkább adottak minden ember számára az elinduláshoz, aki képes figyelembe venni ezt az irányultságot, és szabad akaratából elindul a Fény felé vezető zarándokösvényen.

 

Ezen az úton mindenki az őrá jellemző, más-más kiindulópontról és gondolatisággal kezdi a számára megfelelőnek és követendőnek érzett utat, hogy felülemelkedhessen a tér és idő elavult tudati korlátain. Aki egyetlen rövid alkalomra is eljut ebbe az állapotba mindennapos tevékenységei során, az önmagán tapasztalhatja meg ennek a létformának, ennek a létélménynek a konkrét, szavakban meg nem fogalmazható részleteit.

 

Átéli azt, a szavakba nem önthető létállapotot, amikor megszűnik az Én-je és az Én-jén kívülinek tartott világmindenség közötti, minden elválasztó korlát hamis illúziója. Az Én ekkor ráérez arra, hogy valójában nem egy különálló valami, hanem az univerzális kozmosz egységének, eddig soha nem tapasztalt élményét átélő, alkotóeleme.

Minél gyakrabban és minél tartósabban éli át ezt a csodálatos élményt, annál mélyebben tapasztalja meg és érzi át ennek a létformának egyre több vonatkozását, amit az ezen az úton járt korábbi elődeink akkor, az unió mystica fogalommal jelöltek.

 

Mindez pedig egy idő után elvezeti, az ezen az úton élenjárókat, ahhoz a mélyen meghatározó lelki-tudati  állapothoz,  amely elérhetővé és immár állandó megtapasztalássá teszi számukra átfogó,az univerzális kozmikus lét lényegét, összefüggésrendszerét és határtalan kiterjedéseit, a mindent működtető és harmonizáló teremtő erő energiáinak szintézisét.

 

Ezek, az átéléseken alapuló, egyéni tapasztalatok és élmények tovább fokozzák az adott ember integrációs képességeit a magasabb szellemi síkok viszonylataiban. Lehetővé teszik az új nézőpontokba való behelyezkedést, ami a kreatív önmegvalósítás és ezzel az új létforma megteremtésének kiindulópontjául szolgálhat.

 

Lényegében  nem  másról  van  szó,  mint  az  univerzális  kozmikus  empátia  megéléséről,  melyen

keresztül visszavonhatatlanul az egyéniség  esszenciális  lényegévé válik  a  világegyetem  minden létezőjével  kapcsolatos  megértés,  együttérzés,  felelősségérzet,  segítőkészség  és   harmonikus egységérzet. Vagyis a tisztán univerzális szeretet, ami az új tudatosságú ember transzdimenzionális létalapja.

 

Ebben a lelkiállapotban jut el a spirituálisan működő egyén arra a szintre, hogy együtt tud teljes multidimenzionális létében rezegni az univerzális teremtő erő energiáival, vagyis önmaga is a teremtő erő tevőlegesen aktív részévé válhat. Mint ilyennek, lehetősége és alkalma adódik a teremtés folyamatában való közvetlen személyes megnyilvánulásokra, egyéni képességeinek függvényében. Ez pedig óriási felelősséget ró rá.

 

Az új energetikai korszak hozadékaként megjelent új tudatosság lényege, és az előzőtől alapvetően megkülönböztető jellege abból ered, hogy az emberi agy strukturális és funkcionális bonyolultságának jelenlegi szintjén, ismét alkalmassá és képessé válik, a valaha ismert legszélesebb körű, és legösszetettebb univerzális kozmikus valóság mindent átfogó, analizáló és analogizáló módon megismert megnyilvánulásainak szintézisére, és ennek eredményeképpen a multidimenzionális valóság emberi tudatosságot meghatározóvá tételére.

Ez tulajdonképpen nem jelent mást, mint hogy oly hosszú - törvényszerű és szükségszerű - kitérő után az ember visszatérhet tudatformájában arra az őt eredendően megillető természetes pozíciójába, ahová egykor a teremtő helyezte, mint gyermekét.

 

Az elmúlt évszázadok során, az univerzális, kozmikus törvényszerűségek figyelembe vételének mind tágabb körű mellőzésével, az emberi faj úgynevezett civilizált részének tevékenysége által, meg kellett tapasztalnunk a tudati sötétség labirintusában való vakon tapogatózás, valamint a külsőleg megfogalmazott és ránk erőltetett hiedelmek általi, illuzórikus alapú élet zsákutcájának következményeit.              

Az új világkorszak szellemi erőinek megújító energiái lehetővé teszik, az emberiség tudati megújulását, az új energiák új impulzusokat gerjesztenek, új embertípust és új tudatosságot teremtenek. Ez az üzenete az új világkorszak kezdetének.

 

Aki szükségét érzi a továbblépésnek, és képes értelmezni az univerzális kozmikus lét ezen bekövetkező változásait, az ITT és MOST nagy utat tehet meg az új emberi tudatosság zarándokösvényén.

Ez az új tudatosság nem veti el az eddigi évezredek során, a legkülönbözőbb utakon megszerzett és felhalmozott ismereteket, hanem igyekszik előítéletek nélkül szintetizálni ezeket, és integrált formában alapjául tenni a további haladásnak.

 

Ez a haladás pedig, az eddigi, túlnyomórészt anyagba süllyedt analizáló, önkorlátozó tudati módszerek kizárólagossága helyett, amelyek beszűkítették az emberi megismerés lehetőségeit, az új tudatosság minden irányba kiterjedő alkalmazásával vezet el az univerzális kozmosz legátfogóbb összefüggéseinek és törvényszerűségeinek, ezzel emberi lényegünk meghatározó ismérveinek a felismeréséig.

 

Ez a felismerés olyan kozmológiai mélységekbe és jelentőségtartalmakba biztosít betekintést, amely az elmúlt kozmikus korszakok civilizációinak sajátosságaiként vált az ősi múlt, lelkünk legmélyén megbúvó, emlékévé. Az ezen a lelki ismereten alapuló, az univerzális, kozmikus Teremtő Erő energiáihoz való, magasabb tudatosságú visszatérés az egyetlen alternatív lehetőség az emberi faj földi létének a megújítására, a kozmosz mindent megújító új energiáihoz való tudatos csatlakozással.

 

Aki képes megérezni és értelmezni az univerzális kozmosz, mindenki számára egyformán rendelkezésre álló, ezen megnyilvánulásainak multidimenzionális jelzéseit, annak egyértelmű a tennivaló. Aki érzi, de még nem képes önállóan kifejteni a jelenségekben kifejeződő szellemi üzenetek tartalmát, az előbb-utóbb megtalálja azon embertársait, akik kérésére segíteni tudnak neki. Aki pedig nem érzékel semmit sem a változtatás szükségszerűségéből, annak meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy a számára legmegfelelőbbnek érzett úton haladjon tovább. A lehetőség ugyanis az egész további földi léte alatt rendelkezésére áll a felismerésre és a továbblépésre. A választás önkéntes és szabad belső döntés függvénye.

 

Akik továbblépnek, azok az új tudatosság szellemében igyekeznek az elértéktelenített emberi egyéniséget ráébreszteni arra, hogy az elmúlt évszázadok alatt rátelepedett, hatalmaskodó és elnyomó uralmi hierarchiák energiaelszívó és tudatmanipuláló globális szerveződései alól, igyekeznie kell szellemi-tudati úton kivonnia magát, hiszen ez az a rendszer, amely saját érdekeinek megfelelően, hosszú emberi generációk óta igyekszik teljesen kiölni az emberi tudatból, az univerzális kozmosz természetes ritmusainak és hatásainak, a létet meghatározó, funkcióit.

Ezek helyett a saját, nélkülözhetetlennek hirdetett létét és tevékenységi köreit igyekszik az emberi lét és tudat alapjaként meghatározni. Ezt pedig jellemző és sajnálatos módon, a hivatalosnak minősített tudomány hathatós támogatásával, kölcsönös érdekrendszereik összefonódásai alapján teszik, mit sem törődve a valódi emberi lét lényegével, és általuk veszélybe sodort létével.

 

Ma már minden tájékozott ember előtt egyértelműen világos, hogy a régi uralkodó hierarchiák végső időszakukba jutottak. A mindinkább kettéváló szellemi-tudati folyamatok új tudatosságú vonulata az, amely létre tudja hozni, az új korszak multidimenzionális létét vállaló emberisége által, a szükségszerűen kialakítandó transzdimenzionális értékrendű, nem anyagi meghatározottságú rendszereket, amelyek valóban az ember univerzális kozmikus lényegének és létének a szolgálatában állnak.

Ez a feladatunk ITT és MOST!

 

 

 

 

                                                                                        DUALITÁS VILÁGA - OTT ÉS AKKOR

                                         

                                                                        AZ ÚJ TUDATOSSÁG - ITT ÉS MOST

 

 

Van néhány milliárd megtévesztett tudatú angyalember a világegyetem Föld nevű bolygóján, s ennek a néhány milliárdnyi angyalembernek egyes, önmagukat tudományos gondolkodónak minősíttetett egyedei, úgy határozták meg saját érzeteik nagyon szűk látókörének sajátos korlátok közé önredukált morzsáit, mint a mindenség átfogó valóságának tényeit. Ami még súlyosbítja ezen tettüket, az az, hogy ezeket az önkényes és fiktív meghatározásokat hivatalos tanokká téve igyekeztek, minél eredményesebben beleplántálni az angyalemberek, általuk befolyásolható részének, tudatába. Létrehozva ezzel, a klónozott tudattal rendelkező, angyalembereket.

 

Ezen évszázadokat átfogó ténykedésükkel megteremtették a tévhitek tévhiteket teremtő perpetuum mobiléjét, belelovalva önmagukat a képzetrendszer megrendíthetetlennek vélt hamis illúziójába, a dualitás számukra mindenható világába.

A sorozatban megalkotott újabb és újabb képzetszülemények láncolatai, az elmúlt évszázadok során, egyre lendületesebben eltávolították az általuk befolyásolt emberiséget, az univerzum végtelenül komplikáltan összetett valóságának még az árnyékától is. 

 

Az egyes ember egyre inkább sajátos tévhitrendszerének vízióiban vélte felismerni a világ, és benne önnönmaga valóságos lényegét. Odáig bátorkodott ez az embertípus tévtudata által menni, hogy önkényesen kikiáltotta önmagát a világegyetem természetének mindenható urává, s ebben a hamis tudati állapotában, nagy lendülettel végezte mindent leromboló és mindent elpusztító világmegváltó emberi tevékenységét.

 

Az univerzális természet kozmikus harmóniája reagálni kezdett, a maga sajátos megnyilvánulási formái  által, erre az  emberi tévedésre, s  a  dologból  valamit  megsejtő tudományos élgárda ,  a

természet válaszreakcióinak, várhatóan az egész Földre kiterjedő, súlyos következményeit megsejtve, ma már, a kozmikus válaszlépések fókuszába sodort Föld elhagyását tűzte ki céljául, a valóságtól teljesen elidegenedett képzeteinek befolyása által vezérelve.

Tevékenységük új célpontja a Mars nevű bolygó, ahol ugyan semmi alapvető feltétele nincs meg a földi létformák szükségleteinek, de korunk ezen tudós elmevezérei szerint, ott az ember megteremtheti azt a szkafanderes művilágot magának, ahol tévhitének csúcspontjára jutva meglelheti a Földön, önmaga által lerombolt és elpusztított, természeti környezet hamis művilági illúzióját.

 

Itt tart ma, a harmadik évezred kapuján belépő emberiség, ezen fajta hivatalos tudóstársadalmának, a jövőképet meghatározó, sajátos irányultsága.

Ezt közismert tények bizonyítják.

 

Ugyanakkor egyre erősebben érvényesül, ebben a lassan mintegy hétmilliárdnyi angyalemberben, egy új paradigma iránti igény, amely sokkal egyszerűbb és természetesebb utat igyekszik követni és bejárni, s így közelíteni az Univerzum végtelen valóságának komplex megismerése felé.

 

                                                              

 

 

 

                                                                                                                                             VÁLTÁS

 

 

Korunk emberisége egy új világkorszak kapuján halad keresztül.

Az új korszak új szellemiséget megjelenítő emberiséget teremt, az univerzális evolúció folyamatainak eredményeképpen. Ennek mind nyilvánvalóbban érzékelhető megnyilvánulásai, már a múlt század kezdete óta, egyre erősödő tendenciát mutatnak. Mind nagyobb számban jelennek meg e földi létben az új tudatosságú, kreatív felfogással és képességekkel megáldott emberek, köztük természetesen azok is, akik a tudományok területein ténykednek.

 

Az általuk képviselt új, kreatív tudományosságon alapuló gondolkodás ott kezdődik, ahol az előző korszakot  képviselőké, a sűrű  anyagba fúródva, megrekedt. Ezek a tudósok mit sem törődve elődeik önkorlátozó szűkkörűségével, átlépték a korábban tiltott területek határait, és benyomultak az

ingoványosnak és veszélyesnek minősített, úgynevezett paratudományok területeire.

 

Nem tettek ezzel mást, mint a mesterségesen szétválasztott és egymástól szigorú korlátozásokkal szinte hermetikusan elzárt, különböző tudományágak között elkezdték lebontani a magasra emelt,

vastag falakat és feltárni az összefüggéseket. S alig telt el egy-két évtized, az egyre jelentősebb számú,  kreatív  szellemiségű  fiatal tudós, akarva-akaratlan  aktív résztvevője  lett annak  az önszerveződő folyamatnak, amely spontán módon teljesen új alapokra helyezte és átalakította a tudományos szemléletet, saját lehetőségein és hatóterületén belül.

 

Ennek megfelelően új, korszerű, mindent átfogó fogalmakat használnak, megalkotva az új felfogású tudomány sajátos paradigma váltását szimbolizáló nyelvezetét is. Ez az új szemlélet lényegét is hűen tükrözte, hiszen ők már nem egy változatlannak tartott világ állapotának megmerevült áltudományát kívánták művelni, hanem ezzel ellenkezőleg, az állandó rendszerességgel változó világ átmeneti folyamatainak, a valamiből valamivé válás menetének a tudományát helyezték kutatásaik célpontjába.

 

Egyre nyilvánvalóbbá válik számukra, hogy a folytonos átmenet, az állandó dinamikus átalakulások mindenben és mindenütt meghatározó módon jelen vannak, és nagyon sokrétűen hatnak azon az univerzális rendszeren belül, amit kozmosznak - rendezett egységnek - nevezünk, és ahol az egységes harmónia keretei között minden mindennel összefügg. Hamarosan felismerték, hogy a lét legkülönbözőbb formáinak megnyilvánulásait ugyanazok az egyetemes -  univerzális kozmikus - törvényszerűségek hozzák létre.

 

Ez  az  új  felfogás a tudományos  megközelítések  területein  egyre egységesebb  formában  válik

uralkodóvá, az elmúlt időszak irányultságát szemlélve, s így mintegy automatikusan válik ez a tudatforma a különféle, de mindenképpen egymással összefüggő rendszereket tanulmányozó tudományos szemléletmód alappillérévé. A kívánt tudományegységesítő hatás egyértelműen tapasztalható.

 

Az új tudomány képviselőinek kreatív megközelítési módja olyan kérdéskörökre helyezi a hangsúlyt, melyeket nyilván minősíthetünk a világegyetem működési egységéből származóknak, az univerzális kozmosz által meghatározottaknak.

Mindehhez  a  szemlélethez  és  kutatási  irányultsághoz  alapvetően   arra volt szükség, hogy   az  új

tudatosságú kutatók rendelkezzenek azzal a szükséges belső nézőponttal, aspektussal és megközelítési attitűddel, szellemi beállítódottsággal, amely szükségszerűen belső kényszerré tette valamennyiük számára az univerzális összefüggések felderítésére és láttatására vonatkozó ténykedést.

 

Ezek az emberek, sokszor egymásról mit sem tudva, egységes belső adottságokkal és inspirációval rendelkeztek az egyetemes összefüggések vizsgálatára és bemutatására.

Ezen munkálkodásaik során pedig - szándékaiktól függetlenül - a sorozatosan jelentkező felismerések elvezették a kutatókat, a különböző folyamatokat illetően, az egy eredetre visszautaló egyetemes okokhoz.

 

Ennek a világszemléletet megújító folyamatnak egyik közismert vezető egyénisége Stephen Hawking kozmológus lett.  Ő   már   1980-ban  leplezetlenül   rámutatott  az  addigi  kutatási  irányultságok  és

módszerek folytatásának kilátástalanságára és zsákutcájára. Az eszeveszetten egyoldalú, a túldimenzionáltan részecskefizikára alapozott, úgynevezett természeti törvények teljes alkalmazhatatlanságára mutatott rá, hiszen a steril laboratóriumi körülmények között kellően megrendezett produkció mindig az előre elvárt eredmény körülit hozta, de soha nem tudott választ adni a természetben spontán lejátszódó folyamatok legalapvetőbb kérdéseire sem. Csupán előre beprogramozott látszateredmények születtek óriási költségeken, semmire sem használható következtetésekkel.

 

Hawking kérdése csupán arra irányul, hogy mi biztosítja az örök és harmonikus rendet a folytonos energia  átalakulások  által   működő  univerzumban?

Végkövetkeztetése  pedig  csupán   arra  vonatkozik,  hogy   erre  a  választ  csak  egy  teljesen   új

szemlélettel rendelkező tudomány adhatja meg, amely az eddigi egyes dolgokat analizáló vizsgálatok helyett az összefüggő rendszerek együttes vizsgálatainak analógiás módszereit helyezi előtérbe.

 

Ezzel utat nyitott annak a lehetőségnek a megvalósulása felé, amely arra a véleményre alapozódik, hogy a XX. század relativitáselméleti és kvantumfizikai tudományos teljesítményeit követően, jelen századunkban, a most születő és egyre kiterebélyesedő új tudatosság lehet az előrevivő.

Hiszen ez a teljesen új, kreatív megközelítési mód leszámol az analizáló gondolkodás mindenek felett eluralkodott egyeduralmával, és az analóg gondolkodást visszahelyezve az őt megillető tudati szférákba, egyensúlyt és harmóniát teremt a valóság tényleges feltárása felé.

 

Az új tudatosságból eredő tudományos irányultság ma már egyaránt nyitott az érzékelhető dolgok világa és az eddig jogtalanul mellőzött értékelhető dolgok világa mind kiterjedtebben megnyilvánuló területeinek megközelítésére is.

Így a sok ezer éves, mindennapi emberi megtapasztalás alapján a világokról alkotott sokdimenziós képek egyre inkább teljes terjedelmükben, korlátozó megcsonkítások nélkül visszakerülhetnek az új szemléletű kutatási tevékenységek kiterjedő témaköreibe.

 

Mindezen felismerések és tudati evolúciós folyamatok nyilvánvalóvá tették, hogy a csupán materiális alapú egyoldalú megközelítések felszínes, illuzórikus és részleges töredék megnyilvánulásokat képesek csupán az átfogó, teljes valóságból felszínre hozni. A valóság teljes megismeréséhez az ősi

analógiás megközelítési módszerek mai ismeretekre alapozott felhasználása az az út, amely végül is elvezethet Hermész Triszmegisztosz ősi világképétől és meglátásaitól a Hawking által megálmodott Nagy Egyesített Elmélet megfogalmazásáig.

Mert nem az anyagtól kell elindulni az igazság, a valóság és a vezérlőelvek felismerése felé.

Az anyag csak sűrű vetülete mindezeknek. Ha úgy tetszik, árnyéka.

Az igazság pedig azon túl van.

           

 

 

 

 

                                                                                  GONDOLATOK AZ ÚJ TUDATOSSÁG SZELLEMISÉGRŐL

 

 

 

Mi is tulajdonképpen az ÚJ TUDATOSSÁG által képviselt bölcseleti szellemi irányultság lényege?

 

Nagyon nehéz erre a mai materiális alapú fogalomvilág keretei között megfelelő, közérthetően megfogalmazható és könnyen befogadható módon választ adni anélkül, hogy leegyszerűsítenénk a választ az átlagos tudatosság szintjére.

 

Eredő   lényegét  tekintve   azt a  tudatosságot   igyekszik  képviselni, hiteles  módon  bemutatni  és

megmagyarázni, amely az egyre inkább kitárulkozó multidimenzionális földi emberi létnek eddig a hivatalosnak minősített állami tudományok által tagadott és mellőzött, paratudományos és transzcendentális címkével ellátott, metafizikus, okkult, spirituális és egyéb különböző jelzőkkel illetett valóság területeit kívánja az emberi tudás mai és jövőbeni szintjének megfelelően szintetizálni.

 

Legalapvetőbben,  az  úgynevezett  időszámítás  előtti  korok  embereinek  tudásaira,  megélések és

átélések  által  megtapasztalt  és  megfogalmazott  ismereteire, a  korábbi  korok  emberi  érzékelő

képességeinek, miénket meghaladó és szélesebb körű spektruma segítségével történt, transzdimenzionális élmények rögzített formában ránk maradt emlékeire, és a mai, úgynevezett látók vagy közvetítők által megtapasztalható, ilyen jellegű összefüggésekre támaszkodva törekszik szintetizálni, az emberi faj eddigi földi léte során felhalmozott, ismert tudás lényegi eredőjét. Ezzel próbál egyfajta kiindulópontot, alapot biztosítani az új tudatossággal földi emberi létbe kerülő következő generációk számára, a tiszta tudatosságú gondolkodást könnyítendő. Ez pedig a szabadnak születő személyiségek önnön benső megvilágosodási folyamatait, az új minőségű földi lét magasabb szintű emberi megnyilvánulásainak létrejöttét szolgálja.

 

Az ÚJ TUDATOSSÁG szellemi irányultság fogalomkörei, gondolatisága, magyarázatai útmutató indíttatásúak,   benső,   önkéntes  elhatározás  és  inspiráció  alapján  megfontolandó  és  követhető

zarándokösvényt kívánnak biztosítani az erre fogékonysággal és elhivatottsággal rendelkező, új tudatosságúvá válni kívánó személyiségek számára.

Ezek a gondolatok és különböző formájú megnyilvánulások leíró, magyarázó jellegüknél fogva nem mások, mint egyfajta értékrendhez tartozó, ha úgy tetszik, értékközlő jellegű megfogalmazások.

Elszórt magvaknak tekintendők, melyek termékeny talajra találva önmaguk természetes folyamatában a sokasodást és az ismétlődő megújulást hivatottak szolgálni.

 

Korunk   fogalomvilága  sokkal   egysíkúbb  és   szűkösebb   annál,  hogy  egyszerű,   közérthető megfogalmazással lehessen bemutatni azokat az összetett multidimenzionális kapcsolat- és viszonyrendszereket, amelyek egymást átható összefüggésrendszerei jellemzik mindennapi univerzális,  kozmikus  létünket  ITT  és  MOST.

 

Mivel   az   univerzális  kozmosz  örök  és  végtelen,  a  hozzá  tartozó  fogalmak,  viszonyok   és összefüggésrendszerek száma is végtelen. Ennél fogva csak a legszükségszerűbben aktuálisnak tartott témaköreivel foglalkozom elsősorban, esetenként érintve általánosabb, de meg nem kerülhető tényezőket és területeket is.

 

Célom,   hogy   az   új   tudatosság  szellemi   útjára  lépők  önmaguk  legbenső   építése  során,  a

transzdimenzionális lét elérésének sajátos zarándokösvényén ne kényszerüljenek olyan korábbi, veszélyes módszerek választására, amelyek nemegyszer a személyiség tudati működését, sőt testi egészségét is veszélyeztették, illetve lerombolták. 

 

Egyértelműen nyilvánvaló, hogy az ÚJ TUDATOSSÁG bölcseleti irányultsága és szellemisége tudati megerőszakolás és a test kényszerű igába törése nélküli utat jelent, az arra érett személyiségeknek, a belső szabadság megteremtése által, a transzdimenzionális megtapasztalások elérése felé.

Ez pedig, az eddig felhalmozott összes emberi tudás ismert összetevőinek magasabb, spirituális szintre emelt szintézisének a tudatos átélését teszi lehetővé az e zarándokösvényen célba érkezők számára.

 

Az ősi idők óta köztudott tény, hogy az egyéni útra vállalkozó személyiség előrehaladása során mind inkább alkalmassá válik az örök bölcsességek, az univerzális kozmosz valóságainak a befogadására és megértésére, míg legvégül már azonosnak érzi önmagát mindennel.

Ez a végcél, a Fénnyel való azonosulás, a megvilágosodás csendes benső extázisa.

Ezt segítik ITT és MOST az új energiák, erre teremtődik meg a lehetősége minden zarándoklatra vállalkozónak.

 

 

 

 

                                                                                                        GONDOLATOK AZ EMBERI LÉTRŐL

 

 

 

                                                                                I.

 

Az   emberek  nagy   többsége  fogalommal   sem   rendelkezik  arról,  hogy  mi  ITT és  MOST egy új

világkorszak kezdetén élünk, a Halak korszak befejeződése és a Vízöntő korszak beköszönte átmeneti időszakában. Mit is jelent ez?

Nagyon   leegyszerűsítve  és   közérthetően  fogalmazva  azt,  hogy   ITT és  MOST  elérkezett  a  földi

emberiség ahhoz az átmenethez, ahol és amikor az eddig megismert féloldalas valóságkép és a hozzá kapcsolódó féloldalas tudati felfogásmód folyamatosan találkozik, a még ismeretlennek számító teljes valósággal és az ennek megközelítéséhez szükséges új tudatossággal.

 

Az univerzális kozmosz örök evolúciós folyamatának abban a szakaszában vagyunk jelen mi, nem véletlenül ITT és MOST földi létformánkat élő emberek, ahol, és amikor a magasabb szellemi erők összeszerveződése lehetővé teszi az új, kreatív tudatosság mind szélesebb körű kiterjesztését és kiterjedését. Ennek megfelelő, eddig számunkra teljesen ismeretlen, így elérhetetlen új információk birtokosaivá válunk, melyeknek kreatív feldolgozása és alkalmazása folytán egy teljesen új létformát teremthetünk ITT és MOST a Földön.

 

Természetesen a magasabb szellemi síkokról érkező "kódolt" információk a hétköznapi általános tudat számára nem hozzáférhetőek és nem értelmezhetőek közvetlenül.

Ilyen jellegű útmutató információk már korábban is álltak, a minket megelőző emberiség kiválasztott képviselőinek rendelkezésére, melyet ők akkor megértettek, felhasználtak, és kőbevésett információként ránk hagytak. Gondoljunk csak pl. az ősi egyiptomi szfinxre, az óegyiptomi hieroglifákra vagy későbbi időkből a maja vésetekre stb., stb.

 

A mai kor embere nem ismeri, és nem érti az univerzális értelemmel bíró kódokat, így nem tudja alkalmazni   sem  az   ezekben  közvetített   üzeneteket.  Ez  meg  is  látszik  azon  az  úton  és azon az

irányultságon, amely úton és amely irányultság által, az önmagát önkényesen mindenek fölé helyező, az univerzális kozmosz törvényszerűségeit figyelmen kívül hagyó emberiség, az anyagi lét zsákutcájába jutott.

 

Korunk  új  tudatosságú  emberisége  nem  véletlenül lepi el ITT és MOST ilyen nagy számban, és ilyen intenzitással bolygónkat. A korábbi nagy világkorszak-váltások egykori résztvevői születtek és

születnek újra a földi anyagi lét világába, ismét magasabb szintre emelve az egész földi létformát, ezen belül az emberiség multidimenzionális összetettségét előtérbe helyezve, transzdimenzionális megnyilvánulásait segítve és az új tudatosság alapjává téve.

Ehhez  az  univerzális  kozmosz  evolúciója  biztosítja  ITT  és  MOST  a  szükséges  új,  magas  szintű

energiaminőségek folyamatos megjelenését és közreműködő megnyilvánulásait. Nincs más feladata az új tudatosságú és fokozott érzékenységgel bíró embernek, mint rácsatlakozni ezeknek az egyre intenzívebbé váló energiamezőknek a rezgésszintjére.

 

Azt  már  régről tudjuk,  hogy az emberi  agy egy adó-vevő funkcióval ellátott szervezeti központ, amely folyamatosan  változó   kódolással,  belső  szerkezeti  hálózatainak  mind  bonyolultabbá  váló

összeköttetési rendszerével képes újabb és újabb tudatszinteket létrehozni az univerzális evolúció mindenkori meghatározottságainak függvényében. Ennek a folyamatnak a megtapasztalható eredménye az az általános emberi tudásszint, ameddig mostanáig az emberiség eljutott.

 

Ezen  a  tudásszinten   belül  nyilvánvalóvá  vált,  hogy a   materiális   meghatározottságú   emberi

gondolkodás már nem tud további fejlődést biztosítani, hiszen bebizonyosodott, hogy a számára minden alapját jelentő anyag végső soron csak egy energetikai megnyilvánulási forma, nem több. Hiszen az úgynevezett anyagi megnyilvánulások a legsűrűbbé koncentrálódott, álló energetikai hullámok különböző rezgésszintű halmazai csupán. Ez ma már cáfolhatatlan tudományos tény, a materializmus egyoldalú tévtudományának a végét jelezve.

 

Innentől kezdve az anyagról, mint olyanról, újat megállapítani már nem lehet, mert az úgynevezett kvarkokon túl már nem anyag az anyag.

A kör bezárult, a materializmus bűvöletének kígyója a saját farkába harapott, és ettől a pillanattól kezdve a múlt dogmatikusan materialista szemléletű képviselői egyre több területen és egyre gyakrabban találják magukat szembe az úgynevezett KÁOSZ jelenségeivel, melyek már az anyagon túli, szellemi, univerzális kozmosz megnyilvánulásai az anyagi lét keretei között.

Ennek megértéséhez viszont már új tudatosság, új szemléletű más megközelítési módok kellenek, nyugodtan  mondhatjuk,  hogy  új  tudatosság  szükséges.  Ez  azt  is  jelenti,  hogy  a  régi  korszakok

emberiségeinek ősi tudását kell analóg módon ITT és MOST magasabb tudati szinten szintetizálni és integrálni. Ehhez kellenek az új tudatú emberek, az új segítő energiák, valamint a mindinkább rendelkezésre álló szellemi információk, és az ezekhez való affinitási képesség. 

 

Az  említett  szellemi  információk  magas univerzális kozmikus szellemi szinteken fogalmazódnak meg, rendkívül összetett tartalmakkal, amik még az őket közvetítő beavatottak számára is nehezen

fordíthatók le a mai fogalmi rendszerünk nyelvezetére. De az új tudatosságú, egyre kreatívabb nemzedékek számára mind kevesebb nehézséget fog okozni az üzenetek egyre szélesebb körű érzékelése és megértése, valamint alkalmazása.

Mássá válik az információ közvetítés módja, más lesz a feldolgozás, már nem az eddigi fogalmak és formák lesznek a meghatározóak. Persze, ezt ma még nem érthetik azok a régi tudatosságú emberek, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, hogy milyen korban élnek, mi is történik körülöttük, csak sodródnak a múlt hordalékába kapaszkodva, minden új, számukra érthetetlen és felfoghatatlan jelenséggel szemben, míg annak egyre növekvő hatása el nem nyeli őket.

 

Ez a folyamat ITT és MOST egyre nyilvánvalóbban és egyre érzékelhetőbben elkezd felgyorsulni, és a kívülállók számára egyre érthetetlenebbé válik.

A régi sémák egyre kevésbé működnek, a régi tudatosság számára idegen folyamatok nyilvánulnak meg, így ők mindinkább elvesztik tájékozódó képességüket az új viszonyok között. Marad nekik a régi zsákutca, végén a vastag fallal, amihez eljutottak. Ezzel szemben a kreatív tudatúak számára egyre inkább kitárulnak a multidimenzionális világ transzdimenzionális lehetőségei, s a szabaddá váló emberi tudat az új szellemi tartalmak alapján megteremti az individuumok szabad világát.

Azt a természetes világot teremti újra, amibe minden élő szervezet, minden biológiai rendszer beleszületik a Földön, s melyek közül egyedül az univerzális kozmosztól elidegenedett emberi faj volt képes sajátos módon ezt a természet teremtette szabadságot merev és szükségtelen korlátok közé szorítani, és megfosztani ennek a Teremtő adta lehetőségétől más élőlényeket is. De most eljött a felismerés pillanata, az élet valódi kozmikus értelmének és lényegének ismételt felismerése, s megvalósítása terén.

Ezért születnek a kreatív tudatosságú új nemzedékek, akik ma még módfelett szenvednek a meg nem értés poklában, de vállalják ezt a sorsot, mert tisztában vannak földi küldetésük lényegével ITT és MOST.

 

 

 

 

                                                                                                                                                       II.

 

 

 

A mai átmeneti korszakban gyakran még okkultizmusnak nevezik azt az emberi tevékenységet és irányultságot, amely az ember szellemi mivoltának előtérbe helyezését, és az emberi tudatfejlődés mind többsíkúbb, multidimenzionális folyamatának kiteljesülését igyekszik évezredek óta megvalósítani.

Ennek az ősi irányultságnak legfőbb jellemzője, hogy az ember esszenciális meghatározottságát helyezi előtérbe, vizsgálva és magyarázva helyét a teremtés folyamatában, az univerzális kozmosz, mint a világegyetem egységes rendje között.

 

Hiszen  nyilvánvaló,  hogy az ember földi  léte  nem  véletlen,  nem  cél  nélküli  és  nem független az őt

létrehozó Teremtő szándékainak irányultságától.

Ezen meghatározottságok és függőségek alapján az sem lehet kétséges, hogy a földi ember léte minden pillanatában valamilyen adott szinten közvetlen kapcsolatban áll a nem anyagi megnyilvánulású szellemi világ identitásainak hozzá legközelebb álló képviselőivel. Az sem hit kérdése ma már, hogy a földi léte előtt és után az ember esszenciális lényege ezekben a szférákban nyilvánul meg. Tehát  az  ember  esszenciális  léte  örök,  csupán  megnyilvánulási  formái  változnak.

 

A mai kor embere számára legtöbbször az sem egyértelmű, hogy mi az élet, mi a halál, és mi a lélek valójában? Mi a lélek szerepe, funkciója és helye az élet és a halál ma még uralkodó, materialista felfogásához képest, illetve olyan felfogásban, amely más világképet helyez előtérbe, mint a vallások. Mert ez az új tudatosság nem beszél az anyag kizárólagos önfejlődése eredményeképpen létrejött emberi tudatosságról, de ugyanígy nem beszél sem mennyországról, sem pokolról, mely egyes tanítások szerint az egyszeri fizikailag megnyilvánuló élet két lehetséges végállomásaként jön számításba.

 

Ne feledjük, hogy sem a materialista tudományos állásfoglalás, sem a vallásos világkép nem ad tényleges magyarázatot - sőt meg sem kísérli! - arra, hogy mi az élet, mi a halál és mi a lélek? Mindkét felfogás mereven ragaszkodik saját hitvilága megkövült dogmáihoz, s nem hajlandó egyetlen lépéssel sem közelíteni egymás irányába, egyetlen lépést tenni az őket elválasztó, mesterségesen létrehozott hatalmas távolság középmezeje táján létező valóság állapot megközelítése felé.

 

Mai   világunkban,  Einstein   óta  nyilvánvaló,  hogy  az  egész  világegyetem   különböző   szinteken

megnyilvánuló energiarezgések összefüggő egysége. Ezt jelöljük az univerzális kozmosz fogalmával, ahol az univerzális a világegyetemre vonatkozót, a kozmosz pedig az egységes rendezettséget jelöli. Ebben az összefüggő energetikai egységben az univerzum minden egyes létező eleme összefüggésben áll egymással, a leghatalmasabb galaktikus képződménytől az anyag végső megnyilvánulási formájaként ma ismert kvarkokig.

Minden  energia,  minden  egyfajta rezgés,  minden  ennek  a  megnyilvánulása.  Az  pedig,  hogy  az

univerzális kozmosz végtelen számú megnyilvánulásából mit képes egy lény érzékelni, az csupán érzékszervei sajátosságainak függvénye. Hogy a számára közvetlenül nem érzékelhetőből mit képes értékelni, az pedig intelligenciája tudati sajátosságainak a függvénye.

 

Mindenki úgy érzékeli és értékeli a valóságot, ahogy képességei és adottságai ezt számára az adott pillanatban lehetővé teszik. De a világ ettől függetlenül egységes összefüggő egészként működik a maga örökkévalóságában.

Mi következik mindebből?

Az, hogy az ember - ha tudja, ha nem, ha elfogadja, ha nem - egyidejűleg két angyali létformában éli mindennapjait.

E két létsík mindennapi folyamatai a fizikai földi lét úgynevezett éber tudatállapotú viszonyai között, illetve a mentális lét úgynevezett tudattalan, álomvilági, angyali szféráiban játszódnak le. Vagyis csak tudatállapotunk függvénye az, hogy éppen melyik létsíkot érzékeljük.

 

Mert  az   ember  a  multidimenzionális  egységben  van  jelen  léte  minden  pillanatában,  csak  azt

teljességében egyidejűleg - általában - nem képes érzékelni. Emiatt neveltetése, világnézete, szemlélete és tudatszintjének pillanatnyi állapota határozza meg, hogy milyennek láttatja önmagával a világot úgynevezett éber tudatállapotában. Hiszen ebben a tudatállapotban, a földi élete eddigi időszakában belé sulykolt, különféle képzetek köre uralkodik agya tudati információi felett, igyekezvén erőteljes korlátozó hatást gyakorolni a szellemi-tudati folyamatok eredendően szabad áramlására.

 

Ebből a hamis képzetek alkotta dogmatikus gondolkodási magánzárkából is van azonban tudatos kitörési  lehetőség,  például  mély  meditáció  során. De  ugyanezt  a  tudatállapot-változást  érik  el a

pszichiátriai gyakorlatban alkalmazott hipnotikus technikákkal, a regresszív módszerekkel és a Silva-féle technikával is.

 

Az  ember  alvó állapotában  a  hamis  képzetek  önkorlátozó  tudati  hatásai  nem működnek,  az agy

korlátozás nélkül befogadja és leképzi az ember nem fizikai létformájának univerzális kozmikus szférákban tett élményeinek és tapasztalatainak minden vonatkozását. Tulajdonképpen ennél, a mindenki által nap, mint nap megtapasztalható ténynél vetődik fel elsősorban a lélek, mint az ember egyéni esszenciális lényege fogalmi meghatározásának igénye.

 

Az alvási folyamat ideje alatt az ember fizikai testéről leválik a félanyagi-félszellemi asztrálteste, és a lélek által vezérelve az univerzális kozmosz szellemi szféráiban éli mindennapi, fizikai testhez nem kötődő önálló életét. Ennek  képei  vetülnek  ki az anyagi agyunkban á lomképek  formájában.

Hiszen  agyunk  nem  más, mint  egy  adó-vevő  rendszerrel  rendelkező  vezérlőegység,  melynek legalapvetőbb feladata a fizikai test anyagi szintű élettani folyamatainak minél harmonikusabb formában történő összehangolása, másodsorban a szellemi szintekről kapott információknak anyagi síkra való leképzése, és ennek alapján fizikai testi megnyilvánulásaink levezénylése.

 

A  szellemi  szintekről  származó  információkat  a  élek  sugározza  az  emberi  anyagi  agyba,   az

asztrálszintű tudat közvetítésével. Az alvás állapotát azért is nevezhetjük tudattalan állapotnak, mert a tudat az asztráltesttel együtt leválik a fizikai testről, és csak szellemi irányból közvetít a fizikai test agya felé, az agy felől ilyenkor nem fogad információkat.

 

A lélek a legmagasabb szintű egyéni Én-ünk, amely szellemi szintű szférákban éli örök létét.

Úgy  is  fogalmazhatunk,  hogy  a l élek  a  többszintű  emberi  lény  legmagasabb  szintű  egyéniség

megnyilvánulása, a szellemi Én képviselője. Egyénileg megtapasztalta azt a fejlődési utat, amely a teremtés óta az ásványi, növényi és állati létformák végtelen sorozatain át biztosította a legösszetettebb és legmagasabb szintű tapasztalati ismereteket.

 

Mindnyájan   ismerjük  a   lelkiismeret  kifejezést, de  nagyon  kevesen  ismerik  e  szó  eredeti,  valós

jelentését. A lelkiismeret a lélekben a teremtés óta felhalmozódott egyéni tapasztalatok összességeként definiálható. Az úgynevezett lelkiállapot pedig leginkább a lélek és a hozzá tartozó fizikai emberi test együttműködési viszonyainak, e folyamatok eredményességének a megnyilvánulása, kivetülése.

 

Szokás beszélni úgynevezett emelkedett, sőt néha szárnyaló lelkiállapotról, illetve hanyatló, rosszabb esetben  mélypontra  jutott lelkiállapotról. Ezek a lényegre törő szóképek nagyon szimbolikusan fejezik  ki a  tartalmat.  Mert a lényeg  szükségszerű irányultsága a mentális lelki síkon  is a folyamatos

emelkedés, a minél magasabb lelki energetikai rezgésszint elérése és stabilizálása.

 

Egy  szárnyaló  lelkiállapotú  egyén  minden  megnyilvánulásában  tükröződik  a  fizika   síkon  is  ez a

meghatározottsága. Emeli a fizikai síkon megnyilvánuló anyagi szervezet élettani működéseinek szintjét, lehetővé teszi még magasabb szintű élettapasztalatok megszerzését, továbbá bővíti az egyéni lelkiismeret tárháza folyamatosan megújuló és felfrissülő információ halmazának minőségét.

Ezáltal  fejlődik  a lélek,  növekszik  a  fizikai  emberi  lény   szervezetének   energiaszintje,  ami  földi

élete minden területére kedvező hatással van. És ha mindez az univerzális kozmosz eredendő irányultságával megegyezően és folyamatosan működik, akkor egyre magasabb energetikai szintre juttatja el a multidimenzionális életet élő egyént.

 

A  mentális  sík  energiamezőiben  működő  lélek  fizikai  testhez  kapcsolódása  és  kötődése  egy

bizonyos rezgésszint elérése után már csak esetivé válik, szemben az alacsonyabb rezgésszinten működő lelkek szükségszerűen ismétlődő ilyen kapcsolódásaival és kötődéseivel.

 

Hogyan áll a lélek megnyilvánulásaihoz a mai, hivatalosnak nevezett tudomány?

Képviselőik  érzik  a  lélek  emberre,  így  saját  magukra  is  gyakorolt  hatását,   de  mivel nem tudják

kimutatni a funkcionális anyagi forrást az emberi szervezetben, így igazából nem tudnak mit kezdeni a lélek szomatikus hatásainak egyre nyilvánvalóbb tüneteivel.

 

Ennek  oka  az  önkorlátozott  gondolkodás  egysíkúsága,  amit  a  szellemi  síkoktól   szándékosan

elzárkózó ember agya produkál. Vagyis az anyagi mélységbe süllyedt ember anyagi testének egysíkúra korlátozott agyi működése, többnyire csak anyagi szintű értelmezést alkalmaz szűkre szabott közvetítő és elvonatkoztató működési paraméterei között. Mert a csak anyagra koncentráló anyagi agy csak anyagi értelmezéseket képes igazán felfogni és kivetíteni.

Anyag csak anyagi valóságot, hasonló csak hasonlót képes energetikailag befogadni.

 

A csupán fizikai-anyagi szemléletű szinten működők számára ezen a szinten ez a természetesnek tűnő megközelítési mód és lehetőség, hiszen az ennek a szintnek megfelelő lelkiismereti szintjük csak erre teszi alkalmassá egyéniségüket. Ezt meg kell érteni, el kell fogadni, és igény esetén segíteni kell szintjüknek megfelelő módon a továbbfejlődésüket.

 

Emelkedettebb szinten, valamely szellemi síkon is aktívan tevékenykedő egyéniségek lelkiismereti szintje már alkalmasabb a magasabb szintű megnyilvánulásokkal kapcsolatos kontrolltevékenységek elvégzésére, az adott egyéni emberi tudat aktuális szintjének függvényében. Nyilván ezért nehezebb az ilyen egyéniségek tudatmanipulációját egykönnyen végrehajtani, aminek egyre erősödő intenzív gyakorlata napjainkban már életünk részévé vált.

E tudati manipuláció korábbi szakaszainak egyikében lett az úgynevezett civilizált világban a halál is valóságos létköri folyamatából kiemelve, és ugyancsak eltorzított jelentéstartalommal felruházva.

Mert a testi halál csupán az egyén által ideiglenesen használatba vett, a lélek által kiválasztott anyagi-fizikai szervezet időszakos létének a megszűnése.

 

Az a tévhit ugyanis, mely szerint az emberi egyéniség azonos az emberi testtel, csak az úgynevezett civilizáció tudatszűkítő manipulációinak egyik eredménye. A természeti tudatossággal élő - eléggé el nem ítélhető módon "civilizálatlanok" jelzővel megbélyegzett - népek előtt mind a mai napig egyértelmű, hogy az ember teste csak egy eszköz a lélek által meghatározott aktuális egyéniség adott életszakaszának a fizikai síkon történő megnyilvánításához.

Náluk ennél fogva a születés és a halál a lélek fizikai síkon történő tapasztalatszerző gyakorlatának a kezdetét, illetve a végét jelenti, az örök élet körforgásának ciklikusan ismétlődő részeként.

Ők tudják, hogy a fizikai testet a halál alkalmával magára hagyó lelki egyéniség oda tér vissza rövidebb-hosszabb időre, ahová nap, mint nap az alvás időszakában is mindig visszatér. Hiszen eredendően ez a mentális létsík a lélek univerzális kozmikus létformájának a természetes tartózkodási helye. Ott van energetikai erőközpontja, ott vannak felhalmozott és elraktározott ismeretei, ott kapcsolódik legközvetlenebb módon az univerzális szellemi egységhez.

 

Paradox   módon  a  magát civilizáltnak  tartó  emberiség  torzzá   tett  gondolkodásmódja  ezt,  az

eredendően természetes létsíkot nevezi túlvilágnak, nem pedig a lelki egyéniség örök létformájából esetenként rövid időre meglátogatott fizikai-anyagi létsíkot. Mert ez a mindenek fölöttivé magasztalt fizikai-anyagi világszemlélet, az önmagát szűkreszabott gondolkodási korlátok közé száműzetésbe zárt, önmaga lényegétől is elidegenített, hamis tudatúvá manipulált homo sapiens sapiens világképének és ebből adódó szemléletének téves illúziója.

 

És itt van tulajdonképpen az igazi oka az emberek úgynevezett pszichés problémáinak. Mert aki eljut lelki fejlődése során arra a szintre, hogy szellemi síkon tud működni, az már nem találja igazán helyét a földi lét háromdimenziósra redukált viszonyai között. Érzi és tudja, hogy evilági feladatainak végső stádiumához érkezett. Tudja, hogy új utakat kell járnia, hiszen új tudatformák és új feladatok várnak rá a magasabb rezgésszintek zarándokösvényein.

                                                                      

 

 

 

                                                                                                                                                        III.

 

 

 

A jelenlegi földi emberiségből egyre nagyobb számban kerülnek ki azok, akik az új tudatosságot képviselik. Ennek az új alternatív tudatossági megnyilvánulásnak természetesen népcsoportonként és

kultúrkörönként megszámlálhatatlan kifejeződése van, de mind azonos tőről fakad, az univerzális kozmoszon belüli minden mindennel összefügg elvből.

Aki természetes módon ebben az új tudatvilágban éli mindennapjait, annak egészsége soha nem bomlik meg, önregeneráló módon tartja egyensúlyban multidimenzionális emberi lényét, és az anyagi sűrűségű energiaformák végső megújulási képességének határáig lehetséges számára az anyagi testi tünetek megjelenésének kiküszöbölése.

 

E tudatosság elérésének feltétele nem más, mint a személyiség folytonos fejlesztése, a szubjektív megélt tapasztalatok és az úgynevezett objektív kollektív tudásanyag megfelelő szintű egyesítése, feldolgozása és  az egyéni  tudatosságba történő  beépítése és rögzítése.

Rétegről  rétegre  építhető,  fejleszthető  és  emelhető egy földi élet  során  így a  tudatszint, és  ezzel

párhuzamosan, ezen személyiségépítő folyamat által élhetők és tapasztalhatók meg a multidimenzionális egység emberi létformájának transzdimenzionális megnyilvánulásai. Ez a megtapasztalás természetesen egyénenként eltérő, a személyiség adott állapotának függvényében.

 

Az univerzális kozmosz végtelenségében ugyanis semmi sem sematikus, semmi sem másolható, semmi sem ismételhető és semmi sem előírható. Mindent az egységhez, a teremtő erő energiáihoz való viszonyulás eredményez, ez pedig minden létező esetében más és más szintű.

Ennek megfelelően a végeredmény megnyilvánulásai is különbözőek. Ezért nincs két teljesen azonos dolog a világegyetemben.

 

Tudjuk, hogy a jelenlegi időszakban a változások felgyorsultak az univerzális kozmosz harmonikus működésén belül is.

Az emberiség egy része érzékeli ezeket a felgyorsult energetikai változásokat, és belső indíttatásai által - amelyek felismert küldetéstudata révén inspirálják őt - igyekszik multidimenzionális lényét minél jobban ráhangolva, együtt rezegni ezekkel az új energiákkal.

Az emberiség másik része nem is képes érzékelni ezeket a változásokat, s így fogalma sincs az egészről, és ha hall róla, tudatlanul és hitetlenül elutasítja még a felvetést is.

 

A hivatalos tudományos orvoslás ismeretvilágán túli testi - tudati - lelki folyamatok összefüggésrendszere -  melyet  szokás  nevezni  ősi tradicionális tudásnak, okkult szemléletnek vagy metafizikus megközelítési módnak is -, egyre közismertebb és elfogadottabb.

Ezt bizonyítja, hogy ma már a hivatalos orvostudomány pszicho-neuroszomatika néven kerülgeti e témát, mint a hivatalos tudomány határterületét.

 

Ennek az ősi tudáson alapuló, és ma is kiválóan működő gyógyászati módszernek alapvető lényege nem  más,   mint  az   univerzális  kozmikus  energia  emberi  kisugárzású  energiamezejének,  az

úgynevezett aurának valamilyen módon történő érzékelése, és energetikai módszerekkel történő harmonizálása.

 

Ismert tény, hogy minden létező nem más, mint valamilyen sűrűségű és finomságú rezgő energia, továbbá, hogy az általunk legsűrűbbnek érzékelt úgynevezett anyagi megnyilvánulásokat félanyagi és nem anyagi energiamező burkolja, amely a sűrűbb részektől folyamatosan finomodva, végül teljesen egységes egészet alkot az univerzális kozmikus környezet végtelen energiamezőivel.

Ettől a végtelen, egységes rezgésű energia alapminőségtől egységes megnyilvánulású az univerzum, hiszen ugyanannak a teremtő energiamezőnek a végtelen rezgéshalmazán belül nyilvánul meg minden számunkra érzékelhető sűrűségű energiaforma, és minden számunkra már/még nem érzékelhető sűrűségű energiaforma.

 

Ezek  a  különböző  sűrűségű  energiaforma  megnyilvánulások  is  dinamikus  változásokon  mennek

folyamatosan keresztül, az univerzális kozmosz örök, evolúciós folyamatnak nevezett átalakulásait és változásait megjelenítve érzékeléseink számára. És ebbe a folyamatos változásba - akár tetszik, akár nem - beletartozik az emberi faj is, összességében is, és az ember egyéni személyiségváltozásai által megnyilvánuló formában is.

 

Minden univerzális kozmikus energiaváltozás nyilvánvaló hatással van a piciny emberi teremtmény energetikai  rendszerére  is,  s  amennyiben  nem  megfelelően  reagálja  le  az  emberi  energetikai

rendszer ezeket a hatásokat, elveszti univerzális kozmikus egységét, megbomlik az egészhez való harmonikus viszonya, megbomlik egészsége. Ezt az állapotot nevezi a hivatalos orvostudomány betegségnek, és igyekszik hatni rá a legkülönbözőbb materiális módszerekkel. Az eredmény közismert.

Ezzel szemben az alternatív gyógyászat sajátos módon visszaállítja a megbomlott lelki - tudati - testi energetikai egységet és egyensúlyt, majd közreműködik a regenerált harmónia fenntartásában, amíg ez szükséges.

 

Az emberiségnek az új világkorszak kezdetével történő tudati megújulása nem példa nélküli. Gondoljunk csak a Neander-völgyi és a cro magnoni embertípus váltásának időszakára.

 

Jelen korunkban, az elmúlt század kezdetétől egyre nagyobb számban jelennek meg a Földön az új és még újabb tudatú embertípus képviselői. Az első tömeges megnyilvánulási időszakuk az 1940 -60-as évek három évtizedére tehető, amikor az első spontán, világméretű ifjúsági mozgalmak jelentkeztek. Ezt követően, a következő évtizedekben egyre tömegesebb számban jelentek meg az úgynevezett indigó gyerekek, majd jelenlegi időszakunkban a még inkább más rezgésűek, akik már sajátos módon egyre inkább az elkövetkező univerzális kozmikus energetikai meghatározottságok jellemző jegyeit hordozzák magukban.

 

A régi időket képviselő hivatalos tudomány és e felfogás jeles képviselői nem is tudnak mit kezdeni ezen embertársainkkal, hiszen nem képesek érzékelni, felfogni és megérteni az univerzális kozmosz

felgyorsuló evolúciójának folyamatát és egyenes következményeit.

Így minden lehetséges materialista praktikát alkalmaznak - az egykori sötét középkor hagyományait követve - az új kor első képviselőinek úgymond normálissá tétele érdekében.

Mert szerintük, aki nem úgy nyilvánul meg, ahogyan a régi tanok dogmái alapján az elvárható, az "nem normális, az beteg, és azt kezelni kell!". Mindenáron! Ha jó az annak az embertársunknak, ha nem.

 

Itt tart most a kettészakadó emberi faj viszonyrendszere.

A  múlt  megkövült  hatalma   mindenáron  és  kegyetlen   módszerekkel  igyekszik  ellenállni a  jövő térhódításának. Barbárságának nincsenek határai.

 

Az Új Tudatosság szerint élő emberek feladata pedig nem lehet más, mint az eljövő kor egyre  nagyobb számban köztünk élő úttörőinek sokoldalú segítése. Nekünk ez a küldetésünk ITT és MOST, ebben a földi létformánkban.

 

 

                                                                     

 

 

                                                                                                                                                       IV.

 

 

 

Az új tudatosságú generáció tagjait már nem kell, nem lehet és nem is szükséges a régi tudatosság dogmái alapján befolyásolni, még inkább "megnevelni", vagy ami még nagyobb divat "meggyógyítani".

Ezeknek  a  meg  nem  értésből  adódó,  erőszakos  beavatkozásoknak  az  adott  emberek személyiségére nézve egy sor káros következménye alakul ki, hiszen elvesztik önazonosulási képességeiket, elvesztik önálló személyiségük megkülönböztető sajátosságait, kiölik belőlük mindazokat az adottságokat, amelyek jelen földi küldetésük teljesítéséhez nélkülözhetetlenek számukra. mindezt csak azért, hogy a múlt még uralkodó dogmatikus emberszemléletének látszólag megfeleljenek. Ennek a látszatnak az az ára, hogy teljesen idegennek érzik önmagukat a saját bőrükben is, a környezet meg nem értése mellett már önmagukat sem értik.

 

Az új tudatosság képviselői nem akarják tudomásul venni a régi tudati szemlélet összetevőit, hiszen nekik ez idegen, alacsonyrendű, értéktelen és semmire sem használható. Ők jól tudják, hogy jelenlétük, indíttatásaik, és a magukkal hozott új szellemű szemlélet már egy más minőségű létalaphoz tartozik, aminek nincs kapcsolódási pontja a régivel. Hiszen ITT és MOST egy minőségi ugrásról van szó mind az univerzális kozmosz, mind pedig ezen belül a földi emberi létviszonyok evolúciós folyamatában.

 

A mai új nemzedékek képviselői jól tudják, hogy nekik nem kell átvenni semmit az előző korszak nemzedékeinek szemléletmódjából, nem kell ezekhez alkalmazkodniuk, hanem - akár súlyos áldozatok árán is - ki kell alakítaniuk az új korszak új szellemiségének és új tudatosságának megfelelő léttényezőket. Ezt senki más nem képes megtenni, csak ők maguk. Nem is várják el senkitől, hanem teszik a maguk sajátos módján a dolgukat.

 

Természetesen a múlt által ma még szigorúan uralt jelen feltételei között ez egy nem veszélytelen úttörő tevékenység, aminek nap, mint nap meg is vannak az áldozatai, de a földi emberi faj egyetlen túlélési lehetőségeként tudatosan vállalják ezt a mártírságot. Ennek a feladatnak a végrehajtásáért jöttek és jönnek ők jelen esetben a földi anyagi létbe. Tudják, hogy a folyamat erősödése egyre kisebbé teszi majd a múlt képviselőinek ellenálló képességét, és tudják, hogy eljön az idő, amikor már a múlt képviselői kisebbségbe kerülnek, és háttérbe szorulnak.

Ekkor kezdődik igazán a Vízöntő korszak lényegeinek tényleges érvényesülése.

 

ITT és MOST az emberiség szabad szellemiségű gondolkodó részének az a feladata, hogy vegyük komolyan és vegyük tekintetbe mindazt, ami ezt az új korszakváltást jellemzi, érezzük át, és tudatosan gondoljuk végig, hogy hogyan tudjuk segíteni az új korszak egyre növekvő számú képviselőjének Új Tudatosság teremtési tevékenységét, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy segítsük

sikereiket.

 

A múlt dogmáihoz még mindig keményen ragaszkodó, és minden új ellen a materialista praktikák jól ismert módszereivel fellépők pedig nyugodjanak bele, hogy - saját fogalomrendszerük szavaival élve - "az idő kerekét sem megállítani, sem visszaforgatni nem lehet".

A dolgok, az univerzális kozmosz evolúciójának megnyilvánulásai továbbra sem tőlük függnek.

 

Ők - mint eddig is - csak teljesen feleslegesen próbálnak esetenként, a középkor hasonló törekvéseit megszégyenítő mai módszerekkel is akadályozói lenni az emberi szellemiség szabadságának. Tudjuk, hogy a forró ólom, a kerékbetörés és a karóba húzás közkedvelten alkalmazott akkori gyakorlata sem segítette a sötétség képviselőit az emberiség szellemi fejlődésének megakadályozásában. Hiába lobogtak a máglyák, hiába sújtottak le a hóhérok, a szellemi erő haladása eltiporta az útjába állókat, s ma hősökként tiszteljük az egykori mártírokat.

 

Tudomásul kellene végre venni, hogy a jövő korszak milyenségének meghatározása nem lehet a múltból fakadó jelen képviselőinek a feladata. Minden új generációnak vele született természetes joga, hogy saját felelőssége és igényei alapján alakítsa ki azt a létformát, amely megfelel igényeinek. Hiszen a korábban élt generációk sem fogadták el soha apáik és anyáik világának korábbi viszonyait, hanem mindig változtattak rajta.

 

A mai kor megkövült tudatosságú emberének sincs joga beleavatkozni egy olyan következő új korszak meghatározásába, amelynek ő már nem lesz jelenlegi földi létében szereplője. Ha mégis megteszi, barbár erőszakot követ el saját emberi faja ellen, csupán egoista téveszméi alapján.  Hiszen az ego hatása, mint tényező, mindig csak a személyiség belső tudati folyamataira lehet befolyással, másokra, főleg elkövetkező korszakra való erőszakos kivetítése nem igazán a gondolkodó ember sajátja. Így aztán mindenki választhat tudatszintje szerint a tudati szabadság és az erőszak tudata között.

             

 

 

         

                                                                                                                                                       V.

 

 

 

Az elmúlt évszázad második felének új tudatosságú gondolkodói jelentős figyelmet szenteltek az igazság mibenléte kérdéskörének.

 

Egyes vélemények szerint az úgynevezett abszolút igazság nem létezik, csak úgynevezett relatív igazság van: ez az igazság pedig személyhez kötött.

E szerint a felfogás szerint egy adott személyiség a sajátos látásmódja alapján építi fel önmaga belső világát, s e szerint értékel minden körülötte történő megnyilvánulást. Tehát így nem lehet úgynevezett objektivitás, csupán korlátlan számú és állandóan változó szubjektivitás létezik.

Ezt a nézetet látszólag erősítették a relativitáselmélettel kapcsolatos tudományos kutatások eredményeinek egyfajta magyarázatai is. Ezek szerint az látszik bizonyítottnak, hogy az igazság csupán annak a kérdése, hogy milyen nézőpontból közelítünk az adott dologhoz. Még pontosabban attól a teljesen szubjektív impulzustól függ, hogy milyen kérdést vált ki az adott személy tudatában egy dolog érzékelésének hatása.

 

Ettől eltérően vannak olyan vélemények is, melyek szerint a relativitáselmélettel kapcsolatos tudományos kutatások eredményei az úgynevezett objektív valóság, mint igazság leírásait tartalmazzák a ma ismert és lehetséges legmagasabb tudományos szinten. E nézet képviselői szerint ezek a magas színvonalú munkák az emberiség számára érzékelhető világ olyan ábrázolási formáit tárják elénk, amelyek összessége alapot ad minden egyes gondolkodó személyiségnek arra, hogy egyéni szem- szögéből kiindulva teremtse meg és építse azt az önálló, szubjektív világképet, amely az univerzális kozmosz objektív valósága összetett igazságának egyetlen, sajátosan jellemző aspektusát képviseli.

 

Az egész harmonikusan működő teremtett univerzum az emberiség összessége számára nem más, mint az egyéni érzékelések szubjektív felfogásai. Az egyének sajátos tudati feldolgozásai által létrehozott belső világok egymáshoz kapcsolódásai és elraktározódásai. Ezek tartalmai az úgynevezett kollektív tudat legkülönbözőbb szintű szellemi rezgéstartományaiban tárolódnak örök idők óta kollektív lelki ismeretként.

 

Mi következik mindezekből?

Összegezve e két - látszólag! - ellentétes álláspontot, az új tudatosságú gondolkodás számára a korábbi mesterséges szétválasztás és szembeállítás helyett az összevonás és az összegzés a járandó út. E szintézis keretében ITT és MOST nem lehet más feladatunk ebben a témában sem, mint arra törekedni, hogy minél több kreatívan szubjektív nézőpont alapján vizsgáljuk az univerzális kozmosz, mint egységes egész megtapasztalható valóságának ember által érzékelhető megnyilvánulásait, függetlenül attól, hogy a jelenlegi tudományos - technikai lehetőségeink milyen érzékelő képességű eszközök előállítását teszik számunkra éppen lehetővé.

 

Tudjuk, hogy a szubjektív megtapasztalások figyelembe vétele irányt mutathat a fejlesztő kutatók számára a jelenleg érzék felettinek minősített univerzális kozmikus tényezők megismerhetővé tétele útján, az egész megismeréséhez vezető egyik úton.

Mert számtalan út létezik, és az úgynevezett kvantumvalóság végtelen számú igazsága vár még felismerésre.

 

A megismerés pedig e felismerést követően felmerülő kérdések megfogalmazásától függ.

Ezek a kérdéstartalmak pedig egyenként teljesen szubjektívek. A kapott válaszok egyenkénti szintetizálhatósága és integrálhatósága pedig minősíti az új tudatosság kreatív objektivitásához, mint az ITT és MOST megnyilvánuló egész valóságához való tartozását.

Minél több ilyen végtelenül tág aspektusú válaszunk van, annál határtalanabbá válik a multidimenzionális emberiség új tudatosságú transzdimenzionális látásmódja a valóság egységéről.

 

Teljesen helyénvaló az a szemlélet, mely szerint az egységnek ezt a valóságát, és a belőle következő egyéni igazságok határtalan létét a jelenlegi emberi értelem korlátain túl kell folyamatosan megközelíteni.

Az új világkorszak kreatívan új tudatosságú emberének ez a feladata, hiszen minden egyes felszínre kerülő gondolat egy-egy kockakő lehet az egész összetettségének egyre inkább megtapasztalható sokoldalúságához vezető hosszú út lerakásához.

Tegyük hát le egymás mellé kockaköveinket, építsük a jövő ÚJ TUDATOSSÁGÁNAK útját!

           

    

 

 

                                                                                VI.

 

 

 

 

Az új tudatosságú személyiség általában a rá jellemző egyszerűség és mértékletesség kreatív alkalmazásával képes saját lelki struktúráján belül, abból kiindulva, az univerzális kozmikus energiák által meghatározott egyéni életet élni. Ez abban nyilvánul meg, hogy a mai, mesterségesen fenntartott és irányított, tudatmódosítások láncolatai által manipulál, harsány, magamutogató és tolakodó stílus helyett, a valódi új tudatosságú szellemiséget képviselő személyiséget a csendes, diszkrét önmegvalósítás, az új tudatosság szellemiséget sajátosan kifejező kreatív munkálkodás és önfejlesztés jellemzi. Bensőleg kialakult sajátos küldetéstudattal rendelkezik, amely a hozzá hasonló szellemiségű embertársai feltétlen segítésében nyilvánul meg.

 

Mindezek alapján az új tudatosság kiteljesedése képes lesz megvalósítani azt az emberi közösségrendszert, amelynek valódi interperszonális alapja a tudatosan megélt kreatív személyi szabadságnak a másik ember iránti testvéri szeretettel és felelősséggel párosuló megvalósulása.

Ennek az új tudatosságú és szellemi irányultságú emberi közösségrendszernek elsődleges célja, hogy az arra fogékonyan érzékeny és alkalmas figyelemmel rendelkező embereket felkészítse a beindult ugrásszerű univerzális kozmikus változásokhoz történő alkalmazkodó viszonyulásokra, és minden ilyen személyiségnek segítse az új energiák által meghatározott folyamatokhoz való alkalmazkodását.

 

Nyilvánvaló, hogy a változásokat érzékenyen lereagáló kortársainknak meg kell ismerniük a változások számukra még nem tisztázott lényegét, időbeni folyamatát, további várható hatásait, hogy folyamatosan és kellően képesek lehessenek alkalmazkodni, hiszen a felgyorsuló evolúciós ugrás következtében semmi sem marad meg az eddigi létállapotában.

 

A legfontosabbnak tartott kérdések, a legáltalánosabb várható hatások és megnyilvánulások előtérbe helyezésével igyekszünk a hozzánk fordulóknak segíteni, minden esetben kiemelve, hogy ITT és MOST jött el az az időszak, amikor a földi emberi felemelkedés és túlélés számára nincs más alternatíva, csak az univerzális kozmosz evolúciós ugrásához való megfelelő viszonyulás.

Ez persze nem mindenki számára tűnik egyértelműnek. Számukra, az általuk szabadon választott más utak állnak rendelkezésre.

 

Ez az evolúciós ugrás az univerzális kozmosz teremtő erejének egy olyan szelektálóan önmegújító folyamata, amelynek során a földi emberi népesség száma rövid idő után korlátozódni fog jelenlegi létszámához viszonyítva. Mert az is nyilvánvaló, hogy az új megerősödéséhez, a számára szükséges és minden tekintetben megfelelő élettér meglétéhez a réginek radikálisan szűnnie kell.

Erről a földi folyamatokat és változásokat működtető és szabályozó magasabb szintű szellemi identitások évtizedek óta gondoskodnak már, előkészítendő az ugrásszerűen megnyilvánuló földi változások feltételeit.

 

A földi létet szabályozó magasabb szellemi szintű entitások által eldöntött tény, hogy az eddigi tudatszint által meghatározott földi emberi létformának le kell épülnie, és helyet kell biztosítania az új

univerzális kozmikus tudatosságot képviselő és eszerint megnyilvánuló új embertípusnak.

Tömören összefoglalva arról szól minden, hogy az egész földi emberi faj evolúcióját egy minőségi ugrás biztosítja, amelyben az arra alkalmas tudatú személyiségek benső egyéni fejlődésük önkéntes felgyorsítása révén, kreatív alkotó módon részt tudnak venni.

 

Ez a magas szintű szellemi szférákból indított kozmikus újjáteremtő folyamat a Föld valamennyi részén, a figyelmesen szemlélődő és összefüggéseket felismerni képes gondolkodó emberek számára teljesen egyértelművé vált, s csupán egyéni viszonyulás kérdése, hogy a hozzáállás hogyan és miben nyilvánul meg. Aki szellemi - tudati - gondolati szinten azonosulni tud e folyamatok irányultságával, azt a változások hatásai mintegy magukkal ragadják, és így előrelépéseiben segítik.

 

Nagyon fontos szerep jut e változásokkal kapcsolatban az új tudatosságú gyermekek nevelésével, tanításával foglalkozóknak, hiszen napjainkban a nevelés a régi gondolatiságon alapuló tudati manipuláció eszközeként működik. Ezért van egyre erőteljesebben megnyilvánuló konfrontációban az erre már nem vevő, más megközelítéseket igénylő új nemzedékekkel.

Rendkívüli módon szükségessé válik az új tudatosság meghatározottságai szerinti viszonyulás alkalmazása a fiatalokkal történő minden jellegű és szintű kapcsolatteremtés és kapcsolattartás vonatkozásában.

 

Az új nemzedékek az új világkorszak új szellemiségének és tudatosságának megfelelően új kultúrát alakítanak ki maguknak, amit nem mindenáron megakadályozni, hanem e törekvést elfogadni és sokoldalúan segíteni szükséges.

 

Ezeknek a fiataloknak a korábbiaktól eltérő agystruktúrája fejlettebb működéseket tesz lehetővé, így ők sokkal rövidebb idő alatt szerteágazóbb és összetettebb gondolati tevékenységekre, ismeretek befogadására és azok azonnali kreatív alkalmazására képesek. Ebben nem ritkán meghaladják a náluk lényegesen idősebb, szűkebb látásmódú velük foglalkozókat, hiszen ezek a fiatalok azonnal képesek a megkapott információkat más egyéb rendelkezésükre álló ismeretekkel szintetizálva teljesen új összefüggésrendszerekben helyesen feldolgozni és értékelni, s ennek alapján eddig fel sem merült új képet alkotni az adott témáról. Rendszerint ez nem feldolgozható, s így el sem fogadható a merev gondolkodású, régi tudatosságú, fiatalokkal foglalkozó szellemi kövületek számára még akkor sem, ha egyébként a meglátás helytálló.

 

A különféle média eszközök az emberiség nagyobbik részét évtizedek óta folyamatosan sokkolják a nap, mint nap bekövetkező úgynevezett váratlan eseményekkel és a hozzájuk fűzött félrevezető, félelemkeltő kommentárokkal. Az átlagos gondolkodású, régi tudatosságú emberekben ez az átláthatatlan információáradat sokszor elkeseredettséget és depressziót is okoz. Egyre nő bennük a létbizonytalanság érzése és egyre erősödik a kiszámíthatatlanság állapota. Mivel egyre többet foglalkoznak ezekkel a számukra negatív hatásokkal, egyre inkább vonzzák magukhoz e hatások energiáit. Végül maguk is részeseivé válnak hasonló eseményeknek. Ez ebben az esetben szükségszerűen természetes.

 

Aki viszont átlátja azt az univerzális kozmikus folyamatot, amelynek természetes alkotórészei a nap, mint nap bekövetkező úgynevezett váratlan események, az megfelelően tudja kezelni ezeket az információkat, és nem tudják a romboló hatású energiák mindennapi létét alapvetően befolyásolni, hiszen fölé képes emelkedni a mindennapok romboló hatású manipulatív erőinek.

Ebben az esetben ez is szükségszerűen természetes, hiszen ITT és MOST ez már az új tudatosságú multidimenzionális ember transzdimenzionális létének az egyik megnyilvánulása.   

 

Szólni kell itt a legkülönfélébb módokon folyamatos agresszivitással sokkoló reklámok hatásairól is, elsősorban a fiatalokra hatni igyekvő tudatformáló célzatosságuk miatt.

Nyilvánvaló, hogy a sokat tapasztalt korosztályokat már kevésbé tévesztik meg ezek a harsány és félrevezető módszerek, mint a kevésbé tapasztalt ifjakat. Ők legfeljebb utólag szereznek tudomást és tapasztalatot a személyiségüket, szokásaikat és ízlésvilágukat erőteljesen befolyásolni és uralni  igyekvő hatások és módszerek valódi irányultságairól.

Ennek mindig ára van, de ez nem feltétlenül szükséges!

A tudatszint intenzív emelésével megelőzhetőek ezek a káros hatások is.

 

A múltból eredő jelen viszonyainak általános bemutatása végtelen hosszúságú és szétterjedésű lehetne, hiszen az önmagát a látszatok világában mindenek fölé emelt, úgynevezett modern és civilizált emberiség képviselői nagyon mélyre süllyedtek az őket megillető szellemi síkok lehetőségeihez képest.

 

A  jövő  most  formálódó  új   tudatosságú  embertípusa,  a  transzdimenzionális  létre   képes  ember

szerény mértékletességgel, egyszerű megnyilvánulásokkal, kreatív gondolatisággal és intenzív alkotókészséggel megáldott egyénisége lehetővé teszi a magasabb szellemi szintek entitásai által esedékessé tett új földi emberi létforma megteremtését. Mert ez az embertípus már olyan fejlett kozmikus lény, amely a teremtő értelem legújabb követeként jelenik meg ITT és MOST, ebben a földi létben.

 

 

 

                                                                   

 

                                                                                                                                          AZ EREDET

 

 

 

A teremtés örök folyamat, kezdetének keresése egy korlátozott gondolatminta.

Az univerzális kozmoszban az energia örökkön ott volt, önmagában alkotta azt, önmagában áramlott. Ez az energia nem más, mint az elpusztíthatatlan tiszta szeretet.

 

A TEREMTŐ, mint az UNIVERZÁLIS KOZMOSZ végtelen nagyságú intelligens energiája, saját önfejlődése folyamatában, a teremtés számunkra felfoghatónak vélt periódusában felismerte saját lényegét, a tiszta szeretetet, majd az ezt kifejezni képes gondolatot. Ekkor mi, a későbbi Teremtő-lélekszikrák, még e Teremtő-Szellem részei voltunk, a szívében laktunk.

 

Amikor a Teremtő-Szellem elmélkedni kezd önmagán, tulajdonképpen beindítja egy új teremtés dinamikus folyamatát. Az általa elgondoltak és a hozzáfűzött érzelmek e folyamat során a fénynek megfelelő rezgésszámmá alakultak. Ez a gondolat első kiterjesztése a Teremtő által.

 

A Szellem elmélkedni kezd önmagán, önmaga megismerésére vágyakozva.

A sebességgel nem rendelkező szubsztancia - a gondolat - spirituális Fénnyé tágul, s ez a Fény már rendelkezik sebességgel. Ebből a Fényből keletkeztünk, hogy a végtelenségig folytassuk a teremtés terjeszkedését. Eredendően tehát nem intelligencia, hanem energia vagyunk.

 

Az energia semmi más esszenciális voltában, mint lehetőség. Rezgő mező egy semleges létállapotban.

Az energia nem úgy létezik a miénken kívüli világokban, ahogy azt mi eddig elképzeltük.

Ott nincs negatív és pozitív szembenállók harca.

Az intelligencia energiánk egyik aspektusa, megnyilvánulási formája. 

 

Ekkor még nem volt dualitás, ekkor még az Egyen belüli Egység-ben rezegve léteztünk.

Ez volt a mi mostani általános tudatosságunk által befogadható első teremtési kör.

 

A fényrészecskék lelassulása során keletkeznek az elektronok, és az elektron anyagi részecskévé változik. Az egységen belüli különböző energiapólusok között elektromos erőterek jönnek létre, melyekben az elektron egyre sűrűbb anyaggá tömörül. Így jön létre a gondolat legalacsonyabb

rezgésű formája.

 

Ez a folyamat sok milliárd évet vett igénybe, míg molekulákká és sejtekké rendeződve születtek meg az élet alakzatai, s az anyag végül emberré lett. Ez az őselve a teremtésnek.

Minden ebből származik. A gondolkodás és érzés képességét, a szabad akarat eredendő isteni esszenciáját hordozza magában.

 

A szabad akarat isteni lényünk természetes lényege.

Minden földre szállt angyali teremtmény, így mi, földi testet öltött angyalemberek is, szabadon teremthetünk, gondolatainknak, benső indíttatásainknak szabadon hódolhatunk. Ezáltal a földi élet milyensége folyamatosan rajtunk keresztül és általunk alakul és valósul meg.

 

Egyedivé minden angyalember a szabad akarata érvényesítése által válik, hiszen ez teszi lehetővé az egyedi gondolat teremtő áramlását. Eredendően szabad entitások vagyunk örökös létünkben, mely szabadságunk az irányult teremtői akaratunk és a szeretetre való képességünk teljes

kibontakoztatása által nyeri vissza esszenciális lényegét.

 

Az elmúlt világkorszak idején azt a tudatot sulykolták belénk, hogy el vagyunk választva a Szellemtől, saját Teremtő Intelligenciánktól. De ez csak egy hamis tudatú megnyilvánulás volt. Ténylegesen soha nem voltunk elválasztva, a Föld egyedüliként mindig is a szabad akarat bolygója volt.

Az egyetlen olyan bolygó, amelynek valósága és spirituális rezgése az itt ténykedő angyalemberi lények tevékenysége által megváltoztatható. Az új földi valóság más rezgésszinten valósul meg és más idővonal mentén nyilvánítja meg önmagát.

 

A szabad akarat a Teremtő által belénk plántált egyetlen isteni akarat, az isteni önvalót szabadon kiterjeszteni vágyó akarat.

 

A Teremtő univerzális testének mindannyian sejtjei vagyunk.

A  Teremtő  első  alkotásai  a  kristály-energiájú  zóna  lelkei  voltak,  ezek  alkották  a  Teremtő  által létrehozott  első  potenciális  létformát.  A   teremtett  létforma  az   érzéssé  vált  gondolatban  egy  új dimenziót nyitott meg.  Ezen  formanélküli entitások közül a Teremtő  társteremtőket  választott ki, és küldött az akkor még teljesen üres univerzumba. Ezek is mi voltunk.

 

Angyalok és arkangyalok voltunk, amikor elkezdtük a teremtés második körét, egységben teremtettünk a legmagasabb rezgésszinten, nem volt megosztottság.

Minden, ami kívül esik az első körön, az véges értékű energiaformát tartalmaz.

 

Az angyali entitások interdimenzionális lények, színtiszta energiából állnak, csoporttudatossággal rendelkeznek, nincs fizikai-biológiai megjelenésük. Csak az emberi képzeletben jelennek meg fizikai testi formában, ezt a formát mi képzeljük nekik. Így jelenítjük meg őket ön- magunkban, hiszen az átlagemberek számára lényüket, és a magasabb rezgésű létvilágukat egy tudati-érzékelési fátyol takarja el, aminek a számunkra nem látható oldalán különböző létszintek nyilvánulnak meg. Sokkal több létforma létezik, mint amit el tudunk képzelni. Számuk csak a látható és nem látható planéták számához hasonlítható.

 

Ők  nem  tudnak  magas  rezgésszámuknál  fogva  közvetlen  kapcsolatba  kerülni  a  mi alacsonyabb rezgésű  energiamezőnkkel.  Jövő-menő  entitásként,  a  bennünket  körülvevő,  általunk  kisugárzott energiamezőből   begyűjtik   az   információkat,  ezeket  az   angyali  birodalmakban   az  önmaguk tudatszintjén   feldolgozzák,  tanulnak  belőlük.   Tanulnak  tőlünk,  hiszen   ők   képtelenek  angyali mivoltukban megtapasztalni az anyagi világ földi viszonyait.

 

Azért jöttünk mi ide a földi anyagi létbe, hogy ellássuk angyal testvéreinket ezekkel a fontos alapinformációkkal, a teremtés folyamatos fejlődése érdekében. Az angyalok nem ismerik a teremtés további útját. Egyetlen céljuk van, hogy tükrözzék az emberek tapasztalatait a magasabb szférákba, ezzel segítsék az új univerzum minél tökéletesebb megteremtését. Hiszen ők is az anyagi világon dolgoznak, az új létet, a mennyei viszonyok anyagban való megjelenítését igyekeznek előkészíteni, segíteni megvalósítását.

 

Ez tulajdonképpen a Jézus által előrevetített létforma manifesztációja, az emberi földi lét új tudati szintjén, a földre szállt angyalok és az angyali létben maradt entitások közös teremtése által. Ők a testvéri tiszta szeretet energiáját sugározzák folyamatosan felénk. Inkarnációik alkalmával magukkal hozzák az általunk, földi angyalemberek által már megismert információkat. Így tükrözik vissza mindazt, amit az emberi földi lét már tapasztalatként kisugárzott feléjük. Minden újszülött angyalemberben a korábbi földi önmagunk kifejeződése tükröződik vissza valamilyen formában.

 

Az angyali birodalmak le vannak nyűgözve a földi angyalemberek munkája láttán, mindig megköszönik a dualitás szerteágazó nehézségei közötti kitartó tapasztalatszerzésünket, s igyekeznek inkarnálódni ezen számukra nagy próbát és élményt jelentő földi létbe.

Segítségül a számunkra mindenkor aktuálisan szükséges energiaminőségekkel látnak el bennünket, hogy mind magasabb rezgésszintre emelkedve tudjunk újabb és újabb tapasztalatokat szerezni és feléjük kisugározni.

Nem tudnak helyettünk tenni az anyagi világban semmit, de az általuk küldött energiákban kifejeződő esszenciális lényeget az új energiák folyamatos áramoltatásával, mozgatásával mi ITT és MOST meg

tudjuk nyilvánítani.

 

Ezek az új energiák már a számunkra fátyolon túlinak számító létformák csíráit hordozzák magukban, így földi anyagi manifesztációjuk a "mennyei világ" földre szállását, az egykori magasabb rezgésszintű "paradicsomi állapotok" megvalósításának lehetőségét vetítik elénk. Minden képzeletet felülmúlóan eljutott a földi emberi lét ennek a létnek a kapujáig.

 

Az arkangyalok az angyalok energiájának többszörösével rendelkező interdimenzionális lények, de nincsenek hierarchikusan senki fölött. Ők az univerzum energia szintű szervezését végzik, az emberi és más energiák kapcsolódását segítik, felépítik az univerzumokat, majd azokon keresztül fejezik ki önmagukat. Minden képesség birtokában vannak, kivéve a mérlegelés és összehasonlítás, viszonyítás képességét. Ezt az angyali naivitásukat a földi fizikai-anyagi viszonyaik általuk megítélt képét illetően mindig figyelembe kell vennünk.

 

A teremtő energiát képviselve a különböző galaktikus rajzolatokban hieroglifákat jelentetnek meg, amelyek univerzális kozmikus információkat tartalmaznak.

A teremtés második körének energetikailag beragadt, egyre inkább holtpontra jutott és mindinkább mozgásképtelenné vált állapotában ők segítettek nekünk. Megoldást találtak az energia szükségszerű elmozdítására, s ennek hatására tudott

a második teremtési kör továbblépni, túljutni a bekövetkezett holtponton.

Ez a megújult energiamozgás nyitotta meg az új tudatosságú ember kialakulásának lehetőségét és biztosította számunkra, hogy a teremtést továbbfolytassuk a harmadik körben, mint az emberangyalok. 

 

Az arkangyalok sugározzák ki a Teremtő Lélek minőségét, az örök ma, az ITT és MOST állapotába. Ezzel összekötőként működnek a földi emberangyalok és a Teremtő irányultsága között.

Hét sugárban, kétezer éves ciklusokban világítják be az emberiség aktuális útját.

A mi korszakunkban, a 7. sugár elmúló uralkodása, és az 1. sugár jelenlétének erősödése a jellemző.

 

Ebben az állapotban és létformában jutottunk el az eredeti teremtés első körének a peremére, ahol a teremtés folyamatában olyasmi történt, ami addig még egyszer sem: megteremtettük a duális világot. Az eredeti egységből átléptünk az általunk teremtett dualitásba, hogy a Teremtő Szellem az elkülönítés által az ellentéteket megtapasztalhassa, megérthesse ennek lényegét.

 

Kezdetben még fénylényekként nem volt sűrű anyagi testünk. Teremtő angyali lényként bármit elgondoltunk, az létrejött.

A dualitásba lépés kellemetlen változás és megrázkódtatás volt a léleknek. Számos ismeretlen kihívással és nehézséggel teremtettünk a dualitás kezdetén, a második teremtés küszöbén. 

Mi alkottuk bele a teremtésbe az értelmet és az ösztönöknek nevezett genetikai mintákat.

Mi teremtettük és teremtjük folyamatosan az anyagot felhasználva a világmindenség élő erejét.

 

Az anyagi világ teremtői vagyunk.

Ebben a teremtésben első a tudat, és ez fejleszti ki a maga anyagi formáját. A teremtett formák végtelen változatosságban fejeződnek ki.

Az anyag állandóan a teremtés állapotában van, éppen az emberi tudat tevékenysége folytán.

Az anyagban tudunk tapasztalni, fejlődni, alkotni, kifejezni és megvalósítani.

 

Az anyagba ereszkedésünk elfedi azt az isteni Fényt, amik valójában vagyunk, és esszenciális mélylényegünkbe szorította vissza azt, akik valójában vagyunk. 

A Teremtő és a folyamatos teremtés a mi teremtményeink által gyarapszik.

A teremtő tudat a mi közvetítésünkkel, rajtunk keresztül terjeszkedik, ez az alapja és az oka a világegyetem folyamatos tágulásának.

Mi hoztuk és hozzuk létre folyamatosan a Teremtő energiájából a világmindenséget.

A Teremtő mindig sugároz ki önmagából olyan újabb és újabb energiaörvényeket, melyek kiegyensúlyozásában az ember által teremtett energiák nélkülözhetetlenek.

 

A teremtés hét szinten, hét létsíkon történik folyamatosan. Ezek a létsíkok - tudatszintek vagy dimenziók - a folyamatos teremtés, a teremtés evolúciójának az eredményei.

A Teremtő tudatból kiáramló gondolat egyre alacsonyabb szintre hatolt, mígnem létrehozta az élő anyagot. Így nem származhat minden teremtmény ugyanabból a teremtési ciklusból. Ennek megfelelően többfajta anyagtünemény, többfajta időkeret és többfajta kozmikus fizika létezik.

 

Egyszerre több teremtési esemény folyamatának nyoma is megtalálható az univerzális kozmosz evolúciós folyamatának megfelelően.

Folyamatosan terjeszkedő tágulás ez, de nincs szó a Nagy Ősrobbanásról, azaz egyetlen és egyszeri teremtésről. Hiszen a teremtés egyetemes elve nem más, mint a folyamatos univerzális kozmikus fejlődés, a mind teljesebb kiterjeszkedés, a teremtett világ folyamatos tágulása érdekében.

Ez pedig nem más, mint a Teremtő önevolúciója.

 

Az anyag a Teremtő energiájának egyfajta megnyilvánulása, de az anyag formálói mi vagyunk.

Bármit az anyagi világban megváltoztathatunk, ez a mi isteni szabadságunk, de ennek a teljes felelőssége és következménye is a miénk.

Az anyagi tárgyakat azonban az univerzális létfolyamat megváltoztatja, a bennük lévő energia folyamatosan meggyengül, átalakul, energiájának egyre jelentősebb hányada e transzmutáció során felemelkedik a lét magasabb, kevésbé sűrű szintjére, és ott az univerzális kozmikus tapasztalat részeként tárolódik el örök időkre.

 

Mint ELOHIM fénylények alkottuk meg a tömör anyagot, mi teremtettük meg a naprendszereket és az univerzumokat, és később, mint biológiai lény nyilvánítottuk meg magunkat.

Mi kívántuk, hogy biológiai létbe költözhessünk, ezért teremtettük meg az ember biológiai testét.

 

Angyalok voltunk, akik rendhagyó módon vállaltuk az első küldetést a Teremtő kiterjedésének folyamatában. Kreatív képességekkel és teremtő hatalommal megáldva végeztük küldetésünket. Elkezdtük kitágítani a teremtés általunk megtapasztalhatóvá vált határait, a minden létező határáig.

Aztán ezen a határon elhatárolódtunk és lekapcsolódtunk a szellemi mivoltunkról.

Az emberi testet öltött angyal leereszkedett az anyag sötétjébe, hogy ottani tapasztalásai által ITT és MOST visszaemelkedhessen a Fénybe, eredendő otthonába.

 

A teremtés első körének határán már megosztottakká váltak a dolgok, hiszen ott már az általunk teremtett dualitás uralkodott el felettünk, aminek következtében folyamatosan elfelejtettük igazi isteni teremtő erőnket, ami egyre rejtettebbé és megközelíthetetlenné vált angyalemberi lényünk számára.

 

A fizikai, általunk teremtett univerzális lét már kívül esik az eredeti teremtés első, és a Teremtő által is közvetlenül megtapasztalható körén.

Az általunk teremtett fizikai létformák valóságainak megtapasztalásához szükséges volt egy új energiaminőség, és az általa meghatározott lét- és tudatviszony rendszer megteremtése is.

Ezért történt a dualitás teljes szintű kiterjesztése a földi létre.

 

Ennek hatására teljesen átalakultunk és elhagytuk véglegesen a teremtés első körét. Duális lényekké váltunk. Felfedezőké váltunk, a második teremtési kör, az általunk teremtett duális anyagi valóság kutató felfedezőivé.

Teremtett világunkba létidőről létidőre önként visszatérve, nehéz körülmények között tapasztaltuk meg teremtéseink viszonyrendszereinek lényegét. Ezek az ismereteink juttattak el eonok hosszú során bennünket, angyalembereket, a magasabb tudatosság előttünk most kitárulkozó kapujáig. 

 

A dualitás az általunk választott anyagi megtapasztalás alapja volt. 

A duális energiarendszer vibrációi teremtették meg eddigi földi küldetéseink során az emberiség számára a magasabb tudatosság felé vezető ösvényeket, a jövő felé vezető egyetlen járható utat. 

Itt tapasztalhattuk meg igazán az anyagi valóságot, ebben a duális ellentét-világban, de annyira belemerültünk az anyagi illúziók káprázataiba, hogy közben egyre inkább elfelejtettük, hogy valójában kik vagyunk, s elvágtuk magunkat eredendő otthonunktól.

Ezzel tulajdonképpen létrehoztuk az alapját a második teremtő körnek.

 

A kezdetekben az ember fizikai teste ügyetlen és idomtalan volt, majd egyre tökéletesedett a folyamatos fejlődése következtében, és inkább a mai állati formákra hasonlított, majd később, az évtízezredek során finomodott a mai formára és nyerte el egyediséget kifejező sajátos jellegét. 

 

A test egy kifejezést, megnyilvánulást segítő, és a fizikai érzékelést biztosító védőruha, egy csodálatos alkotás, egy átmeneti szálláshely, amibe a láthatatlan lelki esszencia beköltözik a földi megnyilvánulás szakaszára.

A testnek nincs önálló saját tudata, azt külsőleges hatásokra hozza létre a fizikai-testi-agyi működések, és a mentál-testi-lelki ráhatások együttese által. Ezt a működési rendszert ma pszicho-neuroszomatika néven ismerjük. 

A test a befogadó, a lélek benne a vendég, a kettő egysége vagy te magad.

 

A kettő ötvözetét, a te jelenségedet, a teremtő gondolat tölti fel energiával, egyéni élettel és arculattal, ezért e szerint a beléd plántált paradigma szerint működsz. A DNS-e programozásod mérnöke, mely meghatározza a fizikai test geometriai formáit. Ebből eredően, az angyalemberek valós lényegüket és lényüket tekintve, szemmel nem látható és be nem azonosítható entitások.

Csak felszínesen tapasztalhatók meg az általános látás módján. 

 

Anyagi testbe bújt Elohim fénylényünk egyensúlyi állapotának megőrzését és folyamatos fenntartását hosszú időkön keresztül a velünk együttműködő fénytestű vezetők, segítők és védangyalok biztosították.

Később ezeket, a teremtő entitásokat az ember önmaga lényegétől elidegenedett elméje isteneknek nevezte el, mivel az univerzum anyagait megteremtő legfelső entitásokban már nem ismerte fel eredendő önmagát.

 

Tulajdonképpen ugyanolyan fénytestű társteremtők ezek, mint mi vagyunk, amikor az emberi test védőburkán kívüli létben tartózkodunk. Az ember testbe bújt fizikai lénye csupán mintegy 1%-a teljes isteni önvalójának.

Minden élőlény, melyet mi teremtettünk, magában hordozza teremtője isteni szikra energiáját, és sugározza azt.

 

Mi teremtjük meg saját életünk eseményeit is, hol tudatosan, hol pedig tudattalanul. 

Új, a korábbinál magasabb rezgésszintű tudatosságunkkal meg tudjuk szándékosan teremteni azt, amit akarunk.

 

Fénylényekként, az akkori Földet választottuk ki magunknak tapasztalatszerzéseink helyéül, mint a szabad akarat bolygóját. A megszilárdult Földön az Elohim fénylények is anyagba álmodták önmagukat, hogy megtapasztalhassák saját teremtményeik anyagi valóságának milyenségét, létét és kölcsönhatásaikat. Így jött létre az emberi test gondolata. Létrehozását sok előkészület előzte meg, hiszen akkor még fénytestünk gyorsabb rezgésében kellett tanulmányoznunk és megvalósítanunk azt, hogy hogyan tudjuk alacsonyabb rezgésre beállítani a magas rezgésszámú energiát.

A vibráció lelassításának az volt a célja, hogy az anyagi testben is meg tudjunk fénylényként maradni. Így az idők EONJAI teltek el, amíg a fizikai forma nélküli szellemi lény formájában létező teremtett lelkeink anyagi emberi testbe bújva látogathatták meg a Földet.

Ez volt a földi élet kozmikus teremtésének máig utolsó fizikai megnyilvánulása. 

 

Kezdetben a Föld még kietlen volt. Mintegy 528 millió éve kezdődött el a Földön az élet.

A földbe, a bolygó porába helyeztük bele Fénylényekként teremtő tudatosságunkat.

Kialakítottuk és beállítottuk a földi életre jellemző sajátos struktúrákat: víz, növények, életfeltételek stb.

A Föld a víz bolygója lett azért, hogy az általunk megtervezett életformák itt megvalósulhassanak.

Az élet magvainak elvetése és áttranszformálása élő organizmussá: ebből lett GAIA.

Beállítottuk Gaia energiáinak mintáit, struktúrákat és folyamatokat teremtettünk. A vizek, a növények, az állatvilág, ami táplál: mind mi vagyunk, a mi részeink!  Minden struktúrában benne vagyunk, hiszen mind a mi teremtményünk, a mi tudati szüleményünk.

 

A legkisebbtől, a létrehozott számos létformába és életformába mi helyeztük bele tudatosságunkat, megtapasztalni azt, hogy milyen belemerülni egy fizikai alakzatba, élettelenbe és élőbe egyaránt.

Egyre kifinomultabb formákat alakítottunk ki, kezdetben még csak vízi körülményekben, mert az kevésbé volt bántó és nyers állapot, mint a szárazföldi. Ezért az akvatikus formák kedveltté váltak az akkori létben, s a mai napig ezért van vonzalom az ember és a cetek, bálnák és delfinek között.

Ezek a fajok azért kerültek ide a Szíriusz csillagról, hogy tanítókként, gyógyítókként szolgálják az akkori kialakuló földi életet. A delfinek azóta is a hanggal gyógyítás mesterei, a bálnák az óceáni kristályháló és a csillagokból érkező kódok közötti összekötő kapcsok. Szent lényekként kell tisztelnünk őket.

 

A hosszú kísérletek után létrejött különböző anyagi testi burok tette lehetővé a fizikai élmények érzékelését. Ezek a tapasztalatok örökre bevésődtek a lélekbe, és ott ismeretekként eltárolódtak. 

Ez a folyamat 10 és félmillió évig tartott a mai földi lineáris időmérést figyelembe véve. Legvégül a tökéletesre fejlesztett anyagi védőszkafanderbe bújva angyalemberré, emberi testbe bújt angyalokká lettünk. Földi létbe szállásunk célja az volt, hogy az itt, az anyagi létfolyamatok keretében általunk termelt energiával lehetővé tegyük a világegyetem folyamatos tartalmi átalakítását és kiterjesztését

 

Az emberi testet hordozó Fénylény örök.

Az  emberi  anyagi  test  az  összesűrűsödött  teremtő  gondolat,  és  a  koncentrált  élő  lélekzet hordozója, lakóhelye.  Az  emberré  lett  Teremtő-lélekszikra,  aki folytatja  a teremtő  gondolat  végtelen  kiterjesztését  az   univerzális  kozmosz  végtelen  evolúciójának  ITT  és  MOST  pillanatában,  az  új  energiák segítségével támogatott és megerősített új tudatosság által, a teremtés elkövetkező új ciklusának megvalósításában. 

 

Az éteri birodalmakban megszületett gondolatformáknak nincs anyagi valóságuk. Mi a földi teremtéseink során - tudatosan vagy tudattalanul - olyat teremtünk, aminek az anyagi világban megtapasztalható valósága van.

A teremtés isteni hatalma a földi ember kezébe helyezett hatalom arra, hogy megváltoztassa, újrafogalmazza a régi tudatosság szintjén számára megjövendölt történelmet. Mára, az új tudatosság szintjén élők számára a régi próféciák már elvesztették létjogosultságukat.

 

Az univerzális kozmikus evolúció egyre erőteljesebben megnyilvánuló új hatásainak következtében, ma már, ITT és MOST, nem a próféciák által kijelölt régi úton halad az emberiség tudatosabb része.

Ez az új irányultság, a Fény felé haladás útja hozza meg a további történések menetét.

Számunkra az új földi létet ez biztosítja.

 

Amikor az anyagba beleplántáltuk energiáinkat, az egyensúly megtartása miatt egy angyali munkacsoport segítette tevékenységünket. Ők Fénytestükben maradt segítők, vezetők és közvetítők voltak, s velünk tartottak minden létidőben, biztosították, hogy ne ragadjunk bele teljesen az anyagi lét ingoványába. Karbantartottak, egyensúlyban tartottak minket, energiáinkat igyekezetek a spirituális és az anyagi energetikai egyensúly keretei között tartani. Köldökzsinór szerepét töltötték be, összeköttetést biztosítva az Eredeti Otthonunk magas rezgésű szférái és a sűrű anyagi létünk alacsony rezgésű világa között. Közvetítették anyagi megtapasztalásaink energiáit, a két létvilágot elválasztó FÁTYOL másik oldalára.

 

Ezeknek, a fényenergia anyagi megtapasztalásait összefoglaló ismereteknek a hasznosítása tette lehetővé az univerzumunk folyamatos további tökéletessé teremtését. A földreszállt, emberi testet öltött angyalok által a fátyolon túlra közvetített tapasztalatok megváltoztatták, kibővítették a Fénytestű teremtő entitások ismereteit és sajátosságait is. Ezzel vált egyre inkább lehetővé az univerzális kozmosz, a "Minden, Ami Van" folyamatos továbbfejlesztése.

 

Az első földi civilizációk az általunk értelmezett földi időszámítás nagyon távoli pontjain alakultak ki.

18 millió évvel ezelőtt érkeztek a Földre más, magasabb szintű idő- és térrendszerből lények, hogy megalapozzák, és lehetővé tegyék inkarnálódásukkal az akkori kezdődő emberi létforma kialakulását. A Nagy Mester és a vele érkezett 114 meghatározó egyéniség inkarnálódott akkor fizikai testbe, s ők lettek az akkori első földi vezetők, tanítók, művészek.

Vezetőjük Thot volt, aki azóta is különféle reinkarnációi folytán velünk van, és a nagy változások idején útmutatásaival segíti az emberiséget.

 

A földi létünk játékának kezdete jeles eseményhez kötődik. Ezt nevezi a spirituális visszatekintés a Fény Családja érkezésének. 

Ebben a lélekcsaládban 500 lélekmag jött a Földre, hogy aztán elkezdődhessen a nagy földi kísérlet. Az angyali világ lényei nagy várakozással és figyelemmel kísérték az első próbálkozásokat.

6 szülői faj segített az első vállalkozó Fénylényeknek testet sűríteni, létrehozni az első emberi prototípust. Tulajdonképpen mi ennek az 500 léleknek a leszármazottai vagyunk.  

 

Kezdetben egy csoportban éltek, igyekezetek az angyali világ, az OTTHON emlékét, Fényét rögzíteni és megtartani a földi létben. Ennek érdekében olyan klánokra bomlottak, mint a Fény őrzői, a Szépség őrzői, az Igazság őrzői stb.

 

Az elmúlt 3-4000 évben indult el és érkezett ide mára az új tudatosság szellemisége, mely a változtatásokról és a változásokról szól. Egyre megújuló energiák és magas tudatosságú entitások taposták ki ezt az utat a mához, az ITT és MOST szent pillanatáig, amikor és ahol minden a változások aktualitásáról szól.

Ezt a folyamatot rögzítette a Spirituális Idővonal Krónikája.

 

A Vízöntő kor mai embere ezek után végre erre az új tudatosságra ráébredve felismerte valóságos isteni eredetét és minőségét, és elindult új létminősége teljes megvalósítása útján.

 

                                                                      

                                                                   

 

                                                                                                                                            A KEZDET

 

 

 

A kiegyenesedett testű emberi lény mintegy 10 millió éve létezik.

Ekkor a leszülető lelkek még mindentudó, isteni adottságokkal rendelkező entitásként jöttek a földi világba, de az idők folyamán az itt kialakult anyagba zártság következtében egyre inkább elveszítették önazonosságukat. Egy olyan produktív anyagi alakzat teremtődött az évmilliók folyamataiban, amelybe az angyali lélek belefeledkezett, és egyre inkább elvesztette az önmaga valóságára emlékeztető tudását.

 

Mintegy 7 és félmillió éve az Angyalember folyamatosan vált a dualitás játékát játszó, tudathasadásos emberré az anyag fogságában. Innentől kezdve mostanáig az emberi lény civilizációi nem voltak képesek túllépni a tudatosságuk régi energiák által meghatározott szintjén.

Ez a típus az összesűrűsödött gondolat és koncentrált anyag ma is élő, LÉLEKZÉS képességével bíró, de azt tudatosan nem mindig alkalmazó ötvözete. 

 

5 millió évvel ezelőtt - univerzális kozmikus hatásokra - egy új ciklus kezdődött a földi létben is, amit A SPIRITUÁLIS KIEGYENLÍTÉS KÍSÉRLETE néven ismerünk.

Ennek lényege: a megújuló univerzum szeretet energiáinak megteremtése a CSILLAGMAGOT, ISTENI ESSZENCIÁT kapott és magában hordozó biológiai lény - az ember által, a születésben lévő új világegyetem fejlődése érdekében.

Attól kezdve, a leszületéseket követő életek hosszú során át, a szükséges kozmikus változásokat szolgáló új energia megteremtése volt ittlétünk fő célja, az egyéni tapasztalások mellett.

 

Az általunk, - mint a Fény Családja mostani küldötteiként - megteremtett szeretet energiák mintái határozzák meg a most születő új világegyetem spirituális energiamintáit. Ezért vagyunk mi, az új tudatosság potenciálját magunkban hordozók ITT és MOST, a Földön.

Ez a mi feladatunk, ebbe a folyamatba közvetlenül más entitások nem avatkozhatnak be.

 

1 millió 350 ezer évvel ezelőtt a Kentaur csillagkép akkor kihűlőben lévő Bakaratíni nevű bolygójának lakossága kitelepítésre került. Humanoidok, intelligens, magasan fejlett lények voltak, fekete és sárga bőrű egyedek. Új lakhelyül a Földet és a Marsot választották.

Ez az első Humanoid emlék a Földdel kapcsolatban.

 

500 ezer évvel ezelőtt nagyon fejlett civilizációk jöttek létre a Földön.

Ezeknek az ősi társadalmaknak a nyomait a Déli-sark jégmezői rejtik, illetve, ahol a Himalája és a Góbi-sivatag van, pompás civilizáció városai álltak. Egy hatalmas szökőár pusztította el ezeket, majd ezt kövezően gyűrődtek fel az itt lévő mai hegyek.

 

455 ezer - 432 ezer évvel ezelőtt jelent meg a mai értelemben vett Humanoid ember a Földi létben.

A Nefilimek, a Nibiru - a 12. bolygó - lényei gyarmatosítani kívánták a Földet. A rájuk jellemző földi fizikai testet Nefilim apák és szíriuszi anyák meditációs teremtés során hozták létre, összesen 12 emberpárt. Teremtésük célja a 3. dimenziós sűrű anyagi viszonyokhoz jól alkalmazkodó dolgozó faj létrehozása volt.

 

Mintegy 300 000 évvel ezelőtt a földön egy univerzális kozmikus információs központot akartunk létrehozni.

Ez arra szolgált volna, hogy a galaktikus rendszereket összekapcsoljuk. Ennek a földi galaktikus élő könyvtárnak a tervét az akkor és ott magukat "teremtő istenek"-nek nevezett kozmikus lények meghiúsították.

 

Manipulálták az itt élő, anyagba szállt, az önmaguk isteni eredetét már nem tudó angyalembereket.

A 12-es DNS spiráljukat átszerkesztették 2-esre.

Ezekről az úgynevezett csodálatos lényekről, genetikus mesterekről ír a Biblia, és a sumér agyagtáblák is ezekről szólnak - nyilván nem véletlenül és nem céltalanul - a manipulációk eredményeképpen.

 

Ma már sehol sem találjuk a föld mélyére került nyomaikat, de a spirituális tanítások arról szólnak, hogy akkor hozza majd a Föld felszínére ezeket az emlékeket, amikor a testet öltött angyali lények már régen maguk mögött hagyták a bolygót.

 

Az ember leszármazási vonalát 300 ezer évre vezethetjük vissza, de a mai emberről szóló információkat csak 100 ezer évig visszamenőleg vesszük figyelembe, mert az ez előtt élők olyan emberi lények voltak, akik nem mi voltunk.

 

100 ezer évvel ezelőtt a kb. 17 akkor létező közül már csak egy emberi faj kapott lehetőséget a továbbfejlődésre.

A földön több emberfajnak nyílott lehetősége a létpróbákat kiállni, de addig sem antropológiailag, sem szociális értelemben véve sem létezett a mai ember. 

 

A mai, csillagmagot kapott ember történetének kezdete a plejádi genetikai beavatkozás volt.

Ettől az emberi evolúciót befolyásoló magbiológiai beültetéstől megszentelt testű lények lettünk.

A mostani ember ettől kezdve hordozza magában a faj alapvető jellemzőit.

 

A beavatkozástól a földön addig létezett emberiség megváltozott.  A DNS jellegzetes átalakítása következett be.

A bolygó emberisége számára felszabadult a tudatosság, ennek a kozmikus beavatkozásnak az eredményeképpen.

Csillagok küldöttei jöttek el fénylényként a Földre, fizikai testet vettek fel és végezték el a szükséges genetikai és spirituális beavatkozást.

Azóta magunkon viseljük a plejádiak biológiájának egyes jellemző részeit. 

 

A csillagmagok már sok millió éve monadikus állapotban léteztek nem anyagi lényünkben, de a genetikailag kikísérletezett fizikai emberi testünk csak ekkorra vált alkalmassá arra, hogy a mai értelemben vett Humanoid a csillagmag csillaglelket, az angyali lelket teljes egységében meg tudja tartani.

 

Az isteni részek teljes egészének bekerülése testi mivoltunkba jogosít fel bennünket arra, hogy ITT és MOST isteni esszenciával rendelkező lénynek tartsuk magunkat, mint ahogy ezt a magasabb rezgés- szintű entitások jól tudják rólunk.

A hétköznapi tudatossággal rendelkező földi embernek ezt egyelőre nehéz felfognia.

 

Mi, a Teremtő gyermekei, a szívünkből éltünk itt, ezen a Föld nevű bolygón már több millió éve, egészen az utóbbi időkig, amikor a tudatosság szintje az emberiség döntő többségénél hatalmas zuhanásba kezdett.

 

Ettől az a varázslatos élet, amit millió éveken át az univerzális kozmikus természet minden tényezőjével teljes összhangban és harmóniában éltünk, lassacskán semmivé vált, és fokozatosan bonyolódva a 3. dimenziós tudatosság rabjává lett.

Vagyis a kozmikus tudat alsó 3 rétege, szintje uralta egyre inkább a sok ezer éve bekövetkezett tudati bukás óta az átlagembert, és uralja a mai napig is.

 

 

 

 

                                                                                                                                    A KEZDET UTÁN

 

 

 

Közvetlenül Lemuria létrehozása előtt plejádi entitások DNS korrekcióval igyekezetek beavatkozni a földi emberiség evolúciójába.

Intelligens módszerekkel megszakították az akkori emberi DNS fejlődési folyamatát, és a plejádi civilizáció sajátos DNS réteg-párját kaptuk meg segítségül.

 

Több mint 4 és fél millió éven át létezett a LEMURIAI CIVILIZÁCIÓ.

Ekkor történt az első kozmikus próbálkozás a Föld energiarendszerének és erővonalainak a kiegyensúlyozására. 

A ma köztünk élő és az új tudatosság kiterjesztésén ténykedő embertársaink nagy többsége OTT és AKKOR, az akkori inkarnációs szintjének megfelelően, szintén részt vett a felemelkedést szolgáló folyamatok erősítésében és megvalósításában.

 

Lemuria hatalmas területekkel a Csendes-óceánban helyezkedett el.

Kontinense magában foglalta a mai Húsvét-szigetek, Hawaii, Fuji-szigetek, Francia Polinézia számos szigete által határolt térségeket, Madagaszkár szigetét, valamint Ausztrália és Új-Zéland területét, de voltak még területei az Indiai-óceánban is.

Az összes sziget, mely a Csendes-óceánban létezik, függetlenül attól, hogy jelenleg lakott-e vagy sem, egykor mind Lemuria elveszett kontinensének hegycsúcsai voltak. A keleti part-

szakasza Kalifornia területére is kiterjedt, és azon túlra is.

 

A lemuriai emberiség olyan lények keveréke volt, akik főleg a Szíriuszról, az Alfa Kentaurról, és kisebb számban más planétákról származtak.

Ahogy ezek a fajok egyre jobban elkeveredtek egymással, létrejött a lemuriai civilizáció, melyet egy meglehetősen összetett kozmikus keverék alkotott.

 

Ez a civilizáció valójában a mai földi emberi létforma bölcsője volt.

Azt tartották, hogy a más, kevésbé fejlett kultúrákat békén kell hagyni, hogy saját ritmusukban, saját tudati képességük és életútjuk alapján folytathassák evolúciós fejlődésüket.

 

26 ezer évvel ezelőtt csaknem kétmilliárd ember élt a Földön, de az azt követő mágneses pólusváltás után alig másfélmillió maradt életben.

Új lehetőség adódott a túlélők számára, de az akkori tudatossági szint nem tette lehetővé a továbblépést.

 

A spirituális inspirátori feladatokat legtöbbször plejádiak, szíriusziak, Andromédabeliek végezték.

A mi lineáris időszámításunk szerint kb. ekkor kezdődött el a legutóbbi új minőségű Föld - Nap - Plejádok kozmikus energiahullám-ciklus, amely 2012. 12. 21-én zárul.

 

A pólusváltás 25 920 éves ciklusokban anomáliákat okoz, ezért mintegy 26 ezer évenként van arra lehetőség, hogy egy bolygó létformájának rezgésszintje felemelkedhessen, a létfeltételek gyökeres fejlődésen menjenek keresztül.

Ez a kb. 25 920 éves ciklus egyébként megfelel egy precessziós évnek, a csillagászati időszámítás szerint.

 

Ezekben az akkori új időkben kezdték meg inkarnációjukat azok a fiatal lelkek, akik a már az anyagi világba többszörös reinkarnáció által belesüllyedt idősebb lelkeket váltották a földi lét- ciklusok folyamatában.

 

A pólusváltás utáni létszakaszban a plejádi, szíriuszi és andromédai tanítók öltöttek ismét magukra emberi testet, és hoztak létre olyan kultúrákat, mint a lemuriai, az atlantiszi, az egyiptomi, az azték, a maya vagy az inka. A tibeti kolónia néhány ezer évvel később, lemuriai tanítók által alapíttatott.

 

Sajátos módon ezekre az időkre nyúlik vissza egyes népek utódnépeinek szellemi hagyatéka is.

 

Lemuria kontinensének elsüllyedését megelőzően és később, Atlantisz pusztulása előtt, hét kontinens létezett ezen a bolygón.

 

ATLANTISZ egy olyan lényekből álló civilizáció volt, akik eredetileg öt különböző csillagrendszerből érkezetek a Földre, és akik lelki fejlettségükben nagymértékben különböztek a lemuriaiaktól.

 

Az ő civilizációjuk már 200 ezer évvel a kontinensük víz alá kerülése előtt eltűnt.

Maga a kontinens mintegy 11 800 éve pusztult él véglegesen.

Nyomát mára a Bermuda-háromszög jelzi, ahol a sajátos tér-erő szerkezet miatt átjárási pontok vannak más párhuzamos létformákba.

 

Ezekben a korszakokban hatalmas földrengések és földmozgások sorozata zajlott le, ekkor keletkezett a Földközi-tenger, s tűntek el Herkules oszlopai a Gibraltári-szorosnál létrejött óceánbetörés következtében. Ez volt a bibliában is szereplő nagy vízözön.

 

Ekkor az emberiség ismét egy új helyzetbe került a hatalmas tisztító vízözön után, de ezt az új periódust sem tudta megfelelően kihasználni saját felemelkedése érdekében, pedig változások is történtek a földi mágneses térháló szerkezetében.

 

 Az Oroszlán - Rák és Vízöntő - Bak közötti világtengelyen kulminált Tavaszpont után, a Rák korszakban indult és zajlott le az emberiség tudományok által is elismert történetében, az ősi minták alapján történt utolsó újjáépítés, az igazán ősi hagyományokra való homályos visszaemlékezés szerinti kulturális rekonstrukció.

 

A 2160 évig tartó Rák korszakot az Ikrek, majd a Bika korszakok követték, ahol is egyre inkább az önmaga lényegéről megfeledkezett emberek fölé hatalmasodó papság ígérte számukra, hogy meghozza a jólétet.

Meghirdették az önmaguk által szükségesnek vélt isteni rendező elveket, melyek alapján biztosították mindenre kiterjedő hatalmukat az egyre jobban anyagba süllyedő emberiség felett.

 

Az ezeket követő Kos korszak az Árják, a Héroszok és hősök korszaka, akik már tudták és hirdették is, hogy az istenné válás képessége az ember birtokában van, az ember benső esszenciájának lényege. 

Ehhez csak felül kell emelkednie a magába épített illúziókon, s ezáltal az egész emberiség léte a "mennyei természet" tükörképévé válhat. Hiszen az ember olyan lény, aki képes látszólagos önmagát meghaladni. Ez pedig a földi létünk értelme.

 

A Kos korszak végén, a Halak korszak kezdetén, majd ezt követően egyre gyakrabban jelentős számú, magas energiaszintű és tudatosságú angyali entitás jött a Földre különleges küldetéssel, sajátos alapadottságokkal, hogy egyre több Fényt hozzon. 

Titkos Fényhozók voltak ők, az emberiség közelgő új korszakának eljövetelét hirdették és alapozták meg visszavonhatatlanul.

 

Ekkor, a mai hivatalos időszámítást figyelembe véve, i.e. 7. augusztus 21-én született a Fény nagykövete, Joshua Ben Yosef.

Ő a béke mestere, az új kor emberi példája és az emberi tudati világ megváltója.

 

Tanítóként, rendszerrombolóként érkezett az emberiség földi létének sötét órájában, nem vallásalapítóként. A világegyetemben Ő a legmagasabb vibrációt képviselő segítő. Az utolsó régi tudatosságú emberi létszakasz mestertanítója, avatára, krisztusi lény, aki Magdalai Mária duál mesterpárjával elhozta a földi emberiségnek a feltétel nélküli isteni szeretet tanításának ideáját, és ezzel megalapozták az új tudatosságú világkorszak gyakorlatát a Földön.

 

A megvilágosodás előkészítői voltak, a tiszta szeretet és az új energia megjelenésének tanítói.

Földre érkezésük célja a spirituális üzenetek átadása volt. Olyan korszakban jöttek közénk, amikor a tiszta szeretet megtapasztalása nehéz volt az emberiség számára.

 

Jézus hirdette, hogy mindnyájan ugyanolyanná válhatunk, mint amilyen Ő.

Személyes példájával bebizonyította, hogy csak a tiszta szeretet útján lehet eljutni a felemelkedésig.

Ő a tiszta szeretet isteni esszenciájának megtestesülése mindmáig a Földön.

 

Mindenki, aki beteljesíti angyalemberi küldetését, teremtővé válhat.

Ragadjuk meg a bennünk rejlő isteni hatalmunkat, hiszen minden egyes angyalember spirituális lényként inkarnálódik a Földre azért, hogy tanulásai, és tapasztalásai során megsemmisítse hamis tudati korlátait, és új tudatossággal emberangyalként társteremtővé váljon. 

 

Jézus tanításai alapján kell megtalálnia az új tudatosságú emberangyalnak spirituális egyensúlyát, felfedeznie az univerzális kozmikus igazságokat, és ezekből kiindulva tisztelni és elfogadni mindent, ami a világmindenségben teremtve van.

 

Jézus a mindenki által elérhető egyetemes tiszta szeretetet képviseli.

Mindenki a teremtő egyenrangú gyermeke, nem Jézus az egyedüli, aki a Teremtő isteni lélek szikráját magában hordozza.

 

Egyetlen angyalember sem lehet addig a Fény mesterévé, amíg nem találta meg önmagában a benne lakozó isteni lélekszikrát. 

Ez az angyalemberi lét egyetlen értelme itt a Földön, felismerni, folytatni és megvalósítani azt, amit Jézus kétezer ével ezelőtt ténylegesen elkezdett.

 

Amit ma leírnak és hirdetnek róla, nem valóságos ahhoz képest, ahogy az megtörtént. Számos információt elferdítettek uralkodni vágyó hierarchiák az elmúlt kétezer év során.

A keresztény hitvilág az illúziók világa. Semmi köze sincs a szellemi birodalom tényleges természetéhez, amit Jézus képvisel.

 

Csupán felhasználták az ő példáját a róla kialakított hamis képpel, az embertömegek feletti uralmuk biztosítására. Itt az ideje, hogy eltávolítsák ezt a hamis képet, ezt a valóságot elfedő leplet, hogy az új energia és tudatosság beléphessen a keresztény emberek létébe is.

 

Jézus és Magdalai Mária megjelenése óriási spirituális aktivitás kezdetét jelentette a Földön. Magszinten elvetették bennünk az igazság spirituális tudását, minden potenciális tudás magvát. Az emberiség továbblépni szándékozó és hajlandó része egyre inkább késznek mutatkozott az elmúlt kétezer év során e spirituális tudás befogadására.

 

Inkarnálódásuk a Fény Családjának közös teremtése volt.

Jézus és Mária azért érkezett közénk, hogy megismertessék a földi emberiséggel a tömeges megvilágosodás lehetőségét, hogy emlékeztessenek bennünket régen elfeledett angyalemberi mivoltunkra, s arra, hogy mi itt a Földön, emberi testi létünkben krisztusi tudatosságra tehetünk szert.

 

Jézus a kor dogmái és uralkodó hierarchiái ellen fellépve, az egyén szabad valóságát helyezte előtérbe, a Felemelkedett Én igenlésére tanított. Lelkében hordozta a Fényesség hatalmát.

Ez a hatalom ITT és MOST már minden angyalember szabad rendelkezésére áll.

 

Ezt felismerve, az új emberisteni idea megjelenésének a háttérbe szorítása és teljes semlegesítése céljából, az akkori földi vallási vezetők leterítették a félelem alacsony rezgésű energiáit, a máig létező vallások hipnózisának alapját.

Kegyetlen erőszakot alkalmazva visszaszorították az emberekben felizzó, képességeikre vonatkozó felismeréseket, a felrejlő mesteri, isteni státuszt. Jézus tanításait eltorzítva hirdetik, saját évszázadokon át tartó egyeduralmuk fenntartása érdekében.

 

Voltak és ma is itt vannak, akik ki akarják oltani a Fényt.

A feltétel nélküli tiszta szeretet és a tudatos egyéni fejlődés ellenes, a dualitásból eredő

ellenpólusokkal öncélúan korlátozzák az emberiség spirituális fejlődését mind a mai napig.

Ám a Fény valódi isteni energiái a 3. évezred kezdetén fékezhetetlen hatalmas erővel állnak rendelkezésére a továbbhaladni szándékozó új tudatosságú embernek, aki mára magáévá tette a Nagy Mester tanítását: a szeretet forrása a bennünk rejlő teremtő, isteni lélekszikra.

 

Az angyalember kitörési próbálkozásának ezen időszakát a Halak korszakának sajátosan megnyilvánuló, szeretetteljesen önfeláldozó példája követte.

A korszak kezdetén már el lettek vetve a magvai a kristály tudatosságnak. Ekkortól váltak egyre markánsabban az univerzális kozmikus energiák alkalmassá arra, hogy életre keljen a krisztusi tudatosság magja a földi emberben.

 

Ennek a magnak az eredeti szellemi lenyomatát már a teremtés első köre óta hordozzuk magunkban.

Mostanra érettek meg a feltételek teljesen arra, hogy ez a mag a bensőnk világában manifesztálódni kezdjen, s általa teremtődjön meg bennünk és általunk az új Föld mennyei állapotú létformája, vagyis beteljesedjen a "jöjjön el a te országod" eredendő vágya.

 

Jézus eljövetele és a megvilágosodás megszületése beindította azt a tudatosodási folyamatot, melyben ITT és MOST a földi emberiség elérkezhetett a lineáris időszámítás végezetéhez, egy újabb zéró ponthoz, amelytől továbblépve meghaladhatjuk az eddigi 3-4. dimenziósnak nevezett valóság korlátokat.

És ez nem csak az új tudatosságú emberiség, de az egész bolygó felemelkedését is eredményezi.

  

Megközelítőleg Krisztus előtt 30 ezer évvel keletkezett Thot smaragdtáblájának üzenete az emberi létforma eljövendő változásáról, a Fény tudásának átadásáról.

Ez tulajdonképpen az emberiség tudati szintje felemelésének első maradandó emléke.

 

Ennek ellenére azóta is egyhelyben toporog az emberiség általános tudatszintje. Azonosultunk a testünkkel, a külsőnkkel, eggyé váltunk a tükörben látható képmásunkkal, beleragadtunk az anyagba. Tudati fejlődésünk leállt, mostanra már csak éppen az esedékes benyomásokat rögzíti.

 

A tudat ezen a létsíkon a tisztán fizikai világba helyezkedett.

Felhagytunk a spirituális fejlődéssel, átadtuk magunkat a testiségnek. Vagyis szert tettünk a megcsonkított énünkre, és mereven ragaszkodunk hozzá.

Így azóta minden civilizáció a karmikus kör küzdőterén folyton-folyvást önmagát ismétli.

 

250 ezer év óta tart az emberiség tanulási folyamatának máig tartó lineáris perspektívája. Ebben a szakaszban minden gondolati viszonyításunk és cselekedetünk ebben a tudati időkeretben zajlott.

 

Mi, emberi testbe bújt angyali teremtő lelkek, addig minden létidőkön keresztül az első teremtési kör energiáit használtuk, alakítgattuk, változtattuk folyton-folyvást.

Az univerzum megújítása, a permanens teremtési folyamat ettől kezdett holtpontra jutni, az energiamozgások lelassultak, esetenként megálltak.

Ez pedig akadályozta és egyre inkább gátolta az itt teremteni vágyó angyalembereket, hogy folytassák a földi tudatosság további emelését és kiterjesztését. 

 

Oda vezetett, hogy ekkortól folyamatosan, és mostanra teljesen elvesztette az emberiség nagy része eredendő küldetéstudatát és közvetlen, egyéni, belső isteni kapcsolódásait.

 A korábban általunk létrehozott és használt dualitás innentől kezdve már nem tudta kellő szinten kifejezni az egyre fejlődő anyagi valóságot.

Veszélybe került a földi életforma folyamatos léte, ami pedig az eddigi szüntelen tudati fejlődés és emberi gyakorlat eredménye, és a legmélyebb univerzális kozmikus igazság anyagi szintű megértésének záloga.

 

Minden földi életciklus egy-egy gyakorlat és tapasztalatszerzés, ennek a magasztos célnak az elérése érdekében.

Rendelkezünk azzal az eredendő lehetőséggel, amit még Elohimként hoztunk magunkkal, és azóta is a miénk - bár a rajtunk évezredek óta uralkodni kívánó erők ezt nagyon igyekeznek elfeledtetni velünk -, vagyis, hogy teremtő és végtelenül szabad entitások vagyunk mi magunk is, emberi szkafanderünk ellenére.

 

A Teremtő gyermekei vagyunk, akitől isteni teremtő hatalmat örököltünk szeretetének megnyilvánulásaként. Tapasztalni és teremteni jöttünk az anyagi sűrűségbe.

Segédeszközként - mint ma a mélyvízi búvárok - , emberi testű szkafanderbe bújtunk, hogy küldetési feladatunkat sikeresen teljesíthessük.

 

Így az élet végigélése, minden adódó pillanat teljes átélése maga a tapasztalatszerzés, maga a teremtés.

Magában minden egyes gondolatunk is egy-egy teremtményünk. Ha tudjuk, ha nem. Alkotókedvünk kiélése pedig a tettekben megnyilvánuló teremtésünk.

 

Soha ne feledjük, hogy mint teremtő Elohimok egyenlőnek lettünk teremtve, egyenlők vagyunk.

Minden egyes emberi lényben benne van a központi teremtő forrás egy-egy piciny szikrája.

A dualitás évezredeket átívelő játékában ez teljesen kimosódott a tudatunkból, hiszen a dualitás egoista szabályrendszere nem az eredendő egyenlőségről és egységről szól. 

                           

 

 

 

                                                                                                      A DUALITÁSBAN ÉLŐ ANGYALEMBER

 

 

 

A dualitás az isteni teremtésünk produktuma, az egység kettéválasztásának játéka.

A dualitás, a második teremtés alapja: a különböző energiák folyamatos mozgásából eredő súrlódás.

 

Az Egység energiaburkának határán, az úgynevezett tűzfüggönyön keresztülhatolva, az eredeti teremtésen túl, ahol nem volt semmi, ott teremtettük meg a dualitás világát, a minden, ITT és MOST létező érdekében.

Hatalmas szeretet rejlik ebben a vállalkozásban, amit elsősorban a mai értelemben vett és így megjelölt, úgynevezett férfias energiák mozgattak.

 

A mélységek és magasságok, a sötétség és a világosság világának a felfedezési szükséglete az, hogy mindenből mind a két oldalt fel kellett fedeznünk, meg kellett tapasztalnunk, ismernünk kell. Megtapasztalhattunk angyalemberként valamit, amit azelőtt még soha.

 

A földi dualitás tulajdonképpen egy angyalok által létrehozott energiaegyensúly, mely folyamatosan önmagában változva, hol az egyik, hol a másik oldal dominanciáját jeleníti meg rövid ciklusokban. 

 

A földi tapasztalások segítik a megértést a teremtés első körével kapcsolatban.

Az Egyből a kettőbe, az Egységből a dualitásba lépés az erre vállalkozó angyalok Teremtő Szellem iránti szeretettéből fakad.

 

A dualitásba lépéssel egyfajta amnézia-mintát teremtettünk.

Az önmagunk örömteli teremtő kifejezése után egy sűrű energiagubóba vonultunk, és félretettük addigi isteni teremtő szenvedélyünket.

Helyette az anyagi világban nélkülözhetetlennek tartott akarásra, szükségletek kielégítésére, az emberi testi szenvedélyek mind korlátlanabb élvezetére építettük a létszintünket.

 

Egy csodálatos játék volt ez, hogy mindennek mindkét oldalát és egymáshoz viszonyuló lényegét megismerhessük. Ennek segítségével láthattuk meg mára tükörképünket, jöhettünk rá arra, hogy valójában kik is vagyunk.

 

Pontos leírást kaphattunk olyan viszonyulásokról, mint pl. a jin-jang dinamikája, vagy a karma törvénye.

Mindkettő tapasztalási kiindulópontot jelent az egységes egészet alkotó duális polaritás-aspektusok egymást átható lényegeiről.

 

Ezeken keresztülvergődve kellet felismernünk a bennünk lakozó isteni mivoltunkat, azt hogy valójában biológiai szkafanderbe bújt magas rangú teremtő entitások vagyunk. Olyan kettős lények egysége, mint a valódi vagy Felsőbb Én, és a fantomként, álalakként a tanulás útját járó emberi lény.

 

Mára az átlagember e fantommal érzi csak egynek magát, a biológiai szkafanderével azonosul csupán. Ez határozza meg a teljes öntudatát.

Ebből az öntudatból pedig - a külsőleg rázúdított hamis, manipulatív befolyásokkal megerősítve - az a sugallat csap le rá, hogy "te egy senki és semmi vagy, nem vagy képes a saját sorsodért felelősséget vállalni, azt másokra kell bíznod. Ne akarj te önálló, független lényként megnyilvánulni, ne akarj magadról dönteni, inkább bízd magad a téged irányítani szándékozó külső erőkre.  Mert csak ők tudják, hogy mi a jó neked".

 

Amikor a megtapasztalásra vállalkozó angyali lények elváltak a Teremtőtől, az első teremtés Fénykörén - az Otthonon - kívül üres Fénynélküliséget láttak.

E tapasztalásuk alapján teremtéseik is ezt a kettősséget hordozzák magukban.

 

A Fény és a sötét, az egységes teljesség és a teljes üresség metaforája megnyilvánulásaként minden kettős, minden kétoldalúan megnyilvánuló, minden váltakozva nyilvánul meg önmaga kettősségének teljességében és egységében, ciklusosan váltakozva és előtérbe kerülve.

Ez lett beleprogramozva a második teremtés egészébe, hogy lehetőségünk legyen a teljes körű megtapasztalásokra. Ezt mi határoztuk meg így, teremtő angyali minőségünkben.

 

Beléptünk ebbe a duálisan megteremtett energiába és elfogadtuk összes megnyilvánuló feltételrendszerét.

Megkezdtük a tanulásokon és megtapasztalásokon alapuló megértés hosszú útját, s eközben az általunk teremtett kettősségekben megnyilvánuló egységek pólusai fokozatosan elkülönültek tudatunkban, mintha nem ugyanannak az egynek a két egymást kiegészítő oldala, hanem két egymástól teljesen függetlenül létező és egymással örökös harcban álló részek lennének.

 

Ezt a hamis tudati állapotot évezredeken keresztül az emberiségre erőszakolt egyoldalú tanítások is erősíteni igyekeztek. Lassan a dualitás az emberiség fölé növő sajátos létalappá vált, mely kizárólagosan igyekezett meghatározni a földi emberiség, a fizikai testbe bújt angyalemberek létformáját. Azokét, akik a dualitást egészében megteremtették!

 

A sötétség és a világosság egyensúlya az emberi lény önbizalmának és tudatosságának tekintetében évezredeken keresztül a sötét oldal felé lett tendálva.

Jelentős szerepet játszott ebben a felfogásban a karma fogalma és szerepe az inkarnáció és re- inkarnáció folyamatában.

 

Az inkarnáció azokra a lélekszikrákra vonatkozik, akik szabad elhatározásukból eltávoztak a teremtés első köréből, az Otthon Fényköréből. Ők kénytelenek újból és újból anyagi vagy félanyagi, áttetsző testbe születni mindaddig, amíg a Teremtővel és törvényeivel nem képesek ismételten eggyé válni.

 

Az ilyen inkarnációból több millió van, s az emberi inkarnációt legalább 8 millió más inkarnáció előzi meg ásványi anyagok, majd növények és végül állatok testében.

Az így szerzett több milliónyi egyéni tapasztalás után juthat el az angyali lélekszikra az angyalemberi lélekfejlettség kezdőszintjére, s inkarnálódhat emberi testbe.

 

 

Minden emberi testbe inkarnálódó lélek a földi létnek arra a helyére kerül, ahol a legtöbbet nyújthat a fizikai élet a számára a fejlődéséhez. Tapasztalatai emelik egyéni rezgésszintjét, magasabb egyéni rezgésszintje viszont emeli a földi lét általános rezgésszintjét.

Ez az emberi és a bolygószintű folyamatos felemelkedés kölcsönhatásának a menete.

 

A föld ellátja és táplálja az embert, az ember emeli a bolygó rezgésszintjét.

Mindez az inkarnáció legalapvetőbb célja, és a földi létezés univerzális kozmikus törvénye, a Teremtő önmegismerő folyamatának az alapja.

Minden létező a Teremtő része, minden tőle származik és hozzá visszatérni, vele ismét azonossá válni igyekszik.

 

A karma nem a Teremtő törvénye, hanem azoké, akik megalkották, és még ma is hisznek benne.

A karmára szükség volt a dualitáson belüli tapasztalások elfogadásához és vállalásához. Lehetővé tette, hogy az angyalember a dualitásban eltöltött létciklusok során eljusson a polaritás két oldalának teljes megéléséig és megértéséig, ennek alapján pedig elérhesse önfejlődése során az új tudatosság szintjét.

 

A karma tudata korlátokat jelent az önkiteljesedésünkben, hiszen általa fogva tartanak saját szűkös adósság-gondolataink, elképzeléseink.

Ez a befejezetlenség energiájának kifejeződése a dualitásban, a régi tudatosság keretei között.

Nem az univerzális kozmosz törvénye, így a világegyetem egyetlen más létformájában sem létező állapot. Ezt is az önkorlátozó angyalemberi tudat hozta létre.

Csíramagja a mintegy 4000 évvel ezelőtti indus-völgyi kultúrában, Nepálban található meg.

Amit ma a karma tanaként ismerünk, az az eredetinek már egy megváltoztatott variánsa. 

 

A karma alapja a hit egy külső felsőbbrendűnek tartott lényben, aki előtt elszámolással tartozunk földi szerepléseink tetteiről, és aki ezekért felelősségre von bennünket, s kiszabja a ránk vonatkozó ítéletét.

Ez nem más, mint a személyes felelősségünk áthárítása egy elképzelt transzcendens lényre.

 

Az így nyert belső megbékélés a sorsunkat illetően kevesebb aggódást eredményezett, és ez által könnyítette a felemelkedés felé vezető úton való egyéni előrehaladásunkat.

A karma tulajdonképpen a régi energiának egy tánca, egy, az új tudatosság által megfejtett misztérium, amely segítette meghaladni a korábbi életminőségeket, nem pedig feltétlenül megnehezíteni igyekezett a létet.

 

Az új energiában, az új tudatosság lehetővé teszi a karma elhagyását, a külső felsőbbrendű lény, a felettünk uralkodó Isten hitének meghaladását, a bennünk lakozó valódi teremtő erő Újra aktiválását. Lehetővé teszi a felismerést, hogy Isten nem rajtunk kívül, hanem bennünk van. Az Isten mi vagyunk.

 

 Ezzel szemben mi is az eddigi Isten tanítás lényege?

Egy olyan transzcendens entitásról szól, aki rajtunk kívül létezik és mindenben felettünk áll, elkülönülve az emberi léttől. Saját akarata az emberekre nézve kötelező, az isteni elrendelés köntösébe burkolva tanítják ezeket nekünk.

A felénk irányuló szeretete annak a függvénye, hogy a különböző vallási hittanokban kinyilvánított akaratához hogyan viszonyulunk, természetes szabadságunkat mennyire vagyunk hajlandóak alávetni ezeknek a tanítások által számunkra kinyilvánított, isteninek beállított idegen akaratoknak.

 

Tagadja az egyéni önfejlődés szabad megnyilvánulásának szükségességét, az önmegvalósítást az isteni szolgálatától idegennek hirdeti.

Ennek megfelelően, aki nem az isteninek minősített tanítást tartja elsődleges életszabályának, az bűnös és elkárhozik Isten ítélete által. Vagyis ez az Isten a legnagyobb hatalom, aki mindenre megfelelő válasszal rendelkezik, melyek alapján mindenek felett uralkodik mind örökkön-örökké.

 

Az ember alkotta meg egy alacsonyabb tudatszinten önmagának ezt az Isten-képzetet, ezt a hatalmas transzcendens lényt, hogy erőt meríthessen önmagának belőle.

Akik ebben az ember által alkotott, rajtunk kívülinek és felettünk állónak képzelt Istenben hisznek, nem tudják még megtalálni önmagukban az isteni lényegüket.

Ők még nem érthetik, hogy a mennyország és a pokol nem a Föld felett és alatt van, hanem mibennünk, a tudatosságunk által teremtve.

 

Aki a végső igazságot keresi, az mindig meg is találja.

Csak az tudja ezt megérteni, aki maga is keresi.

És mindenki annyit talál meg belőle, amennyit a képességei lehetővé tesznek számára.

 

Az új tudatosságú angyalember számára nyilvánvaló, hogy nincs olyan isteni entitás a mennyekben, amilyent tanítottak eddig nekünk. Ez a fogalom, és ez a tanítási kör a dualitás megosztó és elnyomóan uralkodó hierarchiáinak találmánya volt.

 

A bosszúálló Isten megjelenítése a szembeállás és szembeállítás eszközeként érdekeket szolgált a tanítások számonkérése során, az egyéni tudatosság és szabad megnyilvánulás korlátjául használva.

Az emberi tudatosságnál magasabb szintű létformákban, az angyali világokban nincs uralkodás, nincs ítélkezés és nincs jutalom és büntetés sem.

 

Ezek csak a földi duális emberi tudatszinten alapuló létforma sajátjai, ennek gondolati teremtményei. Csupán az alávetettség érzését, az elfojtást és félelmet, az önmegvalósítás által beteljesületlen életet, az egyén minél szélesebb körű ellenőrzésének lehetőségét és a felette való uralkodást szolgálta és szolgálja.

 

Aki ezt ITT és MOST még nem tudja megérteni, annak csak később, tudati szintjének egy magasabb fokán jön el a továbblépés lehetősége.

Az angyali világok örök szeretetében nincs háború, ott a szeretet stabil, tiszta és végtelen. Azokban a szférákban minden az egységen belüli harmonikus egyensúlyban örvénylik és nyilvánul meg, semmi sincs elválasztva a párjától és nincs szembeállítva vele.

A valódi tiszta szeretetet nem a vallás papjai, és hamis prédikátorai útmutatása alapján találhatja meg az emberangyal, hanem azon önként vállalt földi tapasztalás sorozatának beteljesítése által, amelynek során a fizikai testbe bújva is képes azonosulni saját isteni mivoltával, és képes ezen az úton emberangyalként olyan rezgésszintre eljutni, amely azonos a Teremtő Otthon rezgésszintjével.

 

Így válhat ismét azzá, ami a teremtés első körében őt meghatározta.

Így jön el hozzá a "mennyek országa", így valósul meg a Teremtő akarata, így válik az emberangyal istenemberré, tiszta szeretetenergiává ismét.

Teljesítette küldetését, bejárta földi zarándokösvényét és visszatért arra a szintre, ahonnan elindult.

Ez a földi emberi lét célja.

 

Ezen a bolygón az összes létező a dualitás alapján teremtődött.

Így mi, emberek, eddig mindent a dualitás nézőpontjából érzékeltünk és vizsgáltunk.

Az energiák egyik részének sajátosságát férfi jellegűnek, a másik részéét pedig nőinek minősítettük. E szerint például férfi jellegű a nehézségek felismerése és ezek leküzdése, míg női jellegűek az emocionális és érzelmi megnyilvánulások.

 

Eddig a földön a megvalósított dolgok alapvetően a férfias jelleget tükrözték.

A lineáris gondolkodás keretein belül lépésről lépésre felépítve, a racionalitás tudatosságának kizárólagosságával igyekeztünk a konfrontáció energiáit aktivizálni és hatását mindennapi életünkbe behozni.

 

Így váltunk a hullámzó ciklusú, hol fent, hol lent felemelő, majd lehúzó energiák folyamatosan változó állapotainak rabjaivá. 

Az így ütköztetett különböző folyamatok eredmény-energiáit tartottuk a dolgok mozgatóinak.

 

A dualitás ezen feltételezett hatásmechanizmusa adott erőt és energetizált bennünket, polarizált, és szembeállított embereket.

Sajátossága révén mindig valamelyik pólushoz való elkötelezettségre kényszerített, látszólag szabad választást biztosítva ehhez.

 

A Fény és a sötétség eme duális alapú küzdelmében a legsötétebb sötétség az alacsony tudatosságú emberi lény motiváló ereje.

Azoké, akik úgy döntöttek, hogy a sötétséget kívánják szolgálni és újrateremteni.

 

Abszolút értelemben a sötét oldal esszenciális angyalemberi vonatkozásban nem is létezik.

Aki a tudati sötétségben kíván élni, aki elzárkózik a tudati megvilágosodás lehetőségétől, ahhoz a sötétség ér el, mert azt vonzza magához. Azzal azonosul, és olyanná válik.

Maguk teremtik meg önmaguk számára a tudati sötétséget, és annak így van ereje és hatalma felettük.

 

Ez pedig félelmeket hoz létre a sötétség harcosaiban.

Ez nem más, mint a sötétség alacsonyabb rendű tudata, amellyel beszennyezték az angyalemberek gondolatvilágát, amikor a Fény és a sötétség egysége tudati polaritásának megjelenésével és erőteljes kettéválasztásukkal az angyalemberek elvesztették kapcsolatukat a bennük létező isteni mivoltukkal.

 

Az egység e duális kettéválasztása, erőszakos kettéhasítása az angyalemberek tudatában is hasadáshoz vezetett.

Ebben a megosztott, tudathasadásos állapotban mégis eljutottunk az ITT és MOST szent pillanatának felismeréséig.

 

Mivel a Fény által létrejött vetületeken belül, a sötétség birodalmában nincs egyenlőség és kiegyenlítettség, így ott nagy mértékű energia eltérések vannak.

A magasabb rezgésű árnyalat - közelebb lévén a tiszta Fényhez -, aktívabb és tevékenyebb, erőteljesebb hatású.

A sötétség minden árnyalati foka létünk részét képezte eddig, hozzánk tartozott.

 

Ha megkíséreljük elpusztítani, azzal magunknak ártunk.

Ehelyett integrálnunk kell, fel kell szabadítani, el kell engedni a magasabb tudatosság eszközeivel, és a Fény új szeretet energiáival vegyíteni, abba beépíteni.

Ez az ITT és MOST alkímiájának része.

 

Az új energia belépésével a sötétség és a tiszta Fény közötti árnyalatok spektruma minden eddiginél árnyaltabbá, márványossá vált.

 

A sötétség alapvető jellemzője a tudás és a szeretet hiánya, illetve a szeretet tudásának hiánya, a legelemibb tudatlanság.

 

Mert mi is a tudat maga?

Nem más, mint a szeretet tudása.

Ez a lét alapja az univerzális kozmosz minden szintjén.

Ez az EGY, az egyetlen abszolút megnyilvánulása.

Ezt hoztuk magunkkal angyali mivoltunkból, ezt mellőztük egyre jobban angyalemberi mivoltunk útvesztői során.

 

ITT és MOST pedig az új energiák támogató segítségével ismét belép az angyalember valóságába, és új értelmet, új megnyilvánulási formát ölt.

Az angyali tudat újra utat törve magának a földi létbe, ideérkezve új identitást teremt az angyalemberi énen belül.

Összhanggal teli kapcsolatot hoz létre a Felsőbb Énünkkel, Szellemi önvalónkkal, amely a mi saját természetes részünk, a felsőbb, magasabb szintű irányítónk.

 

Ezzel szemben az emberi tudat alsó három szintje uralta mindeddig a régi tudatosságú angyalember gondolkodási viszonyulásait.

Ide tartoznak: a szenvedés, a hiányérzet képzete miatt a másik ember feletti hatalmi vágyak megnyilvánítása, uralkodás a másik emberen, ezek alapján pedig az ego korlátlan és mértéktelen testi vágyainak a szexualitásban való érzelem nélküli kiélése. Ezek a sötét tudat szintjei. 

 

A sötétség erőinek megvan a hajlama, hogy energia - táplálkozni az alacsonyabb vibrációs szintű, vagy oda lehúzott, magasabb vibrációjú egyéneket használja fel.

 

Vannak olyan magas vibrációs szintű angyalember entitások, akik angyali naivitásuk és mérhetetlen szeretetük kiáramoltatása alkalmával, nem tanúsítanak kontrollált védekező megnyilvánulást velük szemben.

A sötét energiavámpírok ezeket használják ki, teljesen kiegyensúlyozatlanná téve magas rezgésű energiarendszerüket, és angyalemberi mivoltukat. Naiv szeretetüket kihasználva igyekeznek magukhoz láncolva folyamatos kiszolgáltatott függőségben tartani őket.

Nem ritkán ez a függőség a szexuális energiák manipulatív kiszipolyozásáig is terjedhet.

Ilyen helyzetekben számukra és tettük által olyan energia keletkezik és szabadul fel, amely a legmagasabb rezgéstartományba tartozik, melyet ember produkálhat. Ez pedig hatalmas kincs.

 

Ebben az esetben nincs kölcsönös tiszta szeretet, csak a testi és energetikai vágyakon alapuló egyoldalú szándék. A másik feletti hatalom vagy erőszak kiélésének valamilyen formája révén fejeződik ki, a tudatosan létrehozott függőség keretei között, így a sötétség angyala energiáit erősíti és testesíti meg az ilyen testi kapcsolat.

 

Ennek tudatában és ezt érzékelve a sötétség képviselői a félelemkeltésen alapuló prostitúcióra is játszanak, hiszen a sötétségben a félelem keltése és folyamatos fenntartása számukra az energiát nyerő taktika.

 

Vannak olyan naiv és kevésbé tapasztalt, magas rezgésű energiával létező angyalemberek, akik ebben a magas energiaállapotukban is nagyon kiegyensúlyozatlanok.

Ez az úgynevezett "vattacukor" Fény állapot, amelynek nincs még meg a maga szilárdsága, vagyis koncentráltan irányult ereje.

Szinte tapad minden felé irányuló kezdeményezéshez, s ennek eredményeképpen szétforgácsolódik, és könnyen befolyásolhatóvá, és kihasználhatóvá válik a kiegyensúlyozatlan sötét energiák számára.

 

Nem tudnak befolyásolni és hatalmaskodni, ha a náluk magasabb rezgésű egyén a kiegyensúlyozott benső létének fókuszába, súlypontjába, a könyörület helyzetébe kerül.

 

Valamennyien teremtők vagyunk, így dönthetünk vagy a Fény, vagy a sötétség erősítése mellett is.

 

Csupán az emberi lény egyes egyedei voltak azok, akik saját uralkodási szándékuk érvényesítése miatt, nagyon mély és alacsony szinten uralmuk alá hajtották a többi embert.

Nézzétek történelmeteket, vagy azt, ami bolygónk egyes sötét helyein történik. Egyetlen ördögöt sem találtok ott, ellenben a legsötétebb szándékú emberi döntésekben lapuló ördögi tetteket meg fogjátok találni, melyek az általuk teremtett sötétségben, a sötétség energiáival nyilvánulnak meg.

 

A sötétség olyan régi energia, mely természetesen jelent meg a dualitás valóságának részeként. Egy olyan energiát jelent, mely a dualitásban az egész részét képezi, és segít a Fénynek megérteni önmaga lényegét. 

 

Önmagában semmi rossz nincs a sötétségben, csupán egy ellentétes erőt képvisel, általában egy nagyon kiegyensúlyozatlan energia megnyilvánulási formájában, amely a végletekig igyekszik elzárni a Fény útját a saját léte érdekében.

Jelenléte a régi tudatosságban azt a célt szolgálta, hogy olyan dolgokat kötöttünk hozzá, illetve tulajdonítottunk neki, amiket nem szerettünk és nem voltunk hajlandók felvállalni, pl. félelmeink, tagadásaink, önmegtagadásunk, korlátaink, nehéz és feldolgozatlan fájdalmas emlékeink.

 

Úgy gondoltuk, hogy ezek ott vannak a sötét oldalon és ők a rosszak, ezért bezártuk őket ebbe a skatulyába. De valójában ez nem más, mint amit elveszített, kirekesztett, elhatárolt önvalójától az Én, amit valamilyen tévhit alapján megtagadott az ego uralta régi energiás tudatosságban.

 

Az Én hipnózisban van, igazolást és külső védelmet keresve.

Igazolni akarja létét, és ezért akár hazudik is nekünk.

 

Az új tudatosságú emberangyal tudja, hogy az eddig ismert földi testi Én nem a teljes emberi kiteljesedés. Ezt csak az eddigi hitrendszerek tanították nekünk, ilyenné formáltak bennünket. Ezeket a szabályoknak vélt üzeneteket mindennap magunkénak éreztük és követtük.

Az új tudatosság birtokában már nem fogadjuk el.

 

Ma már tudjuk, hogy az Én valójában teljes létében multidimenzionális.

Ez azt jelenti, hogy a más energetikai rezgésrendszerekben létező isteni részeink összessége a teljes és valóságos Énünk.

Ez az Arany Angyal természetünk és valóságunk, amely eddig egy energetikai gubóba zárva Felsőbb Énünk védelme alatt az álmát aludta, hogy az arra alkalmas fejlettségű létszakaszunkban, ITT és MOST rádöbbenhessünk, hogy valójában kik is vagyunk.

 

Ez az Arany Angyal voltunk most ébredezik és várja, hogy az önmagára ismerő kisebbik földi része befogadja és egyesüljön vele.

Ez a feltétele annak, hogy az eddig dualitásban létező angyalember elengedje eddigi létformáját, és elinduljon a magasabb rezgésű és új tudatosságú emberangyali lét zarándokösvényén az istenemberré válás felé.

 

Minden energiarezgésben vannak értékek, tulajdonságok, melyek az emberi tudat számára elvonatkoztatva érzékelhetőek.

Eddig a sötétség energiája hordozta a régi emberi tudatosság szerint az úgynevezett negatív tulajdonságok mindegyikét, minden dolgot, amit megtagadni igyekeztünk.

Ha ettől a tudati formától elvonatkoztatva minden negatív fogalmat eltávolítunk a sötét energia kategóriájából, könnyen rájöhetünk, hogy nem az, amit eddig rá vonatkoztatva gondoltunk róla.

 

A sötét energia a világosság testvérpárja, a teremtő energia része, aminek feladata van.

Ez a feladat pedig ITT és MOST, az új energetikai viszonyok között, az új tudatosság által egyre inkább felismerhető és végrehajtandó.

A Fény és a sötétség energiájának újraegységesüléséről van szó, amely egységben újra feloldódhatnak egymásban ezek az energiák, s e szintézisük eddig a földi angyalemberek számára ismeretlen új teremtési lehetőségeket hoz létre.   

 

A sötétség erői és angyalai negatív entitások, akik nem tartják tiszteletben az univerzális kozmikus törvényeket, a Teremtő törvényeit. Őket az a magatartásuk definiálja, hogy nem ismerik a tiszta szeretetet. Fekete mágiát végeznek olyan tapasztalatlan angyalemberekkel szemben, akik ezt valamilyen befolyásuk hatására lehetővé teszik számukra.

 

Azonnal felismerik, és be tudják azonosítani leendő áldozataikat, és befolyásuk alá vonják őket. Rájuk nehezedő hatalmaskodásukkal félelmet, szorongást, alávetettséget keltenek, s az így keletkező feszültségekkel teli energiákból táplálkoznak. Ez élteti őket.

Mindent megtesznek annak érdekében, hogy újabb és újabb területeken és módokon, új embereket vonzzanak magukhoz, és szándékaik szerint minél jobban kihasználják őket. Másképpen képtelenné válnak a létezésre.

 

Az emberek egy része saját ismerethiányával, ez irányú tapasztalatlanságával, vagy egyszerűen naiv érzéketlenségével, felületességével járul hozzá saját ilyen jellegű leigázásához.

Így nincs semmi esélyük önmagukban a sötétség angyalaival szemben.

 

A sötétség és a benne tevékenykedő angyalember önmaga megszállottja, csak önmagában hisz, csak önmagára koncentrál, és igyekszik mindenáron megakadályozni, hogy a Fénnyel kapcsolatba kerüljön. Bizonyos értelemben tagadja is a Fényt, hogy önmaga lényegében pöffeszkedhessen.

 

Az átalakulás időszakában önmaguk ellen fordulnak a sötétség harcosai, hiszen egyre inkább elvesztik az őket tápláló energiaforrásokat.

Mindazonáltal fenntartják a leépülő hatású, távozó régi energiában a poláris egyensúlyt.

 

Azok a sötétek, akik más emberek energiáját rabságba döntötték, az embereket egyszerűen meghipnotizálva maguktól függővé tették, képmutatásukkal megtévesztve őket.

Az új energiában szükségszerűen viselik felelősségük súlyát minden egyes hatalmuk alá vont alanyért. Átvesznek egy következményt, a rájuk háruló felelősség terhét, minden elkövetett bűvöletért, amit másokon végrehajtottak vámpírkodásaik alkalmával. Minden megtévesztő, másokat függőségbe döntő bűvöletnek, varázslatot vagy hipnózist, megtévesztést alkalmazó és kiváltó tevékenységnek ez az eredménye a számukra. Ez a teremtés egyetemes törvénye.

 

Aki kibocsát egy szándékot, az ezzel teremt, s teremtéseinek eredményeit kapja vissza. Ez egy egyszerű energetikai elv, amely visszahat a teremtőre egy létcikluson keresztül, vagy még tovább, s részét képezi léte mindennapjainak.

 

Eljátszották sötét angyali szerepüket, s az új feltételek között, az ITT és MOST állapotában, krisztusi tudatosodásunk ébredésével már nem tudnak mit kezdeni velünk. El kell távozniuk, létidejük lejárt.

 

Ezzel szemben az egyre aktívabbá váló új energiai hatások a szintézisen alapulva teremtik meg az új feltételeket, amelyek a valódi szeretet teljes körű megnyilvánulásai által teszik lehetővé az eddiginél magasabb szintű létformákat az Új Föld nevű bolygón. A változtatni szándékozó sötét harcosokat viszont segítenünk kell az új energetikai viszonyokba való beilleszkedésbe, hiszen ők is magukban hordozzák a Teremtő lélekszikráját.

 

Létezik egy teljesen új Fény-energia, mely tagadja a sötétség uralmát, azt a sötétséget, mely önmagában talál örömöt és kényelmet mások kihasználása által, s mely azt állítja önmagáról, hogy ő a kezdet és a vég, ezért mindent önmagának akar egyedül, a teljes kiegyensúlyozatlanságot képviselve.

A sötét angyalok létük megnyilvánulásaival a sötétség mélységeinek tapasztalatait mutatják meg nekünk. Ők a régi energiákat képviselik, amelyeknek elengedésre és eltávozásra van szükségük. Az új energiában spirituális svábbogarakként létezhetnek csupán egy ideig.

 

Egy ébredés zajlik ITT és MOST, ezen a bolygón.

Két út lehetősége vált nyilvánvalóvá a kereső angyalemberek számára 

A földi lét vagy a felemelkedést választja, vagy elpusztul.

Ez annak az egyetemes törvénynek a szükségszerű megnyilvánulása, mely szerint minden teremtett létező változik, minden ilyen létezésben elérkezik a nagy átlényegülés pillanata, hiszen a tökéletesség felé az állandó változás és átváltozás útja vezet.

 

Az is nyilvánvaló, hogy valamennyi, az univerzális kozmoszban létező anyagi és nem anyagi tudatos lény kölcsönös összefüggésben ható tevékenység láncolata hozza létre az összes új létformát és létrejövő következményt. Ezekben a változásokban és változtatásokban mi, Földre szállt angyalemberek nem vagyunk egyedül.

Mindezen folyamatok hátterében ott vannak, és aktívan közreműködnek az univerzális kozmoszban velünk együttműködő magas energetikai rezgésű és tudatosságú entitások, akik a földi átlag angyalember számára még nem érzékelhetőek.

Ők leginkább tanulmányozzák és véleményezik a mi munkánk által bekövetkező változásokat, ismerik az előttünk álló lehetőségeket, de a gyakorlati megvalósításba és tapasztalásba nem tudnak beavatkozni. Ez továbbra is a mi lehetőségünk és privilégiumunk. A teljesen új dolgok és viszonyok integrálódásának tesztelését a mi feladatunk elvégezni, és ez nem kis tennivaló.

 

ITT és MOST két alapvető és fontos változási folyamat tapasztalható mindenki számára. Az egyik a földi globális természeti viszonyokban, a másik az emberek közötti szociális viszonyokban nyilvánul meg egyértelműen. Mindkettő a régi és az új energiaviszonyok gyors ütemű cserélődését fejezi ki fizikai-anyagi szinten.

 

A Föld és az emberiség teljes átalakuló változásban van, egyre gyorsulnak az események. Az átalakulás sok feszültséggel és konfliktussal jár mindazok számára, akik kívülállóként csak szemlélői kívánnak lenni e folyamatoknak. 

 

Azok, akik a Fény felé vivő utat választották, egy új horizonttal rendelkeznek, mivel úgy döntöttek, hogy a teremtő egység isteni tudatával élik földi életüket.

Ez által az új tudatosság által ők megteremthetik a legfényesebb Fényt, fejlődhetnek és követhetik azokat, akik eddig is a Teremtő Egységéhez visszavezető utat választották és járják.

Az angyalember megvilágosodásáról van szó. Ennek lényege pedig nem más, mint hogy a sötétség eltűnik, mivel nem létezik a Fényben.  

 

A bolygó létét meghatározó energiák egyaránt használhatók a teremtés és a szeretet, illetve az uralkodás és a pusztítás szándékával is. Erről szól a dualitás emberi léte, az emberi lét duális aspektusa, s ebben rejlik a tudatossági szinteknek megfelelő szabad emberi választás lehetősége is.

 

A dualitás csak a jelenlegi elavult tudatosság által meghatározott lineáris időkeretet teszi lehetővé a benne élők számára. A dualitás megakadályozta, hogy meglássuk önmagunkban a belső angyalt, hogy felismerjük eredendő angyali mivoltunkat.

 

Az általunk megteremtett dualitással olyan alaphelyzetet hoztunk létre önvalónkban, hogy tudatunk egy részének alacsony rezgése a dolgok valódi lényegét a spirituális tudatosság egyéni módján semleges állapotban tudja tartani egy maga teremtette benső sötétségben.

 

Ha csak Fényt teremtettünk volna, nem lenne értelme az eddigi angyalemberi léteknek, nem lenne az eddigi duális megtapasztalások összessége a birtokunkban, nem lenne szabad választási lehetőségünk sem.

Az egyik pólus nem tapasztalható meg a másik nélkül, ezek mindig egységet alkotnak.

 

A tapasztalásoknak pedig az ad értelmet, hogy ITT és MOST melyik utat, a Fény vagy a sötétség felé vezetőt választjuk.

A Fény felé indulók zarándokösvényükön eljuthatnak abba az új látszólagos ürességbe, ahol csak az egyensúly új energiái vannak, de ezeken kívül még semmi sincs megteremtve.

 

Az új energia esszenciális lényege nem más, mint a tiszta szeretet új értelmének és értelmezésének megértése. Ez megteremti általunk az új szeretet fizikai valóságát, magát az új, tiszta szeretet fizikáját.

Ezzel, ennek az új földi valóságnak az energiája egyensúlyba kerül, és úgy működik. Ebben az új energiai meghatározottságban nekünk kell megteremteni az új létünket, az Új Föld magasabb szintű valóságát.

Mert a legnagyobb és valódi hatalom az angyalember létében az, amikor megváltoztatja önmaga tudatosságát, és ezáltal készen áll kiszabadítani önvalóját az anyagi világ béklyóiból.

 

A dualitás energiáit a Föld eddigi mágneses hálója tartotta fenn, de ez a mágneses háló most megváltozott.

A dualitás meghatározó léte az új energiák hozzáférése által az emberiség számára lejárt.

Eltávolodik tőlünk a dualitás, és a spiritualitás kerül előtérbe, mely a modern kreatív tudással összeilleszkedve, szintézist alkotva hozza létre az új korszak mindent magában összefoglaló és továbbfejlesztő interdimenzionális tudományát.

 

A magasabb tudatossággal rendelkező és folyamatosan ilyen tudatossággal inkarnálódó új nemzedékek számára a dualitás megnyilvánulásai már nem fontosak, már nem meghatározók, inkább akadályai az új tudatosságú kibontakozásnak, a Fény felé való tényleges haladásnak.

Ezért igyekeznek a dualitásban felnőtt új tudatosságúak folyamatosan elengedni ezeket az akadályozó gondolkodási sémákat.

Az új generációk pedig nem is hajlandóak ezekről a számukra teljesen befogadhatatlan tudati korlátokról tudomást venni. Ők már más programmal, teljesen új tudati alapokkal jöttek és jönnek folyamatosan a Földre. A velük való új tudatosságú közös cselekvés az egész földi lét felemelkedéséhez vezet.

 

A dualitás dominanciájának vége a földi létben sok zűrzavaros esemény megnyilvánulását vonja maga után, hiszen egyre gyakrabban és egyre intenzívebben nyilvánul meg egyszerre mind a régi, mind az új energia és tudatosság.

 

Minden változás úgy történik, ahogy annak történnie kell. 

ITT és MOST az egyik létformából a másikba lépünk át, földi fizikai testi mivoltunkban.

 

Ne álljunk ezeknek az univerzális kozmikus eredetű változásoknak ellent, mert ez egészségkárosodásokat,  frusztrációt,  depressziót  és  haragos  indulatokat  okoz.

A változások a tisztulást szolgálják minden egyetemes vonatkozásban, ezért a poláris energiák is megváltoznak és erősítik ezt az isteni tisztulási folyamatunkat.

 

Ez a földre szállt angyalok emberi testben történő teljes kiteljesedésének utolsó szakasza, az önmagunk esszenciális valójával való végső egyesülés folyamata.

A Fény feltétel nélküli befogadása és szintézise.

 

Az előrelépést még nem vállalók, a dualitás tudatosságában maradók, az általuk választott úton továbbra is a környezetükben lévő, náluk gyengébbekből táplálkoznak. Így folyamatosan az energia-vámpírkodást gyakorolják az egymás közötti küzdelmeikben.

Ők mindig harcolni akarnak, és mindig harcolnak is, hiszen az éppen aktuális másiknál mindig nagyobbnak, jobbnak akarnak látszani. Ez az ego legegyértelműbb megnyilvánulása.

Akkor jön létre, amikor az önmagát erősebbnek tartó és hirdető egyén az általa gyengébbnek véltet le akarja gyűrni, energetikailag és emberileg ki akarja szipolyozni, uralma alatt kívánja tartani.

 

Az ego nem más, mint a férfias energia mára egyre inkább aktualitását vesztett irányultságának és jellegzetességének az adott egyénben megkövült állapota, a hatalom jogosulatlan érzése. Az egoista ember tudata számára egy illúzió alapja, egy kábítószer, amely hamis önazonosság tudatot ad. Csak a múlttal köt össze, abban kíván a mában is megnyilvánulni. Nem képes tudomásul venni, hogy ITT és MOST csak a jelen folyamatossága működik, a jelen szent pillanata az egyetlen univerzális kozmikus valóság.

 

A múlt törvényei, rendszabályai és a hozzájuk való folyamatos merev ragaszkodás nem más, mint emberi önkorlátozása a jelenben egyre szükségszerűbb szabad egyéni önkifejezésnek, önkiteljesedésnek. Ennek önkéntesen gátat szabni a továbblépés megtagadásával egyenlő.

Ha feladjuk a változás és változtatás benső igényét, egyhelyben toporgunk, és nagy önsajnálat közepette csak korábbi önmagunkat ismételgetjük egyfolytában.

 

Aki képes a múlthoz való ragaszkodásán felülemelkedni, az a múlt energiáihoz való kötődéseiről mond le, amelyek számára ettől kezdve semlegessé válnak és megszűnik az ilyen egyén számára a múltban élés függősége. Ez csupán szabad akaratból történő döntés kérdése.

Ez nem jelenti azt, hogy nem kell a múlt valós értékeire és az ezeket létrehozó és megtestesítő emberekre tisztelettel gondolni.

 

 A jelenben levés a folyamatos egyensúlyban létezést jelenti, hiszen valóságunk mindig a MOST pillanatában teljesedik ki. Mindig a MOST pillanatában vagyunk jelen, az ebben a pillanatban megélt egyensúlyunk a benső valóságunk egyensúlya.

Erre alapozódik a következő pillanat - a jövő - benső egyensúlyi állapota is, hiszen a következő MOST pillanata benne van a jelenben, mint szükségszerű lehetőség. Megnyilvánulása az egyén benső kiegyensúlyozottságának, az önmegvalósítási szándékának függvénye.

 

Csak a MOST a fontos, hiszen a "múlt", ahol voltunk, már megváltoztathatatlan része utunknak, amely eddig vezetett bennünket, a "jövő", ahová szeretnénk eljutni, még nem tisztán belátható. A MOST tartalmazza mindazt, ami valaha is volt, és azt is, ami valaha is lesz. 

 

A feltétel nélküli tiszta szeretet és elfogadás ellentéte az ego.

Irritálja a Felsőbb-Ént, hiszem az ego megfosztja az egyént a feltétel nélküli tiszta szeretet érzésének lehetőségétől, így elveszti a boldogsághoz szükséges belső egyensúlyi állapotát.

 

A feltételek és az elvárások az emberi kapcsolatok korlátozói, a másik ember egyéni szabadságának rejtett megtagadási eszközei. Az ezeket megnyilvánító egyén folyton hangosan jelzi, hogy ő itt van, mindenkinek mindenben feltételeket és elvárásokat támaszt.

Felfuvalkodottságában nem tudja önmagáról, hogy milyen is valójában, így tökéletesnek képzeli magát és feljogosítottnak arra, hogy elvárásokat és feltételeket fogalmazzon meg más emberekkel szemben. Boldogtalanná, örök elégedetlenné, frusztrálttá válik létében az ilyen egyén.

Nem akarja elfogadni a számára is új lehetőségeket biztosító változásokat. Ragaszkodik a hatalmi kényszere szülte egoista megrögzöttségeihez, ezáltal megtéveszti önmagát, és ha engedik, a befolyása alá vontakat is.

 

Az új tudatossággal élők viszont egyre inkább érdektelenné válnak a számukra, hiszen a magasabb rezgésű, erősebb szeretetenergiával nem tudnak mit kezdeni, vámpírkodásuk itt már nem működik.

Ha valaki egyértelműen tapasztalható módon más energiaszintű utakon jár, és megjelenik valamilyen rendszerességgel az életünk mindennapjaiban, köszöntsük és tegyük fel neki tapintatosan a kérdést, hogy mi célból teszi ezt? Mert vagy segítséget kíván az előrelépéséhez, vagy energiát kíván tőlünk szerezni további régi tudatosságú vámpírkodásához.

 

Ha elengedjük magunktól az ilyen egyéneket, megszűnnek a még meglévő kötődések a régi energiákhoz és régi energiás egyénekhez. Így szabaddá válva tőlük és hatásaiktól, többé semmilyen hatással nem tudnak lenni a Fény felé haladóra.  

 

Az új energiába lépve ITT és MOST, az ÉN VAGYOK felismerésének tudati energiájába kapaszkodva kell elengedni a dualitásból fakadó fogalomrendszereinket.

 

Évezredeken át tanították nekünk a régi energiás dolgokhoz való kizárólagos kötődést és ennek továbbadását. Így, ezen az úton és ezen a módon jutottunk el idáig.

Az új helyzet és feltételrendszer kihívásának lényege számunkra ITT és MOST éppen az, hogy merjük elengedni a régi hitrendszerek tanításait, a múlthoz rögzítő kötődéseinket, egykori - mára már érvényüket vesztett - vállalásaink dominanciáját. Ez teljesen új megközelítést tesz lehetővé, új alapokat teremt, és tiszta lappal biztosítja a továbblépést az erre vállalkozónak. Amikor rádöbbenünk, hogy valójában kik is vagyunk, a valódi Énünk hatalmába jutunk.

 

Az emberiség új tudatossággal bíró része mára már felismerte, hogy minden az angyalemberből indul ki, hiszen eredetileg mindnyájan 500 lélek leszármazottai vagyunk.

A Teremtő egységének, az első teremtés otthonának egyedi szépségei, egymás lelki testvérei.

 

A régi tudatosságú átlagemberek jelentős részében félelem ébred az ITT és MOST beinduló változásokat tapasztalva. Ezt tudomásul kell venni, hiszen minden egyén a saját sorsáért, a saját fejlődéséért, az önmaga választotta útjáért felelős önmaga felé.

El kell fogadnunk, hogy ők úgy érzik jól magukat, amilyen léthelyzetben vannak.

 

A spirituális fejlődésnek keményen ellenállók értetlensége reménytelenséget, félelmet, indulatot, agressziót és akár erőszakos bűnözési hajlamot is kiválthat bennük.

Ezek mellett az új energiákkal szembeni kemény ellenállás számos betegség forrása lehet, hiszen ez esetben az új energiák segítő hatásai helyett a betegségek lelki csíráit jelentő elzárkózó, elfojtó tendenciákat engedik magukban megtelepedni és önmagukon eluralkodni.

 

Ennek hatására az új energiai viszonyok között sokan nem lesznek képesek eddigi viszonylagos biológiai egyensúlyukban megmaradni. Ez az ő választásuk, a szabad akaratuk megnyilvánulása, mely szerint nem hajlandók felelősséget vállalni önmagukért, ehelyett haraggal fordulnak a változásokkal szembe.

 

Hiába kapják meg a lehetőséget az új tudatossághoz való csatlakozásra, mivel nem fogadják be önmaguk tudatosságába az új gondolatmintákat. Így sokkal hosszabb, nehéz megtapasztalásokon keresztül vezető, próbákat jelentő tanulási úttal kell számolniuk.

Ezzel pedig az alacsonyabb rezgésszintű létformában maradást választják, a régi energiák végküzdelmében való részvételt mindaddig, amíg óhatatlanul is bekövetkezik számukra is a kvantumugrás szükségszerűsége, vagy a szétválás utáni ismétlések újabb reinkarnációs

körforgása.

 

A reinkarnáció tulajdonképpen új kifejeződése az örök életnek a fizikai feltételek között.

Egy sokat, de még nem eleget tapasztalt lélek összefonódása egy új emberi testtel a Földön való további tapasztalatszerzések céljából.

 

A régi energiás létmódot választók következő reinkarnálódásaik során olyan helyekre és körülmények közé kerülve kapnak fejlődési lehetőségeket. Ismétlőként az alacsonyabb rezgésszintű emberfokon szerezhetik meg a továbbfejlődésükhöz szükséges újabb megtapasztalásokat. Az ő energiájuk a kiegyensúlyozatlan, döntően férfi jellegű racionálisnak mondott energia.

Ők azok, akik keményen és nagyon mereven ragaszkodnak a régi gondolkodáson alapuló megoldásokhoz, és ez okozza az összes ellenállásukat is minden érdemi, tudati változással szemben. 

Negatív energiarezgéseik erősen hatnak azokra az embertársaikra, akik nincsenek önmagukban kellően kiegyensúlyozva és még nincsenek az új energiák teljes befogadásának állapotában. Az új energiában tudatosan létezőkre már nem tudnak befolyással lenni.

 

Azok befogadói könnyen az új energiának, akiknek már rengeteg reinkarnálódásuk volt, és ezekből mindig sokat tanultak, tapasztaltak és okultak.

 

Jelentős részünk nincs bezárva az anyagi-testi, harmadik-negyedik dimenziós földi valóság fogságába. A különböző rezgés- és tudatszinteken zajló és megnyilvánuló életeink egyidejűleg léteznek.

Az általunk értelmezett idő csupán puszta illúzió, amit fizikai érzeteink hoznak létre, mert csak az univerzális kozmikus valóság egy-egy pillanatát vagyunk képesek érzékelni, s azt hisszük, hogy egyszerre csak az az egy pillanat létezik.

 

Minden egy időben létezik, nincs múlt, jelen és jövő, ezek csak régi tudatú harmadik-negyedik dimenziós tapasztalások. Csak az örök ITT és MOST létezik.

 

A legkülönbözőbb rezgés- és tudatszinteken most éljük reinkarnációnkat.

Ami különböző, az az egyénenként eltérő reinkarnáció időtartama, a feladat és a fejlődés szerint.

 

ITT és MOST viszont nagy számban vannak közöttünk olyan entitások is, akik most először érkeznek a Földre, és még nem volt fizikai megtestesülésük.

Ők a csillaggyermekek, a meg nem értett lelkületű és tudatosságú gyermekek, akik magas szintű új tudatossággal rendelkeznek.

Ők az önkéntes úttörő mártírjai az új tudatosságú emberangyali létnek.

 

Az új energiával dolgozók energetikai rezgésszintje folyamatosan növekszik, és új tudatszintekre jutnak ez által. Ők azok, akik félelem nélkül magukba fogadják az új energiákat, nem korlátozzák ezek hatásainak kiteljesedését önmagukon, hanem megengedik, hogy rajtuk keresztül, őket áthatva továbbáramoljanak, nemcsak az emberi fizikai testükbe, hanem a teljes tudatosságukba is. Ez pedig nem más, mint az angyalember által megtestesített új energia, az angyalember emberangyallá válásának első stádiuma.

 

Az anyagot a szellem kifejeződése, a tudat teszi értelmessé.

Az anyag forrása is a tudat, hiszen az anyagot az első teremtés tudatos mozzanata, akarata hozta létre.

 

Minden teremtett dolognak van valamilyen szintű tudatossága, hiszen minden rendelkezik egyfajta egyedi rezgéssel.

A tudatosság számunkra felfoghatatlanul sok szintből és rétegből áll a világegyetemben. Vannak egyedi, földi, interdimenzionális, transzdimenzionális, intergalaktikus és transzgalaktikus szintjei is.

 

A tudat aktiválja a kvantumhullámokat, s a tudati rezgésszint mostani megemelése spirituális Fényt, olyan univerzális kozmikus energiát teremt, amilyen eddig még soha nem létezett az univerzumban. Innentől kezdve az emberangyali létben már nem kell többé a régi energiákhoz kötődött terheket továbbcipelni. Ennek ideje lejárt.

 

A változások folyamatát senki és semmi nem akadályozhatja meg az anyagi létfeltételek szereplői közül, hiszen ennél lényegesen magasabb szinteken indultak el ezek a folyamatok.

A más angyali birodalmakból elindított új szeretetenergiák tudatos mozgatása és ennek hatása fel tudja ébreszteni, és fokozni szunnyadó teremtőképességeinket, a bennünk lakozó teremtő isteni központunkat. Ez az ébredés, soha nem tapasztalt emberangyali önkifejezés képességéhez és lehetőségéhez vezet el bennünket.

 

Sorsunk Fényrészecskékből áll és magában foglal mindent.

Mi magunk is Fényrészecskékből állunk, melyek alkotóelemei a tudat és az energia.

A tudat és az energia egyenlő velünk, mert mi anyagi energiaburokba bújt angyali Fénylények vagyunk. Minden egyes anyagi részecske, minden egyes sejtünk, a Fény lényegét tartalmazza.

 

Az energiamozgatás új tudatosságú gyakorlata továbbviszi a változásokat az univerzális kozmosz minden szintjén és szférájában, így a saját egyéni életünkben is.

Az életünk nem más, mint a tudat körkörös áramlása, mozgása.

 

Minden szintű tudatnak szükségszerűen a folyamatos és állandó változás állapotában kell maradnia. Ez az univerzális kozmosz evolúciójának szükségszerűsége.

Ez a folyamatosság a tényleges valóság teljes megértésének új módját és tapasztalatát eredményezi, hiszen a bennünk lakozó istenség általi aktiválással nyilvánul meg számunkra, eddigi korlátozott érzékeléseinkhez hozzáadva az elfojtva szunnyadó benső istenségünk közreműködő áldásos képességeit.

 

Számunkra bánatot okoz a régi energiában és tudatszinten maradók lemaradásának megtapasztalása. Ezt nem könnyű kezelni, hiszen ismerősökről, barátokról, rokonokról és közvetlen családtagokról lehet szó.

Ők azok, akik még nem érdeklődők, nincs affinitásuk a változásokhoz, így nem tájékozottak, ennél fogva nincsenek tudatában az új helyzetnek, az ebből eredő új feltételeknek és lehetőségeknek. De nem az új tudatossággal élők fő feladata meggyőzni őket, nem kell mindenáron megmagyarázni ezeket, mert nem fogják megérteni.

Ez nem egy szavak szintjén zajló kommunikáció és meggyőzés kérdése.

 

A lehetőség megismertetésén túl csak akkor lehet segíteni a bizonytalankodókon, ha ezt ők egyénileg kérik. Akkor is csak útmutatásokkal, a rendelkezésre álló információk átadásával.

Nem kell és nem szabad megtéríteni senkit.

Meg kell engedni mindenkinek az önálló döntés szerinti létforma megválasztását.

 

 

 

 

                                                                               AZ ÚJ TUDATOSSÁGBAN ÉLŐ ANGYALEMBER

 

 

 

A világegyetemben minden mindig folyamatosan változik, soha semmi nem állandó, minden növekszik és tágul.

A teremtő lényeg, az univerzális kozmikus energia örökösen mozgásban van, soha nem stagnál, és ez az, ami mindent állandó mozgásban és változásban tart.

 

A világegyetemet folyamatosan átalakító energia, a teremtés második köre óta az angyalemberi lények tevékenységéből származik, innen indul ki.

A világegyetem rendelkezik egy még befejezetlen, folyamatosan teremtődő résszel, amely az első teremtés által nincs megtervezve. A Teremtő közvetlen akaratától független módon, de a Teremtő szándékának továbbvitelével, az emberangyali tevékenységek által valósul meg.

 

Az új tudatosságú emberangyalok tevékenysége szabadon alakítja ki ennek az új világegyetemnek az energetikai minőségét.

A spirituális kozmikus valóság, és a belőle eredő új tudatosság nem polarizált, így az új világ működése sem a poláris megosztottságon és ellentéteken alapul.

 

A világegyetem aktív öntudata, egyre tudatosuló nagy kozmikus elméje az angyali, az angyalemberi tudatosságok után az emberangyali tudatosság által fejlődik és teljesedik ki.

Az új világ teremtő öntudata, kozmikus teremtő elméje valójában ebben a harmadik teremtési ciklusban mi vagyunk.

 

A világegyetem valóságának lényege, teremtő erejének titka a tiszta szeretet, amely valamennyi emberangyal szívében megtalálható, és teremtő erővel nyilvánul meg.

Az univerzális kozmikus létben egyetlen teremtett létező sem független a többitől.

Ha az egyik megváltozik, energetikai rezgésének változása kihat az egész létező valóságra, így a Földön élő emberre is.

 

Az univerzális kozmikus energiaváltozások következtében a Föld mintegy 26 000 évenként leveti magáról a korábbi energiamezőit. Ilyenkor lenullázódik elektromágneses mezejének töltése, és mágneses pólusváltás következik be. Erre már számtalan példát ismer a tudomány.

 

A valóságunk, az egyéni világunk az általunk, a tudatunk által egyénileg létrehozott, manifesztált, megteremtett megszámlálhatatlan materializációk egyike csupán.

Ahány tudattal rendelkező lény létezik a világmindenségben, annyi és annyiféle sajátosan felépített világa van mindegyiknek.

 

A most beköszöntött új korszak sajátossága és szükségszerűsége a tudatosság változása, az egyéni kreatív gondolkodás változékonyságának igénye, a változásokra és a változékonyságra való nyitott fogékonyság. Ennek fizikai-testi élettani alapja az emberangyal letisztult és multidimenzionálissá vált agyi-tudati működése.

 

Jelenlegi átmeneti korszakunkban a változásokhoz való tudatos és aktív viszonyulási folyamat mindenkitől saját energetikai vibrációjának folyamatos megemelését igényli, hogy ezáltal naivitásmentes, eddigi sokoldalú tapasztalatai alapján éberen új tudatosságú, felelős, új világot teremtő lénnyé válhasson.

 

Az új korszak kezdetén naprendszerünk a világegyetemben történő precíz mozgásai következtében ismét belép a galaktikus Foton-Övbe, amelynek igen finom vibrációjú energiarendszere számunkra teljesen új információkkal telített.

 

Eddig az uralkodó régi energetikai viszonyok következtében a hazug képmutatáson alapuló könyörtelen elnyomás és uralkodási viszonyok jellemezték a földi létviszonyokat emberi tudatszinteken.

Az új energiák egyre intenzívebb támogatásával a dualitás e sötét játékainak, az ezen tudatossággal manipuláló erőknek, az új tudatosságú emberangyalokra irányuló befolyása lehetetlenné vált.

 

Az új energiákhoz történő tudatos csatlakozással és feltöltődéssel, ITT és MOST egyedülálló lehetőség adódik mindenki számára, hogy a korábbi létfeltétele alacsony rezgésfrekvenciájú hatásai alól kiszabadítsa önmagát. Ezzel párhuzamosan mindenki egyéni módon és intenzitással képes megemelni saját rezgésszintjét, ennek eredményeképpen tudatszintjét is egy magasabb létszintet képviselő dimenzióba.

 

Ez a rezgésszint és tudatszint emelkedés teszi lehetővé adott felemelkedett állapotban, hogy felfedezzük önmagunkban a bennünk szunnyadó isteni adottságokat, ezeket újraaktivizáljuk, és ismét olyanokká válhassunk, amilyenek a fizikai testetöltés előtt voltunk.

 

Az isteni tulajdonságok megnyilvánítási képessége nem máshol, nem egy felettünk lebegő és rajtunk uralkodó elképzelt entitásban van, hanem a Teremtő minden egyes földre szállt, fizikai testet öltött gyermekében, egyenesen a Teremtő által az első teremtési körben belénk plántálva.

Mert mi a Teremtő által létrehozott lélekszikrák jogos tulajdonosai és hordozói vagyunk.

A Teremtő részei, az új világ teremtői. Ezt vállaltuk az Otthon elhagyásakor.

 

Ha eljut az anyagi testbe bújt angyali Én arra a szintre, ahol már képes legyőzni az önmagába beépített korlátozottságokat, ha képes legyőzni és elengedni önmeghatározásakor a fizikai-emberi dominanciát, akkor ez a lény emberangyali mivoltában újra a világegyetem magas rezgésű és tudatosságú Teremtőjévé, emberistenné válhat.

Ekkor már egyértelművé válik számára, hogy a létének gyökerei nem földi eredetűek, hogy a földi fizikai teste csak egy parányi része, csupán emberi ideája megsűrűsödött energia manifesztációja teljes önmagának, s e feletti rezgésszinten működik és irányítja sorsát a transzdimenzionális képességű magasabb éne.

 

E nélkül, a spirituális megközelítésen alapuló új tudatosság nélkül, nem lehet a felemelkedés útjára lépni, hiszen feltétlen szükség van a multidimenzionális létünk minden szintű tényezőjének szintetizálására. Csak ennek sikeres megvalósításával válik képessé az angyalember kellő univerzális kozmikus áttekintés birtokában gondolkodni, és így felismerni azokat a jelenségeket és folyamatokat mozgató energia-erőket, melyek egymást tökéletesen kiegészítve működtetik örök módon a teljes világegyetemet.

 

Ha képessé válik felemelkedni ennek a kozmikus tudatosságnak a rezgésszintjére, akkor eljuthat a lét gyökereihez vezető út kezdetéhez. Innen a mindenre kiterjedő és hosszan tartó, magas szintű azonosulás és együttműködés során megvalósíthatja azt az óhaját, amit eddig csak az elképzelt tükörképéhez mert intézni: „jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod”.

 

Eljut a Teremtő országának, egykori Otthonának a működésszintjére, az örökkévaló esszenciális énjéhez, s az eddig mennyországnak képzelt létszint eljön hozzá. Felismeri és megtapasztalja, ezáltal személyesen megélt valóságként tudja, hogy multidimenzionális lénye tulajdonképpen végtelen és örök. 

 

Ezzel megvalósul önön vágya, melyet eddig csak szintén kivetített vízió formájában mert elképzelni. Eljut a paradicsomi lét mára feledésbe merült édeni állapotába.

Átlép általános emberi vonatkozásban dimenzió határokat jelentő küszöböket, s lényét kiterjeszti az egész kozmikus létbe azáltal, hogy új tudatossága és ebből táplálkozó módosult észlelési képességei folytán, eddig számára felfoghatatlan kozmikus rezgéseket is be tud fogadni és értelmezni az átstrukturálódott agya.

Érzi önmagában a végtelent, és érzi, hogy ő mindennek a része, beleoldódik a végtelenbe.

 

Ez a kozmikus kiterjeszkedési lehetősége pedig csak tágul a további fejlődése során, hiszen ez itt van mindig, csak el kell hozzá érnünk az új energia biztosította magasabb rezgésű működés által. Ez a felemelkedett érzékelés diadala, az emberangyali lét megvalósulása.

 

A több ezer éves viselkedési és gondolkodási sablonokat ITT és MOST, az új tudatosságba lépéssel el kell engedni, hiszen ezek nem az új energiás léthez tartoznak. Csak nehézségeket és akadályokat jelentenek, s nem teszik lehetővé az egyéni benső egyensúly stabilitását, ami a felemelkedéshez vezető zarándoklat során feltétlenül szükséges alázat alapja.

 

A múlthoz való konok ragaszkodás és a múltban élés a régi energiákhoz rögzít, azoktól függővé teszi a megváltozott feltételek között is a létet. Komorságot, bánatot, önsajnálatot és haragot generál a kozmikus változások közepette. Teljesen kiegyensúlyozatlan benső és külső viszonyulási állapotokat hoz létre az adott egyénben, pedig egyértelmű, hogy mindig a tudatosságból származó magabiztos öröm érzete az előrevivő, nem a kesergő bánaté.

 

Az új energiás ITT és MOST jelenben pedig, a benső egyensúly leglényegesebb fókuszpontja: a spirituális és a fizikai Én közötti egyensúly.

Ez az önmagunkban felfedezett aranymetszet állapota, ami nem más, mint az ég és a föld közötti azonosság és kiegyensúlyozott harmónia tiszta tudata, az "amint fenn, úgy lenn" állapotának megélése. Ettől az út könnyebbé válik, és a zarándokösvényen haladók elkezdik megteremteni, manifesztálni álmaikat és vágyaikat, melyeket eddig legbensőbb és legmélyebb Énükben rejtegetve hordoztak.

 

Elsősorban aktiválni kell a magasabb rezgésű energiarendszerüket, hogy minden egyes útra kelő azonosulni legyen képes valódi multidimenzionális teremtő voltával és lehetőségével.

Ez a szükséges egyéni feltétele annak, hogy elérjenek arra a szintre, amikor tevőlegesen részt tudnak venni az új földi létük megteremtésében.

 

Ezzel mindenki számára valóságként válik megtapasztalhatóvá az új energia, az új tudatosság, és az ezek által teremtett új földi lét formája. Ez az Új Föld megnyilvánulásának a kezdete, az egyensúly és harmónia, és az ezekből fakadó megújulás szeretetharmóniája. 

 

Ekkor már teljesen elengeditek magatoktól a régi energiás mintákat, amik a dualitáson és a kiélezett ellentéteken alapultak. Magatokévá teszitek az élet, a földi lét új módjait, melyek az egységtudatosságon és az elvárások és félelmek nélküli tiszta szereteten alapulnak.

 

Ennek eredményeként valósul meg az új földi lét emberi kapcsolatainak rendszere, az összefogás és a harmonikus együttélés új módja.

Vannak, akik már eljutottak erre a csodálatos létszintre, így személyes megtapasztalásból tudják ezt.

 

Megvalósulhat az angyalemberi lénynek az az ősi vágya, hogy felismerhesse önmaga többi részét, és újra egységet alkothasson ezekkel. Ez az egyesülés csak multidimenzionális tudati szinten képes kiteljesedni, az univerzális kozmikus energiarácson keresztül.

Lélektárs a lélektárssal ismét egyesülve, a dualitás meghatározottságú valóságunk tudathasadásos állapota ezzel megszűnik, az emberangyal visszanyeri eredendő, földre jövetele előtti teremtett teljességét, magába foglalja ismét távoli kozmikus rezgésszinteken működő lélekdarabjait is. Ezzel az emberangyal teljessé válása megtörténik, és új világot teremt magának az egykori Otthon rezgésszintjén működve, itt a Földön.

 

Az új, emberangyali energiaszint működésének és egyre erősödő voltának hatására, a bolygó rezgésszintje is folyamatosan emelkedik, ez pedig az Új Föld létrejöttét eredményezi.

A bolygó is felemelkedik. Megteremtődik újra a földi paradicsom.         

 

Mindezeknek a változásoknak a legalapvetőbb forrása a tiszta szeretetenergia, a szoláris női energia visszatérése a bolygóra.

Kezdetben - Lemuria korszakában - a női energia volt a domináns, ezt követően - Atlantisz korában -  a férfi energia került előtérbe. Ezután hosszú évezredeken keresztül a Föld nem fogadta be a női energiát, mert a Föld energiarácsa ezt nem tette lehetővé.

 

2005 márciusától ez az állapot megváltozott, ezzel lehetővé vált a dualitás meghaladása, a földi energiák korszakalkotó kiegyensúlyozásával új létfeltételek megteremtődése.

Az új földi létet a kiegyensúlyozott férfi/női energia egysége határozza meg, amely harmóniát és békét hoz a Földre. Egyensúlyba kerülnek az emóciók által képviselt női energiák, és a függőségi problémák által megnyilvánuló férfi energiák.

 

Az emóciók teremtik meg a valóságot megteremtő gondolatokat, és a gondolatok teremtik meg a valóságot megteremtő emóciókat. Ez a létrejövő új energiás szent egyensúly állapota az emberangyali világban. A spirituális információk ezt Gnoszt néven említik.

 

A szoláris női energia magasabb rezgésű, mint a férfi energia. Nem helyettesíti, és nem is helyettesítheti a férfi energiát, viszont tökéletesen kiegyensúlyozza azt. Fő jellemzői: a dolgok megszülése, a kreatív gondolatiság, a szeretetteli gondoskodás.

Ez az energetikai rezgés volt a jellemzője az első teremtésnek, az Otthonnak, ahonnan elindultunk.

 

Teljesen kiegyensúlyozott női energia az, ami most visszatér hozzánk, és részünkké válhat, az új tudatosságunk által. Lehetővé teszi a felemelkedő angyalemberi létben az eddigi egyoldalú kreativitás, a társkapcsolatok alávetettségeinek, és a szexualitás elfajult torzulásainak letisztulását. Az emberi egyéni benső-külső harmonikus egység helyreállítását.   

 

A földi fizikai létünkben a női test szent, mert benne tartja fenn folyamatosságát az állandóan ismétlődő folyton-folyvást emberi testet teremtés. Ezért a nő, az asszony teste nem lehet birtokvágy tárgya.

A nő saját testének és életet adó lényének istenasszonya, ha ő maga ehhez a minőségéhez megfelelő istenasszonyi tudattal bír és kellő méltósággal él.

 

A nő és a férfi az EGY két nélkülözhetetlen fele, csak együtt képesek egészet alkotni, ki egyensúlyozott egységben teremteni.

 

A nők ereje a gondolkodási képességükben rejlik, tudatszintjük függvényében.

Másfajta bölcsességgel rendelkeznek, mint a férfiak, mélyebb kapcsolódásra képesek önmaguk benső isteni énjével.

 

Az új tudatossággal élő nők már nem hajlandók beilleszkedni a múlt társadalmai által nekik meghatározott, idejétmúlt elvárások teljesítőinek sorába.

Sajátos megújító tevékenységük középpontjában az áll, hogy jelentős változásokat akarnak létrehozni az elavult női, asszonyi szerepet illetően.

 

Mivel a régi felfogásban nevelkedtek, harcuk teljesen idegen a szüleik és az őket körülvevő régi tudatosságú emberek számára, de ők ezt a kiközösítéssel járó helyzetet is felvállalják.

Azért jöttek, hogy a nőket megítélő tudati világot megváltoztassák.

 

Ha a női-férfi energiák az új energia felerősödő hatásai által egyensúlyba kerülnek, új megvilágításba kerülnek a női szerepek, az új energiával párosuló új tudatosság pedig megváltoztatja az írott és íratlan törvényeket.

 

A nők beintegrálják magukba a férfi energiát, a férfiak pedig a nőit.

Ezzel a mainál lényegesen magasabb szintű női-férfi energetikai egyensúlyon alapuló harmóniát hozhatnak létre. A szent egyensúly állapotába kerülhetnek a mai kiegyensúlyozatlan állapotok helyett. Ehhez mindkét fél szabad akarata és elkötelezettsége szükséges.

 

Az új struktúrájú energetikai állapot a társas kapcsolatokra is meghatározó hatású, hiszen a közös élmény és a közös gondolat létrejötte és megosztása, a közös benső teremtés felfelé áramló energetikai mozgása hozza létre és segíti a közös isteni szenvedély manifesztálását és átélését a földi valóságban.

Itt már egy másik tudatosság határozza meg ugyanannak a testnek a megnyilvánulásait.

 

Nem kell testet váltani ahhoz, hogy új létformát lehessen megélni.

Csupán az új energetikai sajátosságok irányultságának megfelelő tudatosságot kell alkalmazni, amit a valódi én, a Felsőbb én irányít.  Ez pedig a folyamatos szinkronicitás támogató jelenlétében, az ebből fakadó bőségben és kreatív jólétben fejeződik ki, az adott egyéni szintnek megfelelő szükségletek megvalósulásának formájában. 

 

A létrejövő szent egyensúly állapota, a Gnoszt, mindkét felet minden elvárásból származó, terhelő felelősség alól feloldja. Ennek helyébe a megerősödött önbizalmon, önazonosuláson és önmagunk valamint társunk szeretetén alapuló önértékelés lép.

Itt már nem léteznek terheket jelentő problémák. Az új tudatosságú emberangyal már tudja, hogy a problémának nevezett megoldáshiány csak a helyzet minőségének nem helyes értelmezéséből adódó viszonyulási nehézség, egy függőségi energia megnyilvánulása.

 

Egyszerűen el kell engedni, félre kell tenni, mellőzni szükséges a nem helyes pillanatban felmerült viszonyulási nehézséget.

Megtapasztalhatóvá válik a szinkronicitás azon működése, amely a megfelelő pillanatban minden erőlködésünk nélkül hozza a megoldást, a világegyetemben szabadon működő sokoldalú kreativitás és áramló új energiák révén.

 

Bebizonyosodik, hogy probléma nem létezik, csak meg kell tapasztalni az új energetikai működéseket, ezek között is az elengedés fontosságát.

Ha elengedjük a problémának nevezett viszonyítási nehézségünket, ennek helyén megváltozott energiarendszerünkben üresség keletkezik, amelybe beáramlik a kreatív viszonyulási megoldást képviselő új energia minőség, új energia esszencia.

 

Ebben az új tudatosságban az emberangyali egyén képes tiszta gondolatisággal felmérni, értékelni és elhelyezni önmagát mind a szűk környezeti kapcsolatrendszereiben, mind az univerzális kozmoszban betöltendő meghatározottságában. Rá már nem jellemző a régi tudatosságból eredő önbizalom- és önazonosulás hiány, melyet OTT és AKKOR a sötét szándékú entitások sugároztak belé.

 

Az önelfogadás lényege nem más, mint hogy tisztelni kell önmagunkat, saját entitásunk szent lényegét és lényét. Meg kell látni önmagunkban az örök élet soha meg nem szűnő Fényét.

Ennek feltétele, hogy felismerjük és elismerjük önmagunk saját értékességét.

 

A régi tudatosságban az angyalemberek rengeteget tettek azért, hogy kialakítsák egymásban és gyakorolják az önmagukkal szembeni elégedetlenséget és önutálatot. Sokat segítettek ebben azok a rosszindulatú és ostoba ráhatások, amiket mások tettek meg nem alapozott és jogtalan kritikájukkal az adott egyénre vonatkozóan.

Ezeket az egyén önkritika és önértékelés nélkül a magáévá tette, és mélyen bevéste az elméjébe. Innentől kezdve még inkább nem fogadta el önmagát, és kivetítette öngyűlöletét másokra és az egész világra is.

 

Ezzel szemben mindenkinek önmagát kell tudatosan fejlesztenie.

Lépésről lépésre, egyenkénti megtapasztalások útján a lét leckéjét megtanulnia, hogy fogalmat alkothasson saját megélt tapasztalásai által arról, hogy a másiknak mire lehet szüksége adott szituációban. Csak így lehet önmagunkat hiteles egésszé tenni és a másik igaz társává válni.

 

Rá kell ébrednie minden angyalembernek arra, hogy mindenki csak a saját gondolataiért tartozik felelősséggel, mások ráhatásaiért nem. Mindenki saját életének, saját boldogulásának a felelőse, ebbe bárkinek beleavatkoznia, a teendőket meghatároznia nincs joga.

Mindenki a saját dolgai felett egyedül jogosult és felelős dönteni, és a következményeket viselve tapasztalatokat gyűjteni.

 

Ez a megélés és átélés tapasztalásának hatalma, ezt senki nem teheti meg helyettünk.

Ez az adott egyén léte, ebben minden mozzanat csak az ő tudatának döntési kompetenciája.

Élete minden történése ennek a tükröződése.

 

Mindenkinek meg kell adni a természetes jogát arra, hogy a saját igazsága alapján éljen.

Ez az igazság legbelülről, az egyén, mint kozmikus entitás összes eddigi létformájának tapasztalataiból ered. Lelkéből tükröződik jelenlegi tudatába és határozza meg annak szintjét,

az egyén e létének feladatait és szükségszerű egyéni sorsát.

Mert a mindenkori egyéni igazság a kozmikus evolúciós folyamathoz való tudati viszonyulás függvénye, teljesen egyéni módon a tudati fejlődéssel változó. Minden egyén igazsága más szuverén igazság, melyet mindenkinek tiszteletben kell tartania, és tudomásul kell vennie, hogy egyetlen igazság a földi emberi létben nincs.

 

Az angyalember hajlamossá válhat arra, hogy feladatának tekintse a másokon való önzetlen segítést ahelyett, hogy a saját egyéni feladatai megoldására törekedne.

Így aztán sok léleknek kell e segítségek miatt újólag visszatérnie a földi síkra, mert önmagától nem tanulta meg a leckéit, nem tapasztalta meg a megoldások egyéni önteremtésének folyamatát az új feltételek között.  

 

A tudatos önfejlesztés lehetővé teszi, hogy kiterjeszkedjen a mindennapi tudat az új tudatosság magasabb rezgésű szférái felé, és fokozatosan elkezdje használatba venni azt az univerzális kozmikus makroelmét, amely a valóságot nagyon gyorsan megváltoztatja az adott személy számára.

 

Az angyalemberi létben használatos mikroelme béta tudatossággal bír, míg a makroelme tudatossága alfa rezgésszintű, amely lehetővé teszi, hogy az eddig háttérként működő ”tudatalatti elme” tartalma az éber, mindennapivá vált új tudatosságba kerüljön.

Ennek hatására fokozódik a tudati átalakulás intenzitásának folyamata, a régi, elavult és az egyéni fejlődést akadályozó gondolkodási dogmák elengedése.

Ezek helyén az új tudatosságra hangolódó elme egyre inkább befogadóvá válik a tudás magasabb régiói kozmikus információinak a letöltésére és integrálására.

 

Ezt az univerzális kozmikus makrotudatot a Szent Elme és a Szent Szív energiaközpontjain keresztül tudja az egyén megközelíteni és saját maga számára elérhetővé tenni.

A három alsó csakra energiái átszűrődnek és Fénnyel telítődnek a Szent Szív energiaközponton keresztül, ahogy fokozatosan egyesülnek, és harmóniába kerülnek a magasabban elhelyezkedő három csakra rendszerével.

 

A makroelme az emberi agy jobb és bal agyféltekéinek egyesített működési kombinációjával közelíthető meg. Potenciállal bír az örök bölcsesség Akasha Fénycsomagjaiban eltárolásra került, magas szintű univerzális kozmikus információk hozzáféréséhez.

 

Ez, az emberangyalt transzdimenzionális kozmikus entitássá tevő folyamat, az agy hátsó felében található, a Medulla Oblongatától a korona csakráig terjedően elhelyezkedő - a régi energiás működésű egyéneknél teljesen inaktív és érzékelhetetlen - felemelkedés csakra energetikai aktivizálódásának az eredménye.

 

A régi energiás tudatosságban hasonló eredményt kívánt elérni az elme megtisztítására, az új, magasabb szintű megtapasztalásokra törekvő angyalember a meditáció segítségével. Sok és nagy elvárás övezte mindig is ezt a tevékenységet.

Akarva-akaratlanul rendszerint blokkokat helyeztünk el meditációs igyekezetünk során, és ezzel megakadályoztuk az energia szükséges ténylegesen szabad áramlását.

A meditációval annak rövid idejére esetenként elmenekülhetett a sikeresen gyakorló a dualitás valóságából, de nem igazán juthatott el az ITT és MOST szent pillanatáig.

 

Amikor már az új tudatosság által az ITT és MOST szent pillanatában élünk, nincs többé szükségünk a meditációra.

Mi vagyunk az ITT és MOST-ban élő és létező valódi kozmikus meditáció megtestesítői. Ebben a létállapotban megérthetjük és átélhetjük Buddha felismerését, mely szerint nem az a végső igazság, amit az elme meditációjával el lehet érni.

 

A meditáció hagyományának célja a régi duális tudatosságban élő és működő emberi elme valamilyen szintű időleges szabaddá tétele önkorlátozott állapotából, és a makrotudat tudatosságának megközelítése és szikráinak befogadása saját elménk holdudvarába.

 

Az új energiában a magasabb rezgéssel működő új tudatosság megvalósításával, állandó természetességgel, azonnali és közvetlen módon kapcsolódhatunk a makrotudat információihoz.

Ezt az teszi lehetővé, hogy az új energiás tudatosságban a régi meditáció gyakorlatát a folyamatos és tetterős benne létezés gyakorlata váltja fel, az eddig a szintig eljutó emberangyal esetében.

Így ez az egyén közvetlenül hozzáférhet bármikor kiegyensúlyozott harmonikus állapotában az univerzális kozmikus bölcsességhez. Ez egy interdimenzionális tudatosságon alapuló transzdimenzionális kommunikáció, melynek hatása és eredményessége a benső isteni énünkkel való egyre erősödő integráció során folyamatosan fokozódik.

Itt, ebben a tudatállapotban nem kell már mást tenni, csak önmagunk esszenciális lényegére, a földön járó isteni énünkre fókuszálni, folyamatosan fenntartva az elért magas rezgésszintünket és kozmikus tudatosságunkat. Így lehetővé válik annak megtétele, amit szeretnél, amit kívánsz, és amit tenned kell. Mert a korlátlan teremtő erő részévé válik ekkor az emberangyal.         

 

Ez az állapot pedig része annak a kozmikus megállapodásnak, amely a földre érkezésünkkor köttetett a dualitásba merülő földi énünk és a magasabb rezgésszintű világokban létező angyali énünk között.

Ez a megállapodás a valódi társteremtésről szól, arról, hogy az emberangyali szintre eljutó földi angyalemberi entitás számára közvetlenül hozzáférhetővé válnak a kozmikus szellemi szférák segítségével történő teremtés lehetőségei, az egész emberiség érdekében.

 

Az emberangyali rész és a szférikus angyali rész egymással integrálódva és szintézist alkotva, egyenjogú társként vesz részt a tudatos teremtésben, megvalósítva a társteremtés univerzális kozmikus folyamatát.

Itt ér véglegesen véget az angyalemberi létben bekövetkezett tudatos elkülönülése az embernek a szellemi léttől és létezőktől.

Mindennek a sűrű fizikai anyagi viszonyokban lehetséges dualitás megtapasztalása volt az indítéka és a célja.

 

Ma már nyilvánvalóvá vált, hogy az anyag valójában csak egy energiafajta.

A dualitásról pedig ma már tudjuk, hogy valójában csak egy általunk létrehozott megközelítési és viszonyítási forma, s mindkettő a szellemtől való elkülönülés szükséges eszköze volt.

Erre volt szüksége a földre szállt angyali entitásoknak a fizikai testben, hogy biztosíthassák maguknak a szellemi szférájú énüktől való teljes elkülönülést, a testi elme és az ego teljes önállósodása érdekében. Ez adhatott csak teljes önbizalmat számunkra a földi anyagi lét feltételeinek és összefüggésrendszereinek sokirányú felfedezésében és megismerésében.

Ezért jöttünk a Földre, ezért öltöttünk magunkra anyagi szkafandert.

Ez volt eredendő küldetésünk. Ezt teljesítettük, és továbbléphetünk az emberangyali létbe, amely visszavezet bennünket a vágyott Otthon létfeltételeibe, ITT és MOST, az új földi létben.

 

Mindez csak akkor érhető el, és valósítható meg az emberangyali minőség szintjén, ha az elkülönülésből eredő bizalmatlanság érzését, az önbizalomhiányt, e régi energiák által támogatott korlátozó érzést elengedi. Megengedi magának a továbblépni szándékozó angyalemberi egyén, az új energiák által támogatott isteni önvalójának mind teljesebb kibontakoztatását és kiteljesedését.

 

Ennek módja pedig nem több, mint megbízni önmagunkban, bízni a szellemi önrészünkben, teljes tudatában lenni annak, hogy valójában honnan jöttünk, és kik is vagyunk eredendően.   

A megengedés lényünk isteni magszintjén, annak tudatos integrálásával és szintézisbe vonásával történhet csak meg.

Ez a bizalom és önbizalom új minőségi sarokpontja, az emberangyali kibontakozás szükségszerű kezdete.

 

Ez az új energiában való önmegvalósítás legnagyobb kihívása. Az önkorlátozó módban működő elme kizárásával megengedni önmagunknak a feltétel nélküli megengedést, az események és a történések szabad folyásának utat engedve.

Ehhez kell az új tudatosság magas szintű birtoklása, az események és történések kívülről történő szemlélése, az érintettségből fakadó kishitűség és önmarcangolás kizárásával. Ezt az állapotot nevezi az új paradigma fogalomtára a semmit tevés, a teljes benső csend időszakának.

 

Amikor a két földi tudatosság szétválása történik ITT és MOST, az új energiák teljes befogadásának folyamatában, az angyalembernek elő kell készítenie önmagában a befogadás képességét. Tehát ez a semmit tevés állapota nem egy passzív állapot, viszont nincs benne semmi látványos.

Az angyalember elengedve a régi energiához kötődő ítéleteit és felfogásait, kitakarítja tudatát, és helyet biztosít ott az új energiák által dominánssá vált új tudatosságnak.

Nem kell ebben a szakaszban hatást gyakorolni a változásokra, meg kell engedni a szellemi energiáknak, a lelked energiáinak, a te saját isteni részed aktivizálását katalizáló energiáknak, hogy szabadon beáramolhassanak tudatod megüresített szféráiba, feltöltve azokat az új lét tudati feltételeivel. Nincs más tennivaló, mint a benső csend állapotában megengedni a folyamat megtörténtét, az elengedést és a beáramlást.

 

Ezzel tesszük lehetővé önmagunk számára az új körülmények mind teljesebb megértését és befogadását, és alapozzuk meg az új kreativitásunk, új létünk széleskörű lehetőségét ITT és MOST. Megértjük az univerzális kozmikus összefüggések viszonyrendszereit, és ennek tudatában végezzük új teremtőként tevékenységünket, ahogy eddig még soha nem tettük.

Megérezzük az életet, megérezzük a minden, ami van kiteljesedett egységes létét, megérezzük a kozmikus létünk szenvedélyét, a vagyok, aki vagyok örök érvényű, én nélküli lényegét, igazi esszenciális emberangyali valónkat.

 

Az ilyen megérzések által tudunk túllépni eddigi korlátainkon, eddigi önmagunkat alulértékelő meghatározottságainkon, s tudunk segíteni saját kiteljesedésünkben másoknak is.

Innentől az emberangyali lét feltételei univerzálisakká válnak, amelyek kozmikus szinteken önmagukat illesztve össze jelennek meg nap, mint nap egyéni, új létbeli valóságunkban.

 

Az irányultság szándéka, az egyéni és a bennünk levő isteni lényeg tudatos összekapcsolódásának a dominanciája határozza meg egyéni haladási irányunkat, zarándokösvényünk útvonalát, a kozmikus együttrezgésen alapuló szinkronicitás megnyilvánulásaként mindörökre.

 

Életünk további folyása, menete és minősége csak ráhangolódásunkon, isteni énünk átélésén múlik, azon, hogy tudatos szándékkal megengedjük magunknak, hogy újból azok legyünk, akik eredetileg is voltunk: a Teremtő részei, gyermekei. Így, és csakis így juthatunk el az ITT és MOST szent pillanatának folyamatos, új tudatú átéléséhez, amikor megengedjük magunknak, hogy a dolgok velünk az univerzális kozmosz törvényei szerint megtörténjenek.

                                     

Ennek, a feltétel nélküli megengedésen alapuló állapot önmagunk által átélt élményének az őszinte megosztása egy másik emberrel, egy csodálatos új kapocs létrejöttét jelentheti a két egyén között.

Ez a megosztás bevésődik, feljegyzésre kerül a kozmikus tudatosság szintjén, és közös lesz a két egyén szellemi szférájában az örökkévalóságig, amit nem lehet többé onnan kitörölni.

Ez a megosztás az egyik módja az eddig a szintig eljutott emberangyal kiteljesedésének, kozmikus feladata teljesítésének az emberiség egésze felemelkedését illetően. Itt jut el ismét az ITT és MOST beteljesedett szent pillanat örömének a megérzéséig és megértéséig.

 

Ez az állapot és ez az érzés ível át minden eddigi korláton és akadályon.

Az átadás nem csak megosztás, hanem elfogadás is. Önmagunk benső isteni lényegének, az ebből eredő magasabb kozmikus tudatosságnak a megéléseken, és az átélések személyes megtapasztalásán alapuló nyílt elfogadása.

 

Az emberangyali lét, az új földi lét bizonyossága és feltétel nélküli gyakorlásának megtestesítése, melynek során képessé válunk elhagyni a régi duálisnak nevezett létfeltételeket a jelenlegi fizikai testi valóságunkban, egy magasabb dimenzió tudatosságának rezgésszintjére, a szeretet birodalmába eljutva a Kardok Hídján keresztül.

 

Ezért jöttünk a földi anyagi létbe, hogy testet adjunk az új teremtési kör gyakorlatának, a MINDEN, AMI VAN félelem nélküli elfogadásának és további kiteljesítésének, a visszatartó blokkok elengedésének a mindent újrateremtés folyamataiban.

Ez az új világkorszak, a Vízöntő korának szükségszerű univerzális kozmikus irányultsága és követelménye számunkra.

 

Itt már nem működik a "kellene" és a "megpróbálom" alávetettségből eredő bizonytalan megközelítési formája a dolgok megvalósítását illetően.

Ez az új energiás lét már nem ismeri el az egyén feletti bármiféle uralom létét, így nem ismeri el az ez alóli kibúvókként használt bizonytalan és határozatlan cselekvési szándékokat sem.

 

Mindenki természetes létjogán a maga ura, szabad akarattal rendelkező egyéni entitásként nyilvánulhat meg. Ez pedig a nyíltan felvállalt és gyakorolt önmegvalósító cselekvővé válást teszi lehetővé és igényli az emberangyali lét szintjén.

 

A kreatív alkotás, az ehhez szükséges feltételek létrehozása és a megoldások megteremtése minden különösebb erőfeszítés nélkül lehetségessé válik.

A spirituális lét természetét kell megvalósítani mindennapi gyakorlati szinten.

Nem szükséges és nem kívánatos a látványosság, a seregszemlék és a ceremóniák sora, a tömegdemonstrációk erőt és energiát fitogtató hangoskodása.

A spirituális természet minden megnyilvánulása benső folyamatként megy végbe, az egyéni intim szféra részeként.

 

Az egyén saját maga feletti hatalmára és folyamatos benső egyensúlyára való törekvése, erőteljes és teljesen önmagában zajló egyéni kreativitást kíván és feltételez. Ez a további spirituális fejlődés alapja és lényege mind egyéni, mind bolygó szinten: a szabad változtatás képességének bátor megvalósítása.  Ezt támogatja az új energia minősége, amely bennünk testet öltve a teljes elfogadásban és a tiszta, feltételek nélküli szeretetben fejeződik ki.

 

Ahhoz, hogy angyalemberi voltunkban az újat el tudjuk fogadni, előbb a régi megrögzöttségeinket el kell maradéktalanul és véglegesen engedni.

A jelen minden lehetőségét meg kell testesíteni, szeretettel és szeretetben kell élni, az ITT és MOST, a MINDEN, AMI VAN állapotát félelmek, önkorlátozó falak és előítéletek alkotása nélkül ki kell teljesíteni.

 

Minden elénk táruló pillanat teljes makrotudatossággal történő átélése és megtapasztalása növeli energetikai rezgésszintünket, közelít bennünket az örök teremtő szellemi energia rezgéseihez. Ez a közelítési lehetőség a soha el nem pusztítható, tőlünk el nem vehető szellemi voltunk kiteljesedésének megnyilvánulása, a Teremtő Szellemhez való zarándoklatunk sikerének jele.

 

Földi lényünk egyre kiterjedő, új tudati teljessége visszatérni igyekszik lényünk eredendő teljességébe, minden létező multidimenzionális részünk teljes mértékű elfogadása által.

Ezzel az angyalemberi egyén eljut önmaga megváltásához a jézusi elv szerint: "Te vagy a megváltó, amikor megszabadítod magad az összes illúziótól."

Ennek a megváltásnak a lényege pedig az, hogy aki egyszer eljutott erre a pontra, az nem eshet többé az egyszer már önerejéből elért szint alá. Olyan egyensúlyi állapotba kerül biológiai és spirituális önvalóján belül, amely messze túl van minden olyan tapasztaláson, amit az erre a szintre igyekvő angyalember eddig megszerezhetett.

 

Nyilvánvalóvá válik minden ide eljutott angyalember számára, hogy az eddig olyannyira elmisztifikált megvilágosodás nem más az új energiában, mint az új tudatosság általi teljes önmegvalósulás.

Ezek a fogalmak ITT és MOST jól beazonosítható egyezést jelentenek.

 

Ennyire egyszerű az évezredek óta rejtélyesnek, és az átlag angyalember számára elérhetetlennek jelzett állapot.

Az új energiának ugyanis a maga természetében vannak olyan szintjei, amelyek új tudatosságú kihasználásával messze túljuthatunk mindazokon a korábbi lehetőségeken, amiket a régi energiák és a dualitás korlátolt lehetőségei nyújtottak.

 

A sokak által elképzelt és óhajtott azonnali vagy gyors megvilágosodás a dolog természeténél fogva természetesen nem lehetséges. Csupán a hosszú, alapos, kitartó és folyamatos benső önfejlesztő munkálkodás vezethet el ide.

 

A megvilágosodás magas szintű új tudatosságon alapul, és közvetlen kapcsolat van a mindenkori tudatosságszintünk és energetikai rezgésszintünk között. Ahogy fokozatosan és folyamatosan fejlődünk bensőnkben, és kiterjeszkedve kiteljesülünk önmagunkból a magasabb kozmikus makrotudatosság felé, ennek megfelelően emelni vagyunk képesek rezgésszintünket is.

 

Nem lehetséges senki számára az azonnali és gyors megvilágosodás, és az ezzel járó hirtelen magasabb szintű energetikai vibráció, mert anyagi-biológiai lényünk, testi mivoltunk képtelen a magasabb frekvenciák azonnali vibrációs ugrásának elviselésére. Ugyanez a nyomós oka annak, hogy bármilyen lehetséges magas szinten is működünk már a dualitás viszonyai között, nem tudunk egyik napról a másikra átjutni a dualitásból az új energiás egységünkbe. Fokozatosan megteremtve benső és külső energetikai egyensúlyunkat, vezet a zarándokösvény a Kardok Hídján át az új földi lét csodálatos tájaira.

Érdemes elindulni a földi mennyország felé.

 

 

 

 

                                                                                               AZ ÚJ TUDATOSSÁGGAL ÉLŐ EMBERANGYAL

 

 

 

Az eddig elvezető zarándoklat útján az elszántság és a kitartás segíti a vállalkozó angyalembert az Otthon kapujába.

Aki eddig eljutott, az már bátran belemerülhet a rá váró új létforma minden egyes viszonyulatának soha eddig meg nem tapasztalt átélésére és befogadására.

 

Legyen nyitott, mint egy újszülött, hiszen új entitásként érkezik ebbe az új minőségű tudatvilágba, és a további ittléte alapjaiként építse magába az újonnan tanultakat.

Bár új tudatossággal jutott el eddig a pontig, továbbra is bővítse új tudatossága tartalmát, hiszen pillanatról pillanatra mindig minden változik, így folyton-folyvást valami újat képes felfedezni a tanulni és tapasztalni vágyó, a magasabb szférák számára új világaiban.

 

Az itt kizárólagossággal működő és érvényesülő tiszta szeretet kifejeződéseinek

megszámlálhatatlanul sok a megnyilvánulási formája, melyek pillanatról pillanatra felfedezésre, befogadásra és feldolgozott beépítésre várnak. Ezek megerősítik, és kozmikus tudatosságú kreativitáshoz juttatják az ide eljutott angyalembert, segítve itt is megtalálni a saját útját, az új emberangyali lét szeretetegységén belül. A lét itt is tiszta tettekben megnyilvánuló teljes részvételt, tökéletes benne levést igényel mindenkitől.

 

Ide elérve a zarándokösvény már nem folytatódik tovább, hiszen nincs "merre tovább?" kérdés sem. Itt új irányok és új utak helyett új minőségek megismerése, és sajátunkként való egyértelmű megnyilvánítása a szükségszerű lehetőség.

Ennek során tovább növelhetjük a bennünk megnyilvánuló Fény erejét és annak kisugárzását.

Így válhatunk később a kozmikus lét istenemberi entitásává. Ekkor pedig teljes egyértelműséggel bebizonyíthatjuk önmagunknak, hogy kik is vagyunk valójában.

 

Az az entitás is mi leszünk, csak más tudatosság által meghatározott állapotunkban, a VAGYOK, AKI VAGYOK igaz valós állapotában. Ehhez csak annyi bátorság kell, hogy engedjük meg önmagunknak ITT és MOST, hogy önbecsülésünk és életszeretetünk az őt megillető igaz helyére kerülve vezérelje minden tettünket, előtérbe és dominanciába engedve benső motiváló lelkierőnket.

 

Így járjuk lépteinket az élet táncában.

Legyünk nyitottak az új kozmikus hatások felé, és engedjük magunkba áramlani az új korszak energiáival ránk zúduló új szellemi irányultság meghatározottságait is.

 

Az emberangyal új létformája, útjának mások által is érzékelhető és könnyen észrevehető minőségi változásai hatással lehetnek, és általában vannak is a környezetében élőkre. Ezek a változások a lehetőségek tudatos felismerésén és a kellő pillanatban történő könnyed megvalósításán keresztül nyilvánulnak meg az átlagemberek számára anélkül, hogy ezekről nekik közvetlen tapasztalatuk lenne.

 

Ők látják ugyan a változásokat, de nem képesek még felismerni az adott pillanat természetének minőségét, melyet az új tudatosságú emberangyal a teremtéséhez sikeresen alkalmaz és felhasznál. Őrá már nem tudnak igazából hatni a régimódi társadalmi elvárások és hatások.

Annál inkább ezektől elidegenedve fordul a kozmikus energiák biztosította szinkronizációs folyamatok lehetőségeinek mind teljesebb és tudatosabb kihasználása felé.

 

Mivel egyre távolabb kerülnek a dualitásban leledző sötét tudatosságú és szándékú, árnyékot és káros befolyást vető tényezőktől, így ezek már nem képesek rájuk hatni. Magasabb szintre, magasabb rezgéstartományba és ezeknek megfelelően magasabb működési feltételek és lehetőségek közé emelkednek, ahol már a duális befolyások nem érhetik utol őket.

Mert ők már a felemelkedés útjára léptek.

 

A felemelkedés folyamata sem igényli az erőlködést, a hajszát, csupán a folyamatos, irányult és aktív, kreatív benne élést.

Nem kell megszállottan törekedni semmi felemelkedett látványos cselekedet bemutatására, csupán elhelyezkedni a semmit tevés bölcs állapotában, és a szándékot folyamatosan kivetítve és erősítve, a kellő szent pillanat elérkezését hagyni, bevárni. Őrizni a folyamatos benső egyensúlyi állapotot, a magas rezgésszámot, a folyamatos közvetlen nyitott és befogadó kapcsolatot az univerzális kozmosz Teremtő energiáival.

 

Aki eltér ettől a teremtési formulától, az rendszerint nagy teremtési igyekezetében megerőszakolja ennek a folyamatnak a kozmikus törvényszerűségét és rendjét. Teremtményül egészen mást kap manifesztálódott alakban és lényegben, mint amiért annyira igyekezett. A teremtményei pedig akkor is örökre hozzá tartoznak és kötődnek, ha tetszik ez neki, ha nem. Mindenkinek minden egyes teremtéséért és teremtményéért viselnie kell a következményeket, ha kedvére valók azok, ha nem. Ez pedig alapvetően befolyással bírhat az eddigi sikeres zarándoklat beteljesedését jelentő gondtalan új lét milyenségére, az adott egyén esetében.

 

Egy Fényvivőnek, egy új tudatosságú, magas rezgésű emberangyalnak nincs miért és nincs hová sietnie. Türelemmel éli mindennapjait, a benső békesség tölti ki létét, türelem és önbizalom fejeződik ki minden tettében és szavában, a kettő egységében.

Így halad saját ütemében az irányultságának megfelelő úton, így fejezi ki szándékát és így várja ki a megteremtődés megfelelő szent pillanatát. Az univerzális kozmosz általános lüktetésében és energetikai hullámzásában létezik, ahhoz igazodva, abban kiteljesedve, ahol már nincs idő. Az örök folyamatosság birodalmában.

 

Ebben a kozmikus létformában a szeretet az éltető erő, a tiszta szeretet áramlik be az itt létezőbe és a szeretet sugárzódik ki koncentrált tiszta formában belőle.

Ez a szeretet mindig megértő, mindig segíteni kész és mindig adni kíván önmagából.

 

A szeretettel teli emberangyal mindig kész arra, hogy adjon magából, minél többre van szüksége valakinek, annál többet. Él az őt meghatározó új tudatosságában és árad belőle a korlátlan tiszta szeretet. Szolgálja embertársait, a bolygót, és az egész univerzális kozmoszt.

Ő ezért van ITT és MOST.

 

Az ITT és MOST szent pillanata pedig folyton-folyvást megújul.

Ezt az adott szent pillanatot eddig még soha nem volt módunkban megélni, de ezután már soha nem is lesz lehetőségünk erre. Mert ez a pillanat egyszeri és megismételhetetlen, minden pillanat egy új pillanatot szül, ami ismét más lesz minden eddiginél és az őt követőknél is.

Egyetlen dolog teszi örökké, ez pedig a pillanatot szülő szeretet.

A Teremtő tiszta szeretete.

 

Minden szent pillanatnak az ITT és MOST örök folyamatában van egy adott minősége. Van a benne megnyilvánuló teremtői tiszta szeretetnek egy szikrányi irányultsága, üzenete, információ-tartalma. Ez hordozza az adott pillanatban rejlő lehetőséget.

 

Ezt képes megérezni, felismerni, beazonosítani és tudatosan használni teremtési procedúrájában a magas tudatosságú, kellően felemelkedett állapotú, szenzitív emberangyal.

Ez a kozmikus szinkronicitáshoz történő szabad csatlakozás kulcsa, amit minden földi létben élő angyali entitás megszerezhet.

 

Aki ebben a létformába már eljutott, az további léte minden pillanatában átélheti a teremtő emberangyali lét teljes szabadságát. Ráérez és rálát az összes létező dolog lényegének az összefüggésrendszereire, érzi az ezeket működtető energiákat, hiszen ezek már ezen a létszinten azonosak az ő saját energiáival. Belőle is ez a tiszta szeretetenergia sugárzik ki, valódi lénybeli természetét, szellemiségét és fejlett tudatosságát korlátlanul szabadon kivetítve.

 

Az új energiában, új tudatossággal önmagát megvalósító és kiterjesztő emberangyal már nem tart szükségesnek, és nem is ismer el korábban alkalmazott különböző dogmásított technikákat, és kötelezőnek kinyilvánított szabályokat.

Ő már felülemelkedett ezeken a formaságokon, saját tudása és tapasztalatai alapján érzi a folyamatok lényegét és zajlását anélkül, hogy ahhoz bármiféle elvárt, vagy kötelezőnek tartott ceremoniális eszközöket kellene alkalmaznia.

 

Teszi a maga természetes lehetőségei között, amit tenni kíván, használva csupán azt az energiát, ami éppen a maga természetes módján eljön hozzá. Nincsenek már rá meghatározó befolyással a külső, tőle idegen információk. Csak a saját benső lényegére és irányultságára támaszkodva biztosítja új létét.

A transzcendentális megvilágosodáson keresztül halad a teljes kozmikus entitássá válás útján.

 

Ez tulajdonképpen egy újjászületési folyamat, amit az anyagi testbe - burokba - bújt angyal kezd meg, hogy a transzmutáció végére ismét azzá váljon, aminek eredendően teremtetett.

Emelje fel anyagi léte rezgésszintjét arra a frekvenciára, amely a testbe merülése előtti örök kozmikus angyali létét jellemezte.

Anyagi-testi voltában válhasson így ismét az Otthon várva várt tagjává.

 

Ez csak kellően magas egyéni rezgésszint, és az ebből kifejleszthető emelkedett tudatszint kérdése. Így, ezen az úton és módon juthat vissza minden angyalember az eredete forrásához, legbenső esszenciális énjéhez, teljesítve minden vállalását, befejezve küldetését.

 

Ekkor már nincs olyan dolog, amit ne tudnánk megváltoztatni, de nincs is olyan dolog, amit szükségünk lenne megváltoztatni. Eljutunk oda, ahol már minden úgy történik, ahogy az nekünk is megfelel, és örömmel fogadjuk mindazt, ami körülvesz bennünket.

Érezzük és tudjuk, hogy a bennünket körülvevő és velünk együtt lüktető - rezgő valóság annak a Teremtő Erőnek a mindenkori megnyilvánulása, amely a mi részünk is, amelynek mi

is a részei és aktiválói vagyunk.

 

Csak ez az egy irányultság létezik az egész univerzális kozmikus létben, minden ennek a valamilyen szintű kifejeződése. Ez a világegyetem egyetlen igazsága.

Aki ezt az igazságot vállalja és magáévá teszi, az megtalálja egyéni zarándokútján az Otthont.

 

Ennek az igazságnak az elfogadása az új tudatosságú életszakasz kezdete, egyéni átélése pedig már a megérkezés pillanata.

A közbeeső út pedig a folytonos elengedés, elfogadás, megváltozás és újjáteremtődés nem könnyű, de csodálatos élettáncával telített.

Ahogy egyre előbbre jutunk, egyre tökéletesednek és könnyedebbé válnak ezek a tánclépések.

Egyre lazábban vezetnek bennünket az új tudatosságon alapuló élethelyzetek önmegoldódásai, s egyre jobban megértjük, hogy mit is jelent a saját teremtésünk által manifesztálódott létünk tökéletessége.

 

Ebből a perspektívából tisztán és egyértelműen látszik, hogy az élet látszólagos zűrzavara, tökéletlen volta és minden bonyolultsága, csupán a sok irányból és egyre erőteljesebben manipulált emberi tudat torzszüleménye.

Minden kívülről ránk zúdított manipulatív hatás azt a célt szolgálja, hogy a tájékozatlan és hiszékeny angyalember kiszolgáltatottnak és értéktelennek érezze magát ebben a hamisan elévetített illúzióvilágban, akit majd a jó szándékú manipulátor megment ebből a szorult helyzetéből az éppen aktuális haszonszerző tevékenységével.

 

Az új tudatosságú angyalember már átlát ezeken a megtévesztő, régimódi trükkökön, s tudja, hogy hol, miben, és hogyan kell meglátnia önmaga és minden dolog lényegét, benső szépségét és értelmét.

 

Lehatol a dolgok esszenciális mélységeibe, ahol megleli a mindent átjáró és átható lényeget, a tiszta szeretet Fényének ragyogását. Ettől pedig számára a dolgok és a folyamatok teljesen új megvilágításba kerülnek, új értelmet kapnak

Elvesztik jelentőségüket innentől kezdve a külsődleges dolgok, megszűnnek az ilyen okok generálta gátlások és önelégedetlenségek. Egyre inkább megvalósul, a vagyok, aki vagyok szemlélet alapján, a teljes önelfogadásból eredő jó közérzet.

 

Az angyalember ekkor már egyértelműen tudatában van annak, hogy a fizikai teste csupán egy szkafander, egy eszköz a földi megnyilvánulásaihoz, a lényeg azon belül, a lelki tényezőkben leledzik. Ott van isteni szikránk, eredendő tökéletességünk, önmagunk által eltemetve.

 

A lényegünket, és minden dolog lényegét nem a felszínnel kell azonosítani, hanem meglátni és megérteni a legmélyünkben megbúvó esszenciális lényeget, a transzcendentális valóságot, a Fényt.

Ezen a módon válik képessé minden angyalember kiszabadítani önmagát a felületes anyagi világszemlélet hamis értékrendjének fogságából, s meglelni mindenben az alkotó lényeget.

 

Ez pedig egyértelművé teszi a bizonytalankodó számára, hogy lényünk lényege nem a fizikai testünk, hanem az a Teremtő Energiaszikra, amely örökkévaló lévén ideiglenes lakhelyeként használja azt.

Az ebben valamilyen egyéni szinten megnyilvánuló tiszta szeretetenergia az, mely minden létezés forrásából ered, s ha sikerül fizikai lényünket ehhez közeli rezgésszintre felhozni, akkor eluralkodik rajtunk a békesség, a derű és a kiáradó szeretet.

Ezek adják a stabil alapot utunk további sikereihez az emberangyali lét teljes megéléséhez.

 

A tiszta kiáradó szeretet fizikai módú kifejezése az anyagi létben lehetséges csak.

Ahol nincs fizikai test, ott nem lehetséges az érintés, az érzések ilyen fizikai módon való közvetítése, átadása. Erre a számtalan árnyalatú közvetítésformára pedig szüksége van az emberi lénynek, hiszen a szónál sokkal mélyebben és egyszerűbben, érzékelhetőbben képes kifejezni vele érzéseket és szándékokat. Az emberi érintés sajátos módon információt ad át.

Ehhez földi létforma kell, ehhez emberi alkat kell.

 

De kevés ITT és MOST a régi tudatosságú emberi alkat, amely elveszetté vált a szavak elértéktelenedésében, azok értelmének és értelmezhetőségének egyre kaotikusabbá váló zűrzavarában.

Ahol nem lehet egyértelműen megfogalmazni és leírni egy - egy jelenséget, ott csak a közvetlen megtapasztalás, a fizikai létben a közvetlen érintésből eredő érzet marad az egyetlen korrekt módja valamely dolog lényegi érzékelésének.

 

A szavak leírhatják a felszínességet, a kontúrosságot, de a benső lényeget csak a közvetlen érintés, érintkezés egyéni tapasztalata által lehet korrekt módon érzékelni. Ebből fakadnak azok az ismereteink, melyeknek meg kell előzniük a gondolati folyamatok által létrejövő, manipulatívan önkorlátozó- és hárító rendszerek szavakban megformálódó és megnyilvánuló kifejeződéseit. 

 

Csak így biztosítható, hogy a közvetlen érzékelés direkt érintésen és érintkezésen alapuló tapasztalási módja megelőzhesse az elmét, a sokértelmű szóhasználat zűrzavaros fogalmi képalkotásainak egyre átláthatatlanabbá váló dzsungelében való eltévelyedésében és lényegvesztésében.

Így a közvetlen, szavak nélküli megtapasztaláson alapuló érzékelésből, egyéni emberangyali megérintésből és érintkezésből fakadhat csak az univerzális kozmosz végső valóságának intellektuális közvetítések nélküli átélése és megértése.

 

Ezen az egyéni tapasztalati módon veszítheti el egyszer s mindenkorra az eddig eljutott zarándok a benne mélyen megbúvó kettősség érzetét, a világ önmagán belüli és önmagán kívüli megosztottságának illúzióját illetően.

Felismeri, hogy valójában a körülöttünk érzékelt, általunk tapasztalható világ is tulajdonképpen mi vagyunk, hiszen az egyén vetíti ki, az egyén teremti meg és alakítja olyanná, amilyen éppen.

 

Ennél fogva csak mi magunk változtathatjuk meg, ha mi magunk mássá válva, mást sugárzunk ki bensőnk lényegéből. Mert amilyen az egyén tudatvilága, olyannak képes csak megteremteni a saját környező világát is. Ez hat vissza rá minden pillanatban, saját meghatározottságai tükörképeként. Amilyen a bent, olyan a kint is.

 

Az új tudatosságban élni annyi, mint egynek érezni, és egységben megélni ezt a valóságot.

 

Nem könnyű feladat ez azoknak a korábban leszületett angyalembereknek, akikbe a régi energiás tudatosság önkorlátozó fogalomrendszerei, paradigmái erőteljesebben bevésődtek.

Az ő agyuk a mai új energetikai rezgésekre még a régi ingerekkel igyekszik reagálni. Nekik fokozottan éberen kell figyelniük arra, hogy az új energia felé való nyitottságuk paradigmaváltási folyamata fokozottan önkontrollált agyi tevékenység mellett valósuljon meg.

 

Az agyba érkező energiarezonanciák minden frekvenciája, az általuk létrehozott összes agyi folyamat teljesen egyéni módon, a korábban beépült illúziók egyéni rétegének és markánsságának a ma még meglévő maradék szintjén módosulva fejti ki végső hatását. Ez sokszor csak a felszínes megismerést teszi lehetővé, ám az új tudatosság lényege ezzel szemben a minél mélyebbre hatolás a dolgok felszíne mögé, egészen az esszenciális lényegig.

 

Mindenképpen törekedni kell arra, hogy a felszínes szemlélődést elkerülve, az agyi tevékenységet tudatosan és folyamatosan kontrollálva eljusson minden angyalember a valódi látás megtapasztalásához, a valóság mélységeibe való betekintés képességéig.

 

 "Láss, ne csak nézz!"- hívja fel a figyelmet a költő, teljesen jogosan.

Aki csak tekinget, csak nézelődik, az csak a felszínt látja, de soha nem jut el a dolgok benső lényegi összefüggéseinek a megismeréséhez, nem találja meg az isteni lényegüket.

 

"Azt mondom: láss, mert sorsod csak így érted. Lásd, mit meg kell látnod, másképp kell már élned!"

Ez minden helyes irányú cselekedetünk kiindulópontja. A zéró pont a Fény felé való elmozdulásban, az örökkévalóságban történő feloldódásban, a mindennel szellemi síkon egyesülésben.

 

Ez a kapu, amin belépve elénk tárul a valóság, miszerint minden benső lényege ugyanaz: a Fény.

Minden létező dolog ugyanannak a Teremtő Szellemnek egy parányi szikrája.

Ezek univerzális kozmikus összességének együtt működése maga a Szellem megnyilvánulása, az univerzális kozmikus lét.

 

Ez a felismerés az emberangyali lét végső stádiumát jelenti és jelzi.

Aki ezt megérzi, megérti és megéli, az már Otthon van, legyen bárhol is a világegyetemben.

Tudja, hogy ő maga is egy leképzett univerzális egység.

Tudatában van és átéli önmagán belül, az "ahogy fenn, úgy lenn" jelentésének valóságát, a Fény misztériumának a teljességében.

Érzi, tudja és megéli az örök létezés határtalanságának bizonyosságát, függetlenül fizikai testi mivoltának pillanatnyi állapotától.

 

Ahol ő jár mindennapi léte során, ott minden, ami van - Egy.

Ott már nem a pillanatnyi megnyilvánulási forma lehetősége a szempont, hanem a benne levés szent állapota, csupán maga az örök lét.

Ennek pedig nincsenek eszközei és feltételei az Otthon szintjén. Csak az Otthonlét boldog állapota van visszavonhatatlanul. A transzcendens szabadság kozmikus végtelensége.

Az istenemberi lét kezdetének állapota.

 

Milyen viszonyulások is jellemzik a felemelkedett emberangyali állapotot?

Elsősorban és legalapvetőbben az univerzális kozmikus lét törvényeinek, mint az új, magasabb tudatosság alapelveinek az ismerete és elismerése, és természetes módon való kifejezése.

Minden összes többi törvényszerűség és összefüggésrendszer ezekből ered és alá van vetve ezeknek.

Ami ezzel ellentmondásban van, az nem egyetemes értékű, az nem valóság alapú és így nem is örök. Az ilyen viszonyulások nem a tiszta szeretet törvényén alapulnak, nem érdek nélküliek, nem kozmikus célokat szolgálnak.

 

Létezik egy örök univerzális kozmikus rendezettség, amelyben minden az elsőkörös teremtés eredendő irányultsága, a tiszta szeretet törvénye szerint történik, és ebben semmi sem véletlenszerű.

A földi fizikai emberi létben bármi esemény vagy cselekedet az alapján minősíthető, hogy ezzel az eredendő teremtői irányultsággal megegyezik-e vagy sem, tükrözi-e a tiszta szeretet örök törvényszerűségeit vagy sem.

 

Bármit is gondolunk, az teremtő erővel sugárzódik ki tudatunkból a világmindenségbe, ahol magához vonzza a hozzá közeli rezgésszámú energiakvantumokat, és kellő energia begyűjtése után materiális formában manifesztálódva visszatér a gondolat gazdájához. Így megszületik teremtményünk, azzá, vagy valamilyen formában ahhoz hasonlóvá válva, amit korábban gondoltunk.

 

A gondolatiság törvénye az új tudatosság leghatékonyabb teremtő ereje, hiszen minden azzá és olyan valósággá válik általa, amilyennek tudati-gondolati tevékenységünkkel megalkotjuk.

Azzá válunk, amit gondolunk magunkról, úgy fognak szeretni mások, ahogy mi szeretünk másokat.

Minden saját teremtő tevékenységünk függvényében történik, létünk minden eseményének van egy általunk kivetített előzménye, eredete.

 

Ahhoz, hogy sikeres legyen teremtő tevékenységünk, és ezzel az új tudatosságú létünk, rendelkeznünk kell az univerzális kozmikus törvények kellő szintű áttekintőképességével, és összefüggés-rendszereinek aprólékos ismeretével.

Csak ezek birtokában lehetünk sikeres és elégedett, a kozmikus törvények szellemének és irányultságának is megfelelő új létet teremtők.

 

Nélkülözhetetlen tudnunk és figyelembe vennünk, hogy nem a szavaink, nem az általunk hirdetett eszmék és elvek minősítenek bennünket, hanem csakis a benső és külső megnyilvánulásaink egységének megléte.

Ez az egységünk harmóniájának törvénye, a kozmikus létnek való megfelelés törvénye.

 

Közvetlen kapcsolat és direkt kölcsönhatás létezik eddigi létformáink során szerzett egyéni tapasztalataink, és az ITT és MOST bennünk megnyilvánuló gondolataink, az általunk megvalósított cselekedeteink között.

Semmi más, mint ezek minősítenek bennünket, teszik mindenki számára egyértelművé önvalónkat.

Az érték törvénye szerint valódi énünk abban tükröződik, amit teszünk, s nem abban, amit szavaink sugallnak.

 

Legtöbb kívánságunk, indíttatásunk és inspiráló motivációnk a tudatalatti szükségleteinket tükrözi. Ez pedig angyalemberi lényegünk rezgésszintjének pillanatnyi állapotát, a vagyok, aki vagyok aktuális minőségét szemlélteti.

 

Mivel nagyon sok gondolati, és azt követő cselekvési sémánk a múlt megrögzött, időtlen megszokásaiból ered, a korábban belénk nevelt, lényegünktől és lényünktől valójában idegen eszmék és tanítások illuzórikus sémájaként vált benső énünk automatikus kifejező részévé.

Feltétlen és fokozott figyelemmel kell ezeket elengednünk létünk megnyilvánulásaiból, hiszen akadályozzák előrehaladásunkat, a teljes önmegvalósításunk útján.

 

ITT és MOST már szabadon választhatjuk meg gondolkodásunk és cselekedeteink mikéntjét, de figyelembe kell vennünk azt az energetikai törvényszerűséget, hogy mágnesként vonzzuk magunkhoz mindazokat a körülményeket és eseményeket, melyek harmonizálnak domináns gondolataink energetikai rezgéseivel.

Ennek megfelelően a kreatív, optimista szemléletű tudati-gondolati működés kézen fogva jár a sikerrel és a kiegyensúlyozott harmóniával. Az ebből eredő boldog megelégedettség és jogos optimizmus pedig tovább serkenti új tudatosságú teremtő vágyunkat.

 

Elégedettek leszünk, mert életünk folyását mi magunk alakítjuk és kontrolláljuk.

A folytonosan változó körülmények között ez magabiztossá tesz bennünket, hiszen mindig a megfelelő módon tudunk kreatívan, rugalmasan változtatni a saját létünket meghatározó tényezőkön. Ezzel okafogyottá vált és megszűnt számunkra az áldozati szerep.

 

Mindezekből jól látható, hogy csupán mi vagyunk felelősek az új tudatosság szellemében élve azért, akik vagyunk, amivel rendelkezünk, amivé válhatunk, amiben sikeresek vagyunk.

Csupán önmagunk kiteljesítő megvalósításán múlik új földi létünk milyensége.

 

Az valósul meg, amit tudatos teremtéssel létrehozunk, amit hozzáadni kívánunk az emberangyali lét új földi világához, amit energia és szándék formájában szabad elhatározással és önzetlen tiszta szeretettel befektetünk a bolygó felemelkedése érdekében.

 

Létünk minősége az új energiás viszonyok között mindig többszörösen aránylik a mások, és a bolygó érdekében tett szolgálataink értékéhez.

Amit teszel kicsiben, az visszaszáll rád nagyban. Ez az adás és kapás kozmikus törvénye.     

  

Hogy mit teszel, az az eddigi léteken keresztül sikeresen megvalósult felkészüléseid, tapasztalataid és ezek lelki-tudati kivetüléseinek függvénye.

Minden eredmény a felkészülés sikerének a minősítése. Minél lelkiismeretesebben és intenzívebb elmélyültséggel végezted eddigi létformáidban a feladataidat, annál felkészültebb vagy ITT és MOST a továbblépésre.

 

Jelenlegi energetikai és tudati állapotod eddigi léteidet minősítik, hiszen csak az eddig átélt megtapasztalások által váltunk azzá amik, és akik vagyunk.

Minden attól függ, hogy elvégeztük-e eddigi életciklusaink során az igazán lényeges feladatainkat.

 

Előrelépésünk igénye minden esetben a tudatunkban fogalmazódik meg, majd határozott cselekvési döntésünk által nyerhet megvalósulást.

Nagy esélyed lehet a sikerre, ha világos egyértelműséggel tudod, hogy mit akarsz elérni, és rugalmas maradsz cselekvésed módját illetően.

 

A folytonosan változó környezeti feltételek között a rugalmasság hiánya az adódó lehetőségeid elszalasztását eredményezheti.

A kellő tudatossággal párosuló kitartás viszont önbizalmat sugárzó érték a sikerhez vezető úton.

 

A sikertelenség a nem megfelelő felkészültség és tudatosság eredménye lehet, olyan energetikai állapot, melynek tudatos megváltoztatása régi energiákat szabadít fel, és enged elmenni egyéniségünk legbensőbb dominanciáiból. Ez lehetővé teszi, hogy ezek helyébe az új energiáknak olyan megnyilvánulásai lépjenek, mint a tiszta szeretet, az igazságosság és az ezekből eredő stabil öntudatosság.

 

A régi energiák elmennek vagy transzformálódnak, helyüket az új egységesség energiái töltik ki. Ezáltal minden eddiginél egységesebbekké és teljesebbekké váltok önmagatokban, ami teremtő tevékenységetekhez nélkülözhetetlenül szükséges.

 

A teremtés önálló tevékenység, ami veletek együtt folyamatosan fejlődik, folyamatos mozgásban és kiterjedésben van lényeteken belül és azon kívül egyaránt.

Ahogy benn, úgy kinn. Mert mindkettő ugyanaz. A kozmikus lét.

 

Ez a kozmikus lét az emberangyal földi viszonylatában és fogalomrendszerében a téridő folyamataként, a kvantumidő spiráljaként értelmezhető.

Ehhez tartoznak a különböző létszintek, az ezeket meghatározó energiakvantumok, és az ezeknek megfelelő létállapotaink és létmódjaink egyidejűségei.

Ennek a kozmikus létformának, a fizikai létformát meghatározó régi tudatú elmét helyettesítő alkotórésze a spirituális tudatosság, amely egyedüliként képes elvezetni a benned lakozó isteni mivoltod megtalálásához.

 

A kvantumugrást követő bolygószintű felgyorsult változások által beindított spirituális ébredés folyamatában elsőként azok vesznek részt, akik már rendelkeznek megélt spirituális tapasztalatokkal. Ők elérték már azt a rezgés- és tudatszintet, amellyel közvetlen módon csatlakozhatnak az új energia által meghatározott létfeltételekhez.

Az általuk képviselt spirituális energia a Teremtő Intelligencia energiája, amely a hordozójával együtt örök, így kívül esik az idő és a tér fogalomvilágán.

 

Minden angyalember egyenlő spirituális szempontból, és ugyanúgy kapcsolatba léphet a benne lakozó istenséggel. Csupán ennek a felismerése és a vállalása különböző, az aktuális, elért tudatszint függvényében. Ennek fejlesztése pedig a folyamatos és tudatos rezgésszámnöveléssel érhető el, a benső korlátokkal és elvárásokkal való kreatív tudatossággal történő leszámolás folyamatán keresztül.

 

Akik megtagadják spirituális énüket, azok nem juthatnak a spirituális lét közelébe sem. Nem részesülhetnek a szabad választás és változtatás spirituális energiáiban, amelyekkel az emberangyal képessé válhat megváltoztatni a létvilágát.

 

A spirituális felébredésben, az új tudatosság lényegének felismerésében és megvalósításában óriási erő és lehetőség rejlik minden angyalember számára.

Jutalom ez, az eddigi sok létidőt felölelő nehéz utunk, küzdelmeink megérdemelt eredménye.

Az összes reinkarnációs folyamatnak ez volt a célja.

 

ITT és MOST megadatott mindenkinek a felemelkedés új energiás lehetősége.

Egyéni szabad döntés, hogy ki hogyan viszonyul e lehetőséghez, ki hogyan él vele.

                   

 

   

 

                                                                                                              FOHÁSZ AZ ÚJ TUDATOSSÁGBAN

 

     

 

Tudom, hogy a Teremtő gyermeke vagyok

 

Tudom, hogy szellememet a Teremtő Intelligenciának köszönhetem

 

Nagyon szeretem szellememet és tudom, hogy minden nehézségemen átsegít

 

 

 

Megbocsátok magamnak és mindenkinek, bárhol, bármikor, bármilyen szinten is vétkeznek

ellenem

 

Teljesen elengedem magamtól a múltat, nyitott vagyok az új dolgokra, befogadom az új

dolgokat

 

Nagyon szeretem testemet, nagyon szeretem lelkemet, nagyon szeretem szellememet 

 

 

Az angyalember a világ fényessége, a teremtés csodája

 

A létezés örök öröme ITT és MOST felragyog benne

 

Készen áll arra, hogy végre ismét az legyen, akinek teremtetett

 

 

 

Én vagyok, az vagyok, aki vagyok: emberangyal vagyok

 

Teremtő vagyok, isteni szikra vagyok

 

A minden, ami van, vagyok  örökkön - örökké

                                                                    

                                       

 

 

 

 

 

                                                                                                         AZ ÚJ PARADIGMA FOGALOMTÁRA

 

                                                                                                                     (a könyvben előforduló meghatározások)

                          

 

 

- A KÉT LÉTVILÁGOT ELVÁLASZTÓ FÁTYOL

          Ez csupán egy energiarezgés- és tudatszint határ.

Az új energia tudatos befogadásával és az új tudatosság teljes megélésével ez a fátyol folyamatosan áttetszővé és átjárhatóvá válik a felemelkedett emberangyal számára.

Ezáltal jön el az Otthon világa hozzánk, fizikai testtel rendelkező Fényvivőkhöz.

 

 

- ASZTRÁL SZINTŰ TUDAT

A fizikai emberi test agyi működésétől független tudatszint, mely a szív energiaközponton (szív csakrán) át fejti ki hatását.

Ezért szív tudatnak is nevezzük.                  

 

 

- AZ EMBER ESSZENCIÁLIS LÉNYEGE

Az ember a Teremtő gyermekeként megszületett lélekszikra, a Teremtő Intelligencia, a Szellem megnyilvánulása.

 

 

- AZ EMBER ESSZENCIÁLIS MEGHATÁROZÁSA

Az ember a Fény legsűrűbbnek ismert megnyilvánulási formájába, az anyagba bújt angyali entitás.

 

 

- EREDETI OTTHON

          A Teremtő rezgésszintjével rendelkező energiamező.

          Az első teremtési kör teremtményeinek, önmagunk fénytestű esszenciáinak

          az otthona. Innen származunk, és ide vágyunk vissza, földi küldetésünk, kozmikus

          missziónk teljesítése után.

 

 

- FOTON-ÖV

Az univerzális kozmosz egy sajátos energiamezője, melynek sugárhatása a világegyetem evolúciós folyamatának az előrevivője.

A mi naprendszerünk a galaxis központi napja, az Alcyone körüli mozgása során 10 500 évente jut ebbe az övbe.

Aki képes és hajlandó harmóniába kerülni ezzel a továbblépésünket segítő új energiával, az igazi és teljes átalakuláson mehet keresztül. Azonosulhat a krisztusi energia, a tiszta szeretet és együttérzés rezgésszintjével, a krisztusi tudatosság alapjával. Részesévé válhat a felemelkedésnek mind egyéni, mind bolygószinten.

A felemelkedés Ibolya Lángja rezgésével rendelkezve beléphet az ITT és MOST örök jelen pillanatába.

 

 

- IDŐK EONJAI

Az emberi időszámítás mai földi értelmezésétől eltérő, pontos időtartammal meg nem határozható kozmikus világkorszakok.

Évmilliókat és évmilliárdokat ölelnek fel, nem a ma ismert és használatos lineáris téridőben mérve.

 

           

- KONCENTRÁLT ÉLŐ LÉLEKZET

Egy csodálatos spirituális eszköz.

Tudatos gyakorlati alkalmazásával, minden egyes új tudatossággal párosuló, valódi lélekzettel igent mondunk isteni önvalónkra. Ez a saját esszenciális énünkkel való újraegyesülés az új egyensúlyunk alapja.

Általa kerül benső, eddig elfojtott istenségünk ismét előtérbe, általa egyesül bennünk a testi én és a szellemi én energiarendszere.

Ez az állapot juttat az ITT és MOST örök pillanatába, lobbantja fel bennünk az IBOLYA LÁNG működését, amely kisugárzik belőlünk a teremtett világra és annak teremtőjére.

 

 

- KOZMIKUS MISSZIÓ

Az eredendő angyal - angyalember - emberangyal - istenember küldetésünk tudatos vállalása és ennek megfelelő életút bejárása.

 

 

- KVANTUMVALÓSÁG

A mainál magasabb szinten megszülető új világegyetem valósága.

A tiszta szeretet és az ebből fakadó új létforma tapasztalatának mindent átfogó valósága.

A hozzá történő kapcsolódás az új energia segítségével, az új tudatosságban élés által valósulhat meg.

Az egyén kvantumvalósága a felemelkedés folyamatában egyre kiteljesedettebbé válik.

 

 

- MINDEN LÉTEZŐ

A Teremtő által közvetlenül, és a teremtés első köre után a teremtett lélekszikrák által megteremtett minden létező anyagi és nem anyagi valóság.

 

 

- PLEJÁDI GENETIKAI BEAVATKOZÁS

Ennek eredményeképpen multidimenzionális kozmikus lényünk képessé vált a csillagmag csillaglelket, angyali esszenciális lelkünket teljes egészében megtartani földi testi mivoltunkban.

 

 

- TŰZFÜGGÖNY

Az eredeti teremtés, a teremtés első körének energiahatára.

Az általa bezárt energiamező tartalmazza az Otthon rezgésszintjét, a Teremtő esszenciális rezgését.

 

 

- ÚJ TUDATOSSÁG       

A Foton-Öv energiarendszerének új lehetősége a földi emberiség számára, az új energia sugárzása által determinált minőségben.

Az új tudatosság a Jézus által bemutatott út tényleges követését teszi lehetővé az erre vállalkozó számára, ITT és MOST.

Új egyéni rezgésszint, új valóság és ezekből következően új létforma eredményezi a teremtő jelenlétet a magasabb szintű új világegyetem megszületésében.